Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

IV. fejezet

Hana

-Szóval? – nézett velem farkasszemet MinJi.

-Sajnálom, hogy elhallgattam előled....

-Nem az! – szakított félbe barátnőm. – Ugye szereztél autogramot?!

-Tessék? – összezavarodtam, most akkor nem akarja leszedni a fejem?

-Ugyan Hana! Azt hiszed már nem szoktam meg? Mindig hülyeségeket csinálsz, és eltitkolsz mindent is, már elengedtem. – nevetett. – Nem véletlen vagyunk barátnők. VISZONT... – emelte fel mutató ujját és érzékien belekortyolt a kávéba. – Ha nem szereztél nekem aláírást V-től, soha többé nem beszélek veled.

-Hogy kitől?

-Hát Taehyungtól és ne mond, hogy nem tudod ki ő, mert ott állt közvetlen mögötted.

-Bocs... nem mutatkoztak be.

-Atyám! Megőrjítesz! Te és a rock n roll... kinyírtok.

-Tudod, hogy a pop nem az én világom.

-Pont ez az Hana! Itt mindenki a fél karját odaadta volna, hogy ott álljon ahol te, te viszont... azt se tudod, kivel voltál egy légtérben.

-Ez nem igaz. Tudom, hogy híresek.

-NAGYON híresek.

-Ne is emlékeztess... – terültem el kétségbeesetten az asztalon. – Biztos Japánba is eljutott a videó.

-Még jó hogy eljutott.

-Köszi, ez most nem segít... – néztem rá Minjire, ki éppen nem figyelt.

-Láttad a kommenteket?

-Ja, beleolvastam, még tegnap előtt.

-Csak mondom azóta kétszer annyi van.

-És gondolom a fele Jungkookot isteníti, a maradék három negyede lehord engem mindennek, az a kevés aki maradt megvéd.

-Valami olyasmi... de vannak azok, akik össze akarnak veled jönni.

-Atya ég, egyre szimpatikusabb az a gerenda...

-Ne siránkozz, rosszabb is lehetne. Inkább használd ki a lehetőséget és pasizz be.

-Kösz Minji, de én nem te vagyok.

-Igen, mert te ha így folytatod örökre szingli maradsz, én pedig nem.

-Hány vakrandin is voltál már a héten?

-Pofa be, anya nagyon be lendült. Férjhez akar adni, hogy végre átvehessem a válalkozást.

-Már így is te dolgozol a legtöbbet.

-Ja, tudom. De tudod mit nem tudok?

-Hogy mekkora a luminozitása a Proxima Centaurinak?

-Oké, ebből most egy szót sem értettem, de nem erre gondoltam, hanem hogy miért nem vettél még ágyat, és rendezkedsz kicsit be?

-Be vagyok rendezkedve. – mutattam rá a falomon lévő poszterekre.

-Ahan... a Rammstein és Metalica posztered, nem számít berendezésnek.

-Van közöttük Skillet és fotók is.

-Fuu, reménytelen vagy. Hogy a francba is vagyunk mi jóban?

-Nemtom... nem kérek tőled kölcsön?

-Na ja, pedig tudod, hogy adnék. És most mihez akarsz kezdeni? – váltott hirtelen témát.

-Mármint az életemmel? Eladni jópénzért, vagy megszabadulni tőle. Még nem döntöttem.