Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XXXVI. fejezet

Hana

-Veled meg mi történt? Úgy nézel ki, mint akin átment 2 úthenger.

-Kösz, 3man voltak és ARMY a márkájuk! – igazítottam helyre Jint.

-És ugye...

-Nyugi, Nam, élnek. Mind. – forgattam meg a szemem.

-Nem ezt akartam mondani, de azért megnyugtató. Kik voltak azok?

-Már gondoskodtam róluk. – sóhajtott nagyot Sejin. – Többiek?

-Már bent. – válaszolt Jin. – Mi is csak rátok vártunk. Egyébként, - fordult felém. – Az ARMY nem ilyen. Ne tévesszenek meg a hozzájuk hasonlók.

-Persze, persze! – legyintettem és részemről ez le is volt zárva, a baj csak annyi volt, hogy a banda másik fele bent volt már az irodában, így egy hasonló beszélgetést velük is lejátszottam, több aggódással és hangos morgolódással.

-Befejeznétek? – elégelte meg végül Bang igazgató a hangzavart. Hát nem hatott. Taehyung és Jimin továbbra is azon veszekedtek, hogy kik tartoznak valóban az ARMY-khoz és kik azok akik kártékonyak rájuk. Haza akarok menni...

-Elég legyen! – csapot az asztalra hirtelen Namjoon, mire mindenki össze rezzent kicsit. – Te, és te! Leülni! Most!

-Nam! Lazíts! – nevetett Jin.

-Akkor most, hogy mindenki figyel... – használta ki pápaszem a csendet. – Minek is vesződök én veletek. – sóhajtott fel. – Azért hívtalak ide titeket, mert jobb ha tőlem tudjátok. És amúgy is, ha nem személyesen közlöm a hírt, abból nagyon sok kérdés lenne.

-Jó hírek? – kérdezte Namjoon. Úgy tűnik már neki is leesett, hogy miért is vagyunk itt.

-Sajnos nem mondhatnám. Hyunsun nemrég hívott. Utána néztek mindenkinek a listán, de...

-Nem találtak semmit. – szólalt meg JK egyhangúan. – Igaz?

-Igaz. Sajnálom fiam.

-Semmi gond, nem is vártam mást. – én viszont igen.

-Hogy érti, hogy semmit? – szálltam vitába, mert egyszerűen ezt nem tudtam elfogadni. - Valaki ott hagyta azt a levelet! Nem?

-Valóban. És meg is találták aki ezt tette. Nem a mi emberünk. Csak egy egyszerű balek. Valaki fizetett neki ezért. Az édesanyja rákos és kellett neki a pénz...

-És mi lett ezzel az emberrel? – vágott közbe JK.

-Természetesen elküldjük. Nem dolgozhatunk olyanokkal akik veszélyeztetnek titeket. Még ha nem is volt szándékos.

-Értem. Megoldható, hogy kifizessem az édesanyja kezelését? – meglepetten JK-re néztem. Ezt most komolyan mondja?

-Megoltható, persze, de biztos ezt akarod? – JK szótlanul bólintott.

-Ne tudja meg, hogy tőlem van a pénz. Elintéznéd nekem?

-El, persze.

-Köszönöm. Van más is?

-Nem, igazából nincsen.

-Akkor most vissza megyek. Ne várassuk meg a többieket.

-Rendben. Ha van valami értesítelek majd titeket.

-Köszönjük. – állt fel Namjoon is, viszont én még nem mozdultam. Ez most komoly? Ennyi? Kizárt! Én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni.

-Hana, te nem jössz?