Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XXV. fejezet

Jungkook

A hideg átjárta testemet, de túl fáradt voltam hogy ki nyissam a szemem. Az édes, ismerős illat kellemes volt, és féltem, hogyha felébredek ez eltűnik.

Fájt a nyakam.

És egyébként minden másom is.

Hűvös volt, én pedig fáztam.

Erőt véve magamon, kinyitottam a szemem, de az elém táruló képet nem tudtam hova tenni.

-Én... álmodom?

-Remélem nem... – a hangra akkorát ugrottam, hogy oldalra estem és legurultam a domboldalon. Ha nem támasztom meg magam, a folyóban kötöttem volna ki.

-Te! Azért ennyire nem vagyok ijesztő...

-A tegnapot nem csak álmodtam... – nyögtem fel, mert minden egyes porcikám fájt.

-Hát nem... és ezt a vállam is nagyon jól bizonyítja.

-Egész éjszaka... te? Mármint... végig úgy voltál? – realizáltam végre magamban, hogy mi is történt.

-Ja. Sikerült kialudnod magad? – jött le hozzám és kezet nyújtott. Én csak bámultam rá és kellett néhány másodperc, hogy elfogadjam a segítséget. Felhúzott a földről, de én nem engedtem még el a kezét. Egy rövidujjú volt rajta és egy elég vékony nadrág. El se hiszem, hogy tényleg végig mellettem volt. – Mi az? Miért nézel így...

-Köszönöm! – rántottam hirtelen magamhoz, és szorosan átöleltem. Nem ölelt vissza, de ez engem nem érdekelt. Mást nem tudtam volna csinálni. – Tényleg, őszintén köszönöm...

-Oké... én értettem elsőnek is, csak... mi lenne, ha most elengednél? Én...

-Te zavarban vagy? – léptem el tőle egy aprót és vörös arcát látva, majdnem eltátottam a szám.

-Ne nézz így! – köszörülte meg a torkát. – Nem szoktam hozzá az ilyesmihez! Inkább menjünk, mielőtt felismernek! – ragadta meg hirtelen a kezem, és olyat rántott rajtam, hogy majdnem orra buktam.

-Várj! – rántottam vissza.

-Igen? – állt meg.

-A pulcsid. – vettem fel a földről.

-Megtarthatod.

-Van nekem is.

-Hogy veled csak a gond van! – vette ki a kezemből. – Most már mehetünk? – hitetlenkedett. Felnevettem. – Ne nevess! Fáj a vállam, fáradt vagyok és éhes! Kell egy kávé, hogy kibírjalak!

-Hozzád meg soujo! – indultam el és magam után húztam. Aztán a motor előtt hirtelen megálltam.

-Mi az?

-Mennyi az idő?

-11 elmúlt. – nyomta a kezembe Hana a sisakot, de én kicsit azzal voltam elfoglalva amit az előbb hallottam, vagy hallani véltem.

-Mit mondtál? – néztem rá, reménykedve, hogy csak rosszul értettem.

-11:09! – mutatta felém a telefonomat.

-Az... miért van nálad?

-Mert elvettem. – vont vállat.

-Aha... ahhh! Namjoon ki fog nyírni! Nekem próbán kéne lenni...

-Nem kell.

-Mi?

-Beszéltem vele és közöltem vele, hogy nem vagy elérhető. De nem bánta... annyira.