Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XLIII. fejezet

Hana

-Minden rendben? - jött oda hozzánk Namjoon. - A rendőrök segítenek. Elmagyaráztam nekik normálisan hogy miért aggódunk. - mért végig rosszallóan.

-Hát én meg a magam módján magyaráztam el...

-Nehogy egymásnak essetek! - állt közénk Jin. - Mind feszültek vagyunk, szóval nyugalom. Menjünk be! - karolt át mindkettőnket és vissza vezetett az épületbe. Még be se érhettünk igazán, Hoseok szaladt oda hozzánk.

-Be mérték a telefont!

-És? - szakadt fel egyöntetűen belőlünk a kérdést.

-Ott van ahol Tae is mondta, hogy vannak. Az egyik utcában, viszont nem mozog. Ami szerintem furcsa.

-Hívd fel Taehyungot! - léptem el idegesen Jintől.

-Miért?

-Ő a közelben van, nem? Csak meg kell neki mondani, hogy melyik utcába menjen.

-Ez egy jó ötlet. - bólintott Jin, Hoseok pedig felhívta Taehyungot.

-Szia! Kookie még mindig nincs veled, ugye? Oké. Át küldök mindjárt egy képet, - indult vissza a nagyiroda felé. - megnéznéd ott van e? Igen.... a rendőrök pedig bemérték a telefonját. - Hoseok lefotózta a számítógép képernyőjét és átküldte Taehyungnak.

-Hangosítsd ki! - böktem oldalba. A fiú úgy tett ahogy kértem.

-Mennyire vagy a helytől? - szóltam bele a telefonba.

-5 percnyire kb.... várj. Hana?! Te mit ke...

-Idejöttem, de ez később is ráér.

-Igaz, bocs. Csak meglepődtem. Jiminnek szólt már valaki?

-Nem még nem, de az ráér később is. - a telefonból hallani lehetett a búgó szél hangját és a dübögő léptek zaját. Mi csendben maradtunk, és csak vártunk.

-Biztos... - szólalt meg újra Taehyung zihálva. - biztos, hogy ehz a jóh hely?

-Miért? Mit látsz? - kérdezte Namjoon.

-Ez az utca... - vett egy mély levegőt. - Elég kihalt.

-Nem látod Kookiet?

-Itt konkrétan senki nincs. Várjatok, bemegyek.

-Inkább ne! - szólt rá Yoongi feszülten. - Lehet, hogy csapda.

-Nemhiszem... - a csapda nem ez volt. A csapdába már belesétáltunk. - Valaki csörgesse meg JK telóját, hátha kicseng... - elakadt a hangom. Lehunytam a szemem. Tudom mi fog következni. Meglesz a telefon, de ő nem.

-Hallom, hogy csörög, de... - és most ő is realizálta. Mindenki csendben maradt. A mellettünk ácsorgó rendőr némán figyelt minket.

-Mikor láttad utoljára? - szólaltam meg végül. Nem eshetek szét, azzal ha kétségbe esek nem segítek. Információ kell, a lehető leghamarabb. Lehunytam a szemem.

Valami felett átsiklottam.

A morzsák előttem voltak, de nem tudtam velük mit kezdeni. A tények kuszán kavarogtak a fejemben.

Ha nem Hwankyu akkor ki?

-Tae... mikor láttad utoljára? - ismételtem meg a kérdést.

-Nem tudom... talán másfél órája? Maximum kettő.

-Két órája. Hol láttad utoljára? És merre ment aztán? Beszéltél azóta vele?

-Nem. Nem beszéltem. - a mellettem álló zsarura néztem.