Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XIII. fejezet

Hana

-Ahhh! Annyira irigy vagyok! – szenvedett Minji a matracomon. – Hogy a jó égbe nem vagy kicsit lelkesebb? Ember! Jeon Jungkook házában voltál! Fel fogod ezt?

-Meddig akarsz még a témán kattogni? 

-Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sokáig.

-Egy nagyon is elég lett volna. – ültem le mellé. – Amúgy nem annyira nagyszám a srác.

-Nem nagy szám? – vágta magát ülő helyzetbe. – Ezt mond egy ARMY-nak és kinyír.

-Aha... anélkül is kinyírnak. Két napja valaki hozzám vágott egy tojást, aztán elszaladt. – sóhajtottam fel.

-Meg is érdemelted! – rágcsálta a tollat. – Ott esz a fene a BTS közvetlen közelében, te meg benyögöd, hogy nem nagy szám! Utállak. Amúúúgy... – fordult felém. – Részeg nyuszi. Aranyos volt?

-Ja. Kifejezetten aranyos volt, ahogy hányt.

-De basszus! – nyafogott. – Hogy lehetsz ennyire nem nő. – felnevettem.

-Ezt hogy érted?

-Pont így! Egyszer had találkozzak én is velük! – rángatott meg a vállamnál fogva.

-Sajnálom, de ez kizárt.

-Légyszi, légyszi, légyszi!

-Esélytelen... még csak azt se szabadott volna elmondanom, hogy valójában mit is keresek ott.

-Ahh! Úgy utállak. Voltál tegnap Yukinál? – váltott témát. Imádom Minjit. Annyira követhetetlen. Nála nincs olyan, hogy kínos csend, de még csak csend se. Ő mindig beszél.

-Voltam. Tudod, hogy nem hagyom ki sose.

-Tudom. Valamelyik héten elmegyek veled. – jelentette ki. Vállat vontam.

-Mondanám, hogy örülni fog...

-De valószínűleg észre se fog venni. – nevette el magát.

-Pontosan.

-Amúgy, miért mindig én jövök hozzád? Nekem sokkal menőbb a lakásom.

-Ez nem igaz. – tettem csípőre a kezem. – Itt vannak csótányok, pókok és penészedik a fal.

-Ezt nem akartam tudni... tudod én nem értelek – és igen, újabb témaváltás. – Miért nem költözöl hozzám? Már annyiszor hívtalak. Nem lenne gondod a lakbérre és adnék egy tökjó szobát is. Egyedül unatkozom.

-Hányszor is válaszoltam már meg ezt a kérdést?

-Oké! Tudom! Sokszor! De akkor is! Azt akarom, hogy végre igent mondj.

-Hát, pedig hozzá kéne szoknod.

-Mihez?

-Hogy nem mindig az van amit te akarsz.

-Pedig lehetne. Ma is mész játszani a testőrt?

-Igen. Délre. – feküdtem el.

-Az mindjárt itt van. Nem szállhatok fel véletlen a motorodra?

-Nem.

-Naaa! Legyszi!

-Nem.

-Miért?

-Mert egy Alien vagy és nem. Megrontanád őket.

-Önző vagy!

-Tudom.