Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XXIV. fejezet

Hana

-Mi az, hogy megbeszéltétek, de nem mész vissza dolgozni?!

-Minji várj picit, ki szolgálom a vevőt. - tettem le a pultra a telefont, majd miután a hölgy elment, fogytattam. - Nem tudom. Azt hittem, hogy ő is mond majd valamit, de végül csak elment.

-De azt mondod, hogy bocsánatot kért...

-Úgy tűnik ez nem azt jelenti, hogy vissza is akart venni. - vontam vállat.

-Jó, de te ugye azért rákérdeztél, hogy vissza mehetsz e?

-Nem... azért ne mindent én csináljak. Ő volt az aki először kirúgott.

-Jó, ez igaz. Ha akarta volna, hogy vissza menj ezért is bocsánatot kér.

-Én is így gondolom... szóval szerintem nem gondolta meg magát.

-De ezt azért sajnálom. Jobbat úgy se talál nálad, rád pedig jó hatással voltak a fiúk. Kezdtél végre emberi kapcsolatokat létrehozni. - nevetett.

-Ez nem teljesen igaz. - húztam el a szám, bár tény, hogy a kelleténél jobban megkedveltem a 7 srácot. Vagyis a 6-ot. Yoongit nem bírom. Nem csípem ha fenyegetnek.

-És? Most mi lesz? Végleg vége?

-Ja, gondolom.

-Esély nincs rá, hogy ráírj, mi?

-Dehogy fogok! Azért nem lettünk barinők... csak megbeszéltük a dolgokat.

-Kikészítesz! Miért nem tudsz egyszer megbízni valakiben?

-Benned bízom. - mondtam halál komolyan, amire egy picit csönd lett a vonal túlvégén. - Mi az?

-Semmi, csak most megleptél. Nem számítottam tőled ilyenre, de jól esik. Én is bízom benned, csak hogy tudd.

-Tudom. - mosolyogtam, majd nemsokkal később bontottuk a vonalat.

Aztán eltelt egy nap, majd még egy, és így tovább. Már nem ettem magam folyton JK miatt, és azon a pár cikken kívül, ami néha szembe jött velem, nem is hallottam róla mást.

Nem mondom, néha azért eszembe jutott, de hamar elterelődött róla a figyelmem, hiszen nekem is volt saját életem, amiben megvoltak a saját magam problémái.

A legkisebb Maya nyaggatása volt, az aláírással kapcsolatban, a legnagyobb pedig... nem is tudom, most éppen minden fasza volt, ha lehet ezt mondani. Nem voltak anyagi gondjaim, Yuki jól volt, én jól voltam, nem kellett az apám miatt rettegnem, szóval ja, tényleg minden kurva jó volt.

Ez pedig túl szép volt, hogy igaz legyen.

Mindenesetre úgy tűnt, hogy igaz, én pedig nem panaszkodtam.

Maya ma jött vissza a szabadságából, így ez azt jelentette, hogy kezdődik elölről a BTS fiúkról való faggatása, de azt kell mondjam, nem bánom. Már kezdett hiányozni.

-Hana!!! - bár azt nem gondoltam, hogy át fog ölelni.

Ő meg nem gondolta volna, hogy a földre hajítom.

Így bámultunk egymásra meglepetten és kértünk egymástól egyszerre bocsánatot.

-Nem számítottam rád...

-Én meg arra, hogy elhajítasz. - nevetett fel én pedig felhúztam a földről.

-Bocsi, még egyszer.

-Semmi, most már legalább megjegyeztem, hogy nem ugrálok rád random.

-Azt megköszönném.

-Hogy vannak a srácok? - és témánál vagyunk.