Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XXVII. fejezet

Hana

Felettébb érdekelne, hogy mégis mi játszódott le JK fejében, mikor meghívta a csajt vacsorára. És akkor csodálkozik, hogy X simán a közelébe tud kerülni. Mégis hogy ne tudna?! Meg se kell magát erőltetnie.

-Kérem a kulcsot! – nyújtottam JK felé a kezem.

-Talán mondjuk egy légyszíves, vagy ilyesmi?

-Erőszakkal is elvehetem...

-Nem! Ne menj a közelébe! – állt ismét elém a csaj. Kezd nagyon az agyamra menni.

-Miért? Mit csinálsz ha igen? Egér helyett patkányt hozol?

-Lehet! Szóval ne menj hozzá közelebb!

-Neki dolgozom.

-Öhmm.... akkor majd én dolgozom neki! Jó lesz úgy Oppa? – fordult JK felé egy fülig érő mosollyal.

-Hmm... nem is tudom. Az biztos, hogy te kedvesebb vagy és jobb társaság is...

-Akkor mi lenne, ha mondjuk ideadnád a kocsikulcsot, te pedig le tennéd a csinos kis feneked a hátsó ülésre... öhm hogy is hívnak? – fordultam a lány felé.

-Jae! – vágta rá élesen.

-Jae mellé!? Hozzám pedig egyikőtök sem szólna, az elkövetkező... hmmm – a telefonomra pillantottam. – Harminc millió évben!

-De nagy barom vagy! Hogy beszélhetsz így oppával?!

-Igaz... fenék helyett segget kellett volna mondanom. – gondolkodtam el túlságosan is finom szóhasználatomon. – Majd legközelebb oda figyelek, de most kérem azt a kibaszott kulcsot! – mosolyodtam el angyalian.

-Te...

-Itt van! – passzolta át a kulcsokat JK szórakozottan. Szemét dög, ő ezt tuti, hogy élvezi. Egyébként basszus! Ő az összes fanját haza viszi? Ez durva... főleg úgy, hogy kicsit őrült a csaj. Mi van ha félre érti? Nem az ilyenekből lesznek a veszélyes rajongók?

Jó mondjuk a csaj nem úgy néz ki, mint egy pszichopata.

Bár...

Egy normális ember nem hagy döglött egereket más ajtaja előtt.

De ha JK szerint ez egy érett húzás tőle, felőlem... ő háza, azt csinál amit akar.

-Mond csak... biztos vagy te ebben? – súgtam oda JK-nek, még mielőtt beszálltunk volna a liftbe. Szerencsére a csaj totálisan el volt ájulva attól, hogy bent lehet a parkolóba, így nem is nagyon figyelt jelenleg ránk.

-Igen. Most olyan nagy baj csak nem lesz belőle. – válaszolt hanyagul. – A srácok amúgy is 10 perc és itt vannak... meg te is itt vagy, a ház be van kamerázva, ha a sajtó ki is szúrja őt, se lehet belőle olyan nagy baj.

-Mintha én a sajtóról beszélnék...

-Oppa! – karolt bele JK-be hirtelen a lány. – Annyira boldog vagyok! Köszönöm! Ez életem legjobb szülinapja! Vagyis! Életem legjobb napja! – ugrándozott, amitől egy picit én is elmosolyodtam. Tényleg nem úgy néz ki mint valami mániákus. Csak egy kiscsaj. Bár mondjuk az Orphanban is csak egy kiscsaj volt a főszereplő.

Felérve az emeletre Jae -vagy hogy hívják- még mindig nagyon be volt zsongva és úgy csodálta meg a falat, mintha csak itt létezne a világon ez a fajta színárnyalat.

-Na és akkor itt is lennénk... – nyúlt JK a kilincs felé, de keze megállt a levegőben. – Csak egy pillanat... – köszörülte meg zavartan a torkát és ráfogott remegő csuklójára. – Mindjárt, csak...