Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

3.rész - a sors / Kat

Egyébként jól éreztem magam Chris mellett. Kellemes társaság volt, mindenhol szimpatikus benyomást keltett.
Bárcsak a szüleim is megismerhették volna őt.

Nagyon izgatott voltam az előző napokban. Újra iskolás lehettem. Imádtam tanulni.
18 évesen nagy nehezen leérettségiztem.
Másik suli, más srácok stb. A szokásos.

Most, hogy megint itt állok egy újabb iskola előtt, megdobban a szívem. Újra eszembe jut Ő.

Ahogy táncoltunk, ahogy együtt lélegeztünk.
Kár , hogy soha többé nem fogok ilyet érezni.

De hát itt van nekem Chris, aki a tenyerén hordoz, és elhalmoz a jóságával.

Na de akkor mi a faszért gondolok Reecere. Mindig is úgy tartottam, hogy van a világban egy személy, akinek a lelke egy a párjával. Nekem Reece volt a párom.

De elhagytuk egymást, mert el kellett hagynunk egymást. Végül is mindketten azt mondtuk, hogy meghalnánk a másikért. Mint valami elbaszott Rómeó és Júlia. De mi a mérget nem egymás után ennénk meg, hanem egyszerre. Szívünk egyszerre álljon le. Ahogy egyszerre is mozgott.

...

Rengeteg órát vettem fel, matematikát, kémiát és tényleg felsorolhatatlan mennyiségű tantárgyat.

Összeszedtem magam, elszívtam egy cigit és felkészültem a mai napra.

Volt egy szokatlan érzésem, de szerintem csak az éjszaka miatt volt. Mostanság nem alszom túl jól. Sokkal több dolog van a fejemben, mint amennyinek kéne lennie.

Chris az esküvőnket tervezgeti, és megértette, hogy nekem erre kevesebb időm van a munka és most már a suli mellett.

Így 27 évesen tényleg elakartam már köteleződni. Nem voltam öreg, de mégis mire várjak? Hogy majd az idő visszapörög, és nekem újra lehet választásom?

Kit álltatok, soha nem tennék máshogy, mint akkor. Újra, és újra, és újra...

Az előadóterem hatalmas volt, félkörív alakú padsorok, a szokásos egyetemi látvány. Fent a sarokban meghúzódtam, mert innen sokkal jobban be belehetett látni a termet, és az akusztika is jobb volt.Nem is értem azokat akik előre ülnek.

Az előadásra készültem fel, kinyitottam a laptopomat és nézegettem a jegyzeteimet. Sosem árt ismételgetni.

Becsapódott a terem ajtaja, a tanár pedig határozott léptekkel ment az asztalához.
Le tette a cuccait, de ezt mind olyan gyorsan, hogy nem is lehetett őt rendesen látni.

– Magának is jónapot. – morogtam az orrom alatt, és már kezdett is bele a tananyagba háttal nekünk.

Legalább 2 percig nem is beszélt, csak egy raklapnyi képletet írt fel.
Majd meghallottam a hangját. A hangot, ami olyan volt nekem , mint a legerősebb drog a világon. Százezerszer közül is képes lennék felismerni ezt a hangot. Ez a frekvencia indítja el a vért az ereimbe. Szép lassan.

Nem akarok drámázni tényleg, de lesápadtam, nem kaptam levegőt, és szerintem a pulzusom is lehetett 200.
Szó szerint rosszul lettem.
A mellettem ülő csaj gyorsan adott egy üveg vizet, és folytatta a körmölést. Hálás köszönet neki.

További 10 percig szövegelt és jegyzetelt a táblára, de én azon kívül, hogy újra vettem levegőt ,ugyanabban a sokkos állapotban ültem és bámultam magam elé. Ha most felállnék és kimennék feltűnő lenne, így összébb húztam magam és figyeltem.

A tanár ekkor megfordult, és körbe nézett. Figyelte a tekinteteket. És baszki nem vett észre. Jó ezt a napot lehet megúszom, és innentől kezdve többé nem járok be matekra. Hála az egyetem szabályzatainak meg is tehettem volna.