Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

9.rész - a hiba / Kat

– Dehogyis nem. Azt teszek amit csak akarok. Veled meg főleg. És mostantól tudni fogod, hogy amikor kinézel az ablakon ott leszek a túloldalt. Most nem évek, hanem lépések választanak el minket egymástól. Hívhatsz zaklatódnak.– lépett közelebb hozzám, és suttogni kezdett – de amíg élvezed, addig ez egy játék. És csak rajtad múlik, hogy merre lépünk a bábukkal. Most megfogod érteni, és látni, hogy milyen érzés ez. Milyen, amikor nehéz döntések közé szorulsz, és valamelyik kezedbe harapnod kell. Hogy ez nem csak egy szórakozás a másikkal. Hanem itt életek és jövők felett döntesz. – izzottak a szemei.

– És ha én nem akarom megtudni? Ha már tudom a jó döntést? – utaltam Chrisre miközben tudtam, hogy nem ez a helyes válasz. De miért is kéne mindenről beszámolnom neki?

Meg kell mutatnom, hogy bármennyire is kívánom őt, és megadnám neki azt amit kér, mégsem vagyok már az, aki rég. Megtörtem és ezzel megerősödtem.

– Akkor visszatérek az első kijelentésemhez. Azt fogadtuk meg, hogy sose hazudunk egymásnak. Tehát miért hazudsz nekem Virágom? – hangja sejtelmes volt.

– Mert megtörtél és tönkretettél! Ne hidd azt, hogy amit csak kiejsztesz a szádon az a lábad elé fog esni. Nem az vagyok, aki 9 éve voltam Reece. – határozottan beleálltam a hergelésbe.

– Értünk tettelek tönkre. Kettőnk miatt vérzett a szívünk. De nem csak te sértültél.
Minden holnapba magunkkal visszük a múltat. Nem kezdhetünk tiszta lappal. Mindent feláldoztam azért, hogy ne egy életre válasszanak el bennünket egymástól, hanem csak évekre. Gondolkozz mielőtt ítélkezel felettem! – mutató ujjával megkocogtatta a halántékom.

Talán most először volt érzelemmentes, és halálosan komoly.

Szereti ha tiszteletlenkedem vele, és szórakozok. De ez most más volt. Nem volt igazam, és tényleg egyszer sem gondoltam bele abba, hogy vajon ő min mehetett át.
Honnan kellett volna tudnom? Soha nem mondott el nekem semmit.
Nem üzent.
Nem keresett.
Megtehette volna.

– Hagytad az álló vizet lankadni. Nem tettél semmit azért, hogy megtudd hogyan tovább. Elmerültél a saját gyengeségedbe, és megint úgy döntöttél helyettem is, ahogy neked volt kedvező. – nem biztos, hogy most kellett volna mindent elmondanom neki, de kijött belőlem.

Szerencsére még csírájában elnyomtam ezeket a gondolatokat. Meg kell tanulnom tényleg akkor beszélni, amikor kell.

– Most mennem kell. Vár a társam. – gondoltam szúrok bele egy mélyebbet.

– A társad itt áll előtted. Este várlak. – belenyugodott a válaszomba.

Siettem haza, ahogy csak tudtam. Eltelt egy bő óra, a közért pedig a sarkon volt. Ha Chris felkelt már, akkor gyanakodni fog, azt pedig nem akarom.

– Ugye hoztál gyógyszert? – még csak nem is köszönt.

– Persze. Megmaradsz? – odamentam hozzá és megöleltem.

– Természetesen. Te jól vagy? Futottál? – nézett végig rajtam. Izzadt voltam, és lihegtem.

– Nem kéne ennyit cigizned, még az esküvő előtt kipurcansz nekem. – felnevetett én pedig megkönnyebbültem.

– Valamivel muszáj levezetni a stresszt. – bolondosan megcsaptam a vállát.

– A nagy lószart. Függő vagy – közel húzott magához, és átölelt.

Függő vagyok. De ez nem egy tárgy utáni sóvárgás, mint a cigaretta.
Ez miatta van.
A szerelme miatt.
Az illata miatt.
Megrészegít.

A függő megőrül érted, rajong, akar, százezerszer is kíván, csak téged! De miért? Mert visszatükrözted őt egy pillanatra. Magát akarja látni a függő egy sokkal szebb kiadásban.

– Chris baszki elfelejtettem mondani, hogy ma céges vacsink lesz. Totál kiment a fejemből hirtelen sok minden történt az elmúlt 2 napban. Nem lenne gond ha elmennék? Tudom, hogy későn szólok.

– Dehogy, menj csak engem megszopattak, és a mútlkori kihagyásom miatt este be kell mennem, és csak holnap jöhetek haza délben. Akartam mondani, de pont boltba voltál.

Ó, hála az égnek. Soha jobbkor, köszi! Ezt azért nem mondtam ki hangosan, csak izgatott állapotomban magamhoz öleltem őt.

A nap további részében mindketten heverésztünk, és kipihentük a tegnap este fáradalmait. Chris a hangszálait pihentette, hogy ne bukjon le a kórházba, hogy ordítva hányt egész nap, én pedig a lelki fáradalmaimat pihentem ki.

Tényleg ki voltam merülve. Szegény vérnyomásom hol leesett, hol felszaladt. Hát nem is a szerelem fog végezni velem, hanem a kurva vérnyomásom.

Egy dolgot alaposan megtanultam, és ez a tudás beleivódott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.

– Megyek készülődni, 30 perc múlva indulok. – adott a homlokomra egy puszit, és elkezdett ébresztgetni Chris, mert beszunyáltam.

– Oké. – aludtam tovább, de beállítottam egy ébresztőt.

Pontban 17:30-kor meg is szólalt a telefonom.

Készen állok. Indulás. Most azok a percek következnek, amik nem voltak hosszú évek óta. Úgy ülünk le beszélni, mint a felnőttek. Csak egymásra figyelünk, és senki nem zavarhat meg. Izgatottan vártam már az újrakezdést.

Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakedzés lelkülete, a szeretet és a jóság.