Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

15.rész - a visszavágó 🔞‼️‼️‼️ / Kat

Rettegtem tőle, pedig tudom, hogy sose bántana. Vagyis kijavítom magam, sose csinálna olyat, ami nekem rossz lenne.

Bántott már fizikailag rengetegszer, de tudta hogy élvezem.
Az emberi test hihetetlen sok fájdalmat bír elviselni. Akár elevenen megnyúzhatnak. Túléled. Ez ösztön.

Testtartása megmutatja, hogy hatalma van felettem, és azt csinálhatna velem amit csak akarna. És ez kurvára így is van.

Persze, hogy azt csinál, amit csak akar. Az előbb megvágta a nyakamat egy kibaszott késsel. És elöntött tőle a meleg.
– Fáj? – simít a piros területen végig.

– Soha. Ha fájna se ismerném be. – vicsorogtam Reecere, aki ezt a mondatomra csak egy mosollyal válaszolt.

– Megmutatom neked, milyen amikor fáj. Érezned kell. És utána már akarni fogod. – feszített az övén egyet, majd hasra fordított.

Csípőmet felemelte, és megpuszilta a seggem. Ez nagyon fog holnap sajogni.
Kíméletlenül rávert egyet az övvel.
Kiáltottam, fejem kissé hátraszegült, mire megfogta a még mindig vizes hajamat és hátratépte.

– Itt szoktál Chrissel baszni. A területeden vagyok. Ugye milyen jó érzés ezt tudni? – egyre mocskosabb dolgokat vágott hozzám.
Fura, de kezdett egyre inkább zavarni.

Még egy hatalmasat rám vert. Kezével befogta a számat, hogy ne kiabáljak.
– Nem hall téged senki, csak én. Hangod szívemnek olyan, mint virágnak a gyökere. Anélkül elpusztul. – elveszítette a fejét.

Előrelökött az ágyon, majd megfordított. Övét a nyakam köré tekerte, és szorított rajta épp annyira, hogy ne jussak könnyen levegőhöz, de ne veszítsem el eszméletemet.
Alkaromnál megragadt és testével rám nehézkedett.
Egy pillanatra elgondolkozik.

– Itt mi történt? Ezt nem én csináltam. – biccent fejével a csuklómra.

– A múlt. Ne hidd azt, hogy nem tudom mi az a fájdalom. – szomorú a hangom.

Az előzményekhez képest most fel kéne izgasson ez az állapot amibe vagyunk, de nem.
Reece messzire ment ma. És tudatni fogom vele.

– Azt hiszed ettől jobb lesz? Ettől majd helyre jön a kibaszott életed? Szerinted miért akarom neked megmutatni, hogy a fájdalom nem gyógyír a vérzett szívre? A sebeket sebek nem forrasztják össze Virágom. – meghatottan néz szemeimbe és simogatja a csuklómat.

– Engedj el kérlek! – komoly voltam. Tényleg ezt akartam, nem az elérhetetlent játszani.

– Elengedlek. Csak ne félj. – oldozott azonnal el Reece, majd sietősen kirohantam a fürdőszobába.

Kijött az elmúlt időszak összes fájdalma. A sok keserűség, az hogy muszáj volt túllépnem rajta, pedig nem akartam, keresnem kellett más, pedig nem akartam. Haragudtam az egész világra és magamra, amiért ezt művelem.

Megmostam hideg vízzel az arcomat, és megakartam volna beszélt ezt vele, de mire kiértem, hűlt helyét sem találtam. Kinéztem a konyhaablakon, de a függöny el volt húzva.

Elkellett szívem egy cigit. Inkább kettőt. 9 éve nem iszom. Szükségem van most rá. Mi bajom lehet tőle? Semmi.

Elővettem egy üveg vörös bort. Olyan jól esett basszameg . Kis pezsgés a véremnek.

– Hogy a kurva anyját ez az üveg elfogyott. De még jól vagyok. Legalábbis annak érzem magam. Faszom megkezdtek még egyet. Aztán elteszem. – beszéltem vidáman magamba feleslegesen.

Megittam a második üveg boromat is.

– Ez a szemét komolyan kést szegezett a torkomnak? Tönkretette álmaim ruháját. Christ is bele vonta. Hogy merészelte? Kurvára beolvasok most neki, leszarom a következményeit. Velem ezt nem teheti meg. Tudja hol a határ. – stuffolom magam csapkodva.