Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

20.rész - a leánybúcsú / Kat 🔞‼️‼️‼️‼️‼️

– Ezt tegyük vissza a szemedre, és próbálj meg ellazulni. – Reece bekötötte a szememet, és éreztem, hogy eltávolodott mellőlem.

Ez a terem nagyon érdekesen van kialakítva. A sarkokban sötét van nem látni semmit, a plafonon vörös halvány fény pislog, és hangunk rezgéséből érezhető, hogy hangszigetelt a szoba. Elég precíz kidolgozás, ugyanis hangunk visszacsapódik a falakról, mintha visszhangozna minden.
Itt ha ki akarna nyírni valaki, vígan megtehetné.
De Reece nem erre készül.
Arra fog késztetni, hogy rettegjek tőle. És erre megvan minden eszköze.

– Virágom, mi jár a fejedben? – forgatom a fejemet jobbra- balra, hogy merről hallhatom őt, de nem tudom beazonosítani a forrást.

– Nem érzem magam komfortosan. De nem félek. – fejemet megállítom abban az irányban, ahonnan vélhetően beszél.

– Miért mész férjhez? Miért kínzod vérző szíved? Össze fogsz törni a súly alatt. – gerincem vonalán egy ujj simít végig, amire hirtelen megfordulok, de nem érzem a jelenlétét.

– Nem félek. Nem félek. Nem félek. Nem tudsz megtörni. – kissé megingott a hangom.

Egy hatalmas csattanást hallottam.

– Nem tőlem kell tartanod. Nem én okozom neked a fájdalmat,– a hang most előttem volt hallható – hanem te magad. A döntéseid okozzák ezt a kínt. – szívemet megérintette.

Folyamatosan járkált körülöttem, próbált csapdába ejteni, és összezúzni.
Bőrömhöz néha-néha hozzáért, hol az ujjával, hol a szájával.
Nem vallottam be neki, de természetesen féltem. Hiába tudtam, hogy csak ő van rajtam kívül a szobában, beleférkőzött az elmémbe.

– Virágom, nyújtsd ki felém a karodat. – furcsa, de nem utasított, hanem kért.
Összefogta egy kézzel a csuklómat, és megkötötte.

– Érzem rajtad, hogy izgulsz. Elárul a tested mindent, ahogyan 9 éve is. És most, hogy ennyire közel kerültél az izgalom, és a rettegés határához, neked kell eldöntened melyiket választod. Ezt most leveszem rólad. – elkezdte lehúzni rólam a ruhát, ami könnyű volt, alulról kibújtatott belőle.

Meghallottan, ahogy felmordul.

– Erre emlékszem. Tudtad, hogy ma megfogom látni? – incselkedett hajammal.

– Csak megéreztem. Sosem láthattad. Most itt az idő. – kezdtem elengedni magam, hisz folyamatosan beszélt hozzám. Próbált észnél tartani. Annyira vérprofi ebben.

– Isten neked fegyverül adta a szépséged. Gyönyörű vagy. Bár csak azt látnád, amit most én. – csak állt, nem ért hozzám.

– Akkor vedd le ezt a szememről. – azért egy próbát megért...

– Türelem... ne haragudj, sajnálom, ha ez drága volt. – megfogta az anyag szélét, és a melltartót meg a bugyit is szabályosan letépte rólam.

És most már értem. Értem a mondandóját.
Amikor végig néztem minden mozdulatát, akkor vágytam a további érintésére.
Most átmenetileg elvette a látásomat, és nem láthatom, ha olyat tesz, ami nekem nem jó. Ez félelmet vált ki. Bánthat is, de gyönyört is adhat.

– Fel fogok rád tenni egy nehéz, hideg bőr anyagot. Ne zavarjon össze, ha csilingel valami. Ez embernek való. Kifejezetten.

Rögtön megrezzentem, hisz elérte a célját. Minden egyes gondolatával beleférkőzött az agyamban, és úgy irányítja, mint a marionett bábukat.
Ha bánt, ha nem, még a reakciókat is ő fogja irányítani.

– Annyira avatlak bele, amennyi elegendő a döntésedhez. – és ebben a pillanatban rögtön a seggemre csapott, mire felszisszentem.
Hirtelen ért. És ez a titka a mai napnak.

Meghallottam a láncok csörgését és megint körbe forgattam a fejem a szobába.
Majd a hideg bőr megérintette a testemet, hátrálni akartam, de a testéhez csapódtam.
Megijedtem. Sikítani akartam, de megelőzött, és kezét hirtelen a számra tapasztotta.

– Ne sikíts. Ez csak egy hám, hogy biztonságosan tudj lógni. – majd melleim előtt összekapcsolta azt, mielőtt még tudtam volna reagálni rá. Olyan gyorsan történt minden ezután.
Nem volt időm. Megfélemlített.

Pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy a lábam elemelkedik a földtől és lógok.
– Biztonságban vagy. Egy kötél tartja a tested. Ha elszakadna akkor is alattad leszek és foglak. Nem eshetsz le. Élvezd a műsort. – és szétfeszítette vállával a lábaimat, alám férkőzött és megemelt.
Elkezdte felfalni a puncimat. Abban a pillanatban minden ijedtség szertefoszlott.
Ostorozó csapásokat mért a puncimra, én pedig megadtam magam.

– Na halljam Virágom. Félsz még a félelemtől? – elengedi a lábaimat, és melleimmel egy magasságba került, éreztem a légzését.

– Nem félek a félelemtől. Tied mindenem. – sóhajtottam.
Reece levette a szemkötőt, és amit láttam az maga volt a mennyország.

Tehetetlen testem lógott a plafonról, előttem Reece állt teljesen leizzadva, nehéz légzéssel.

Egy teleszkópos bokabilincset helyezett fel rám, amivel feszítésre kényszerített.
– Ne ficánkolj. Összébb már nem fog húzódni. – figyelmeztet.

– Most hová mész? – értetlenkedem, amikor eltűnt az orrom elől.

– Ma van a leánybúcsúd. Had adjam át az ajándékom. – a bokáim közötti feszes fémet megfogta, majd mint aki hintáztatni akar hátrahúzott, és vadul elkezdte nyalni a seggemet.
Fejem hátravetődött, egész testem hatalmas C alakba formálódott, és nyögtem ahogy kifért belőlem.
Folyamatosan csapásokat éreztem hol a puncimon, hol a melleimen, amitől nagyon hamar eksztázisba kerültem. Rég volt már, hogy bepisiltem az élvezettől. Most újra megtörtént.

– Így is van Virágom. Mutasd meg nekem mennyire nem bírod a testedet kontrollálni miattam. – elölről ujjait egy hatalmas vibrátor váltotta fel, amit iszonyatosan gyorsan húzogatott  bennem, és az orgazmusok egymás után soroztak, miközben ő hátulról dugott.

Kioldotta a bilincset, leeresztett a földre, karjába fogta elernyedt testemet, és a falnak nyomott. Már a leggyengébb érintés is nagyon fájt, annyira kimerült volt minden porcikám.
Érezte, hogy nincs erőm.
Tartotta lábamat, és közben erősebben a falnak nyomott, hogy le csússzak le.
Belémcsúsztatta a farkát és olyan erővel dugott meg, hogy a hátamról a bőr teljesen lesúrlódott a gyors mozgás hatására.
A szobát a nyögésem és a kiabálásom töltötte ki.

– Most van lehetőséged dönteni. Félsz vagy élvezed Virágom? – nézett szemeimbe, és megragadt a torkom. Addig szorította, amíg már csak tátogni tudtam a választ.

– Többé nem félek Reece. – alig volt érthető ez a pár szó, majd elengedte a torkom, vettem egy nagy levegőt, és abban a pillanatban éreztem, ahogy együtt élvezünk el.
Életem legfélelmetesebb, legijesztőbb és leggyönyörűbb éjszakája.

– Köszönöm az ajándékot. Egy életen át feltudom majd használni. – estem össze Reece karjaiban.

– Honnan tudod a testnek a működését ennyire precízen? Honnan tudod a határokat ? – félig ájultan kérdezem őt.

– Majd megbeszéljünk. Most elviszlek egy szállodába. Senki nem láthatja meg mit műveltem veled. – felöltöztetett, a karjaiba emelt újra, és a kocsihoz cipelt.