Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

5.rész - az igazság / Kat

Reece átadta nekünk az ajándékot amit vendégsébe hozott.
Chrisnek egy üveg jó minőségű furmintot, nekem meg egy alkoholmentes pezsgőt. Ránéztem, és amikor megköszöntem volna neki, közbe szólt :

– Vettem a bátorságot arra következtetni, hogy nem iszik kegye alkoholos italokat. A vőlegénye sokat mesélt magáról, nagyon szerénynek és szolidnak írta le magát. – mosolygott, de nem bájosan. Ördögien. Mint aki felismerte a helyzetet.

Valóban Chris nem ismert és nem tudott sok dolgot a múltamból.
Vele egy normális életet akartam, egy olyat, ami a norma és az elvárás egy magamfajta nőnél.
Egy új, makulátlan életbe nem illik bele, hogy ittam régebben és olyan dolgokat tettem amiket a törvény tiltott.

– Valóban, a vőlegényem jól ismer engem. – odahajoltam Chrishez és megpusziltam.

Reece bájosan nézett ránk, mint aki élete legkedvesebb párját látja, de én ismerem a testbeszédét.
Kezét hirtelen maga mögé helyezte és tördelte az ujjait. Utálta, hogy hozzáérek máshoz, és nehezen tűrtőztette magát, hogy ne verje szét a gyerekkori legjobb barátjár azért, mert az hozzám ért.

Tetszett ez a helyzet.
Valahogy 9 éve fordítva volt minden. Amikor Linda az ő oldalán díszelgett, akkor mindent úgy irányított ahogy akart, és nekem végig kellett minden egyes mozdulatukat néznem. Minden alkalommal kést forgattak meg bennem.

Most megtudja milyen érzés. Jó, hogy már nem az a naív gyerek vagyok, mint 9 éve. Érett lettem, sokat tapasztaltam azóta és sokkal sötétebb személyiségem lett. De tagadhatatlan, hogy a sötétség árnyékát ő adta nekem.

Apropó Linda.
– Kérem Mr. Reece ne ácsorogjon ott, foglaljon helyen az asztalnál. Hozhatok egy italt? – ingettem az asztal felé.

Udvariasan biccentett a fejével majd leült az ebédlő asztalunkhoz. Egy kerek asztal volt 4 székkel. Szerény volt a lakásunk és minimalista. Nem úgy, mint az övék.
Vajon ott élnek még?
Mi a fasz van Lindával?
Kivittem a kért italokat, Chris elkezdett borozni, míg én csak egy limonádét ittam, Reece pedig szintén.

– Nem iszik sose alkoholt? – most úgy érzem lehetőségem van megkérdezni a múltból olyan dolgokat, amikre sajnos nem volt lehetőségem, és amikre azt hittem sose tehetem fel.

– Sosem. Nem vált ki belőlem jó dolgokat. Gondolom ezért nem iszik Ön sem. – kíváncsiskodott Reece, és szerintem hasonló szándékkal kérdezgetett ő is.

Burkoltan és óvatosan tapogatózott a múltba. Meg akarta tudni, mi is történt ennyi idő alatt velem. Muszáj volt megismerje az életem ennek kegyetlen időszakát.

Tudta, hogy ő okozta a fájdalmakat, és a következményeit. Ugyan átélni nem tudta velem ezeket velem, de leakarta venni rólam ezt a sok fájdalmat. Akarta, hogy egy részét adjam át neki, mert ő jobban bírja.

Bár ha újra megtehetném, akkor sem adnék neki egy grammnyi kínt sem. Viseljem én többszörösen, mintsem hogy ő egy tized részt is kapjon belőlük.

Nem tettem túl magam rajta. Nem is akartam sosem. Még mindig őt szeretem. Teljes szerelemmel.

– Nem szeretem az ízét. – mondtam neki őszintén, majd folytattam a kérdéseimet felé.

– És nős? Egy maga fajta fiatal embernek biztosan van már egy gyönyörű családja. – meg kellett tudnom, mi történt velük.

– Maga fajta? Ez az ember egy kurva pecér édesem. – nevetett fel Chris, aki bármennyire is a legokosabb emberek közé tartozott akit ismerek, de az élethez annyira amatőr volt.

Tipikus nagyvárosi férfi, tökéletes múlttal, családdal, testvérekkel. Neki igazán nem voltak nehézségei az életében.
Idáig.
Tudtam, hogy nálam százszor jobb embert érdemel.

Mondjuk amíg nem láttam meg Reece-t újra, addig elhittem, hogy én is jó leszek Chrisnek. Az a nő voltam, akire a férfiak nagy százaléka vágyott.

De Reece lerántotta rólam a leplet, mint egy öreg bútorrol, ami a pincében rohadt idáig.
Ő leporolt és elkezdett renoválni, hogy én legyek a lakás legékesebb dísze.

– Marha vicces vagy Chris, anyád a szoknya pecér. – nevetett erőltetetten Reece. – Ne is hallgasson rá. Nem is értem, hogy egy ilyen nő, mint maga mit keres egy ilyen hülye gyerek oldalán. – hátba verte Christ. De nem kedvesen.

Hogy a picsába nem vett észre semmit ebből ő? Utálom, hogy ilyen könnyen megy a hazudozás Reece jelenlétében, és hogy Chris ennyire vak.
Megkönnyíti a dolgomat.

– Én sem értem. – poharamat gyorsan a számhoz emeltem és megittam a maradék limonádémat.
Hát persze, hogy Chris nem hallotta.

Jó igazából megivott már pár pohár bort, és mindig bírta a piát, de most gondolom a fáradság és kimerültség miatt szállt hamarabb a fejébe.

– Elnézést a faragatlanságomért, nem is válaszoltam a kérdésére. Van feleségem. Nem igazán szoktam róla beszélni senkinek, de mivel Ön Chris leendő felesége (ezt azért kiemelte), gondolom mi is jó barátok leszünk. – "Anyád a barátod te idióta" mosolygással hallgattam őt tovább. – Lindának hívják a nejem, 11 éve vagyunk házasok, de az elmúlt években nagyon megromlott a kapcsolatunk. Külön élünk, nem járunk sehova sem. Őt egy időben pszichiáter kezelte. Történt vele a múltban valami, ami felemésztette őt, bántotta magát is és engem is. Ha elválnánk egymástól abba belehalna. És megígértem neki, hogy amíg ő nem akar elválni, addig kitartok mellette. De csak, mint társ. Ne is fecsegjünk róla többet. – osztotta meg velem szomorúan ezeket a múltbéli dolgokat és lezárta a témát.

A szívem majdnem megszakadt. Szóval ő is belehalt majdnem. És belehalna, ha Reece nem lenne. Pont, mint én.

– Én nem igazán kedvelem Lindát, szerintem borzalmas személyisége van, sosem értettem hogyan tudtad feleségül venni. – próbált Chris becsatlakozni a beszélgetésünkbe, ahonnan őt szépen kizártuk, de elkönyvelte magának, hogy a legjobb barátja és a szerelme csak elmélyítik a kezdeti barátságukat.
Ó ha tudná, mennyire nem kezdeti, és mennyire nem baráti.

– Hát most már késő bánat. 9 évvel ezelőtt okosabbnak kellett volna lennem. – nézett rám bántó lassúsággal, és megláttam a szemében azt, amit a sajátomba látok akárhányszor belenézek a tükörbe.
A gyávaságot.

Hogy nem àlltunk ki egymásért jobban. Könnyebb volt menekülni, mint szembeszállni a világgal. Csak azért, hogy mást ne bántsunk, inkább bántottuk egymást....

– Jut eszembe Kat. – ölelte át a vállamat Chris és nem tehettem róla, de ránotttam magamon egyet ösztönösen, hálistennek csak azt hitte, hogy megijedtem. – Reece matekamtika tanár, ha elakadnál kérhetnéd a segítségét, nem igaz Reece? – nézett rá mámorosan.

– Természetesen, bármibe segítenék, ami megkönnyíti az életét. – nézett a szemembe.

– Azért csak okosan Reece, le ne csapd a kezeimről. – valószínűleg kicsit messzire mehettünk a kérdezősködésekkel.

Tudom, hogy nem a matematikára gondolt. Pont leszarta, mert tudta, hogy értem.
Nem volt kétsége, hisz amikor az osztályfőnökünk volt én voltam a legjobb matekosa. Is.

– Látod, mondtam én neked hogy egy olyan gyökér, akinek az imént leírtad. – Chris elszólta magát. Reece félredöntötte a fejét és nevetett közben.

– Valóban? – annyira őszinte volt a nevetése, hogy én se tartottam tovább a fapofát.

Nem tudtam mi jár a fejében, de abban biztos voltam, hogy ezért mocskosul megbüntetett volna még pár éve. A tekintetével már levetkőztetett teljesen.
Felébredt benne az szunnyadó ördög....