Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

2.rész - a gyűlölet / Reece

Az én szívem sokat csatangolt, de most okol és tanul. Aki halandó csak halandót szeret halhatatlanul.

9 évvel ezelőtt

Még utoljára lehúnytam a szemem, és csókoltam meg őt. Linda pillanatokkal később megfogta Katet, és kirángatta őt a kocsiból.
Azonnal kipattantam, és most tényleg pajzsként álltam Kat előtt, mert tudtam hogy Linda széttépné. Nem hagyhattam, hogy bántsa, inkább üssön engem.

Alig bírtam a nejem lefogni, zokogtak mindketten.

Egyik kezem a hátam mögött volt és Kat mellkasát támasztotta, másikkal pedig Linda derekát fogtam, hogy ne tudjon szabadulni.

– Fuss. És többet vissza se nézz! – engedtem el őt végleg, majd megfordult és rohanni kezdett.

Okos lány volt, mert megtette, amit kértem.

Tudtam, hogy ha nem a diákom lenne, maradna és védeni próbálna, de ebben a helyzetben mindkettőnknek nagyobb fájdalmat csinálna.

Linda természetesen bemártott minket az iskolában, és ezzel rögtön ki is rúgtak mindenket. Kat az országba maradhatott, mert nekem el kellett költöznöm. Illetve nekünk.

Linda nem volt hajlandó elválni. Nem tudom miért volt ez neki jó. Tudta, hogy ez az egész már megromlott.
Talán ezzel nekem akart fájdalmat okozni. És most sikerült is neki.
Linda végül pszichológus segítségét kérte, hogy túl jusson ezen a traumán. Nem beszélt nekem az ülésekről, csak tudtam róla, hogy oda megy.

Katet többé nem kerestem. Az én hibám miatt ő egy életre tönkre ment, és nem fog megbízni soha senkiben.

Most

Kaliforniába költöztünk, ahol mindketten állást kaptunk, de Lindának kikötése volt hogy egy iskolában oktassunk, nem akarta hogy ez mégegyszer megtörténjen.

De ha tudná, hogy ilyen nem fog újra megismétlődni.

Mert az életben ilyen egyszer van csak. Ilyen sosem fogsz újra érezni kerüljön melléd bárki. Szerethetsz mást újra, és talán még kötődhetsz is máshoz, de az árnyékban mindig ott lesz a másikunk.

– [...], Linda ne hisztizz már, annyira elegem van már ezekből a kirohanásaidból. Mi a fasznak jársz orvoshoz, ha továbbra is ilyen idióta vagy? – kérdeztem érzelem mentesen. Tényleg semmit nem éreztem már iránta. Igazából gyűlöletet sem.

Ez inkább már undor volt.
– Eltelt 9 év. Nem tudom mi van vele. Szerinted pont itt fog megint megjelenni? Kaloforniában? Akkor is az egyetemen fogok oktatni, ha tetszik ha nem. Elvégre úgy sem válsz el tőlem, és téged oda nem vettek fel. A témát lezártam, és most hagyj már végre békén.

Sziasztoook!
Ez egy rövidke fejezet lett, mert nem igazán szerettem volna "felesleges" dolgokkal kitölteni a részeket 🤭

Ha tetszett írj egy rövidke véleményt, hogy tovább fejlődhessek!
Köszönöm ❤️