Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

22.rész - az örökké valóság - Kat / Reece

Reece

Indulnunk kell.
Az úton valószínűleg a megengedett sebességnél gyorsabban mehettem, Kat kapaszkodott és szemmel láthatóan pánikolt.
Igaza van, elvégre a nejem abszolút kiszámíthatatlan lett az évek alatt. Rengeteg gyógyszert szedett, zavarodott volt a viselkedése. Az utolsó pár hónapban az orvosok eltiltották a tanítástól, amikor egy diák szemtelenkedése azt váltotta ki belőle, hogy püfölni kezdte a tanári asztalt és sikított.
Ijesztő volt őt végignézni, hogy min ment keresztül.

Más meghal a szerelemért.

Ő viszont belebolondult.
Szó szerint.
Bár nem érzek iránta semmi emberit, mégis ezt egyedül én tettem vele, ezért felelősséggel tartozom iránta.

– Ne aggódj. Nem eshet bántódásod. – néztem Kat felé, aki sápadt volt, és rettentő izgatott.

– Miért baszol fel ilyen demagóg szöveggel? Nem vagyok 17 éves már Reece. Nekem ne gyere ezekkel a faszságokkal. Igen is eshet bajom, eshet neked bajod, és eshet a nejednek baja, mert az őrületbe kergettük. Álomszerű. – izzott a levegő köztünk, tapintható volt a feszültség...

Nagyon hamar elértünk Kat házához. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, adtam neki egy csókot a homlokára, és elengedtem.
Sietnem kellett Lindához, beszélnem kell vele, hetek óta nem láttam őt.

Írtam Katnek egy sms-t, hogy amint tudok jelentkezem. Nem reagált rá, amit meg is értek. Amúgy sem az az üzengetős fajta, de jelenleg csak itt tudunk kommunikálni.

Gyorsan Lindához értem, viszonylag közel lakott.
Nem is kopogtattam, csak egyszerűen berúgtam a 2 szárnyú bejárati ajtót, ami mondjuk elég drámaira sikeredett, de hatásos volt.

Azt hiszem elértük a mélypontot.
Linda a kanapén ült az esküvői ruhájában, ami poros és koszos volt, nem mellesleg már eléggé ódivatú.
Kezében egy üveg vodka, szájából lógott a cigaretta.

– Gyönyörű vagy mondhatom. Mint egy lecsúszott alkoholista. – mondtam gúnyosan.

– Megbasztad? – nyelve össze akadt.

– Nem. És a feltételezést sem értem – hazudtam, hogy nyugodjon le.

– Nekem ne hazudj Reece. Túl rég óta ismerlek már, tudom mikor hazudsz.

– Dehogy tudod. Még azt a faszt is jobban ismered, aki a boltba naponta adja ki neked az üveges vodkát, mint engem.

Linda a következő pillanatban felpattant a helyéről, és nekem rontott. Odafutott hozzám, az üveget a fejemnek akartam vágni, de megfogtam a levegőben a kezét, és rászorítottam a csuklójára.

– Engedj el, ez fáj. – sírt, miközben az üveg kiesett a kezéből.

– Szerinted nekem nem? Nézz magadra, mi lett belőled?

– Ezt te tetted velem Reece . – ez a mondata fájt, mert igaza volt. Miattam lett ez a nő mára a pszichiáterek rémálma.

– Tudom. Váljunk el. Akkor fogsz meggyógyulni, és akkor foglak tudni segíteni. – magamhoz ragadtam, és szorosan átöleltem. Nem szeretetből, de az erős fizikai kontaktus nyugtató hatással volt rá.
Visszaölelt, és még zokogott. Mellkasa fel-
le ugrált. Közeledtünk a hisztériás roham végéhez.

Egyszer csak abba marad a sírás, mint amit elvágtak.
A fülemhez hajolt és suttogni kezdett.

– Soha. – majd előrántott hirtelen egy kést, amit a szoknyájába bújtatott és a hátamba szúrta.