Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

17.rész - a következmény / Kat 🔞‼️‼️‼️‼️‼️‼️

Annyira felhergeltük egymást. Mindenünk arra vágyott, hogy egymásba merülhessünk, és kiéljük vágyainkat.

Most valahogy más volt ez a szitu, mint napközben.
Nem éreztem azt az undort, bár ezen sokat segített, hogy itt nem figyelmeztetett Chrisre.
Az sem azért fájt, mert megemlítette, hisz többször tette azt, de amikor eszembe juttatta, hogy az ágyunkban vagyunk, az betett.

Nem most akartam elkezdeni a finnyáskodást, és elvégre nem is lenne rá okom, hisz a vőlegényem legjobb barátja készül megdugni engem éppen most is.

Csak úgy voltam vele, hogy ha már egyszer megteszem ezt, mert meg kell tennem, (igen igen tudom, nincs olyan, hogy meg kell valamit tenni, pedig van), akkor ezt ne ott történjen, ahol az az ártatlan ember a fejét álomra hajtja.

Valahogy ez az egész Reecel olyan intim, és annyira csak a kettőnkké, hogy nem akartam ezt a mindennapokba belevinni.
Ez a szépsége.
A kiszámíthatatlanság.
Ő a másik felem, az árnyékom, a bizalmasom, a hűségesem. De ez csak is ránk vonatkozik.
Itt se Linda, se Chris se senki. Csakis az örökké valóságig mi.

Annyira felhergelt és lázba hozott, amikor láttam mit tudok művelni vele. Őt ez nyilvánvalóan zavarta, és hangot is adott ennek. Szétfeszítette belülről a vágy, annyira fel volt izgulva, hogy puszta kézzel képes lett volna lehántolni valaki bőrét.

Amint az ágyra lökött, és bezárta az ajtót valahogy tudtam, hogy nem mostanság fogok kijönni innen. Nem is akartam, ezek a pillanatok amikor csak kettesben vagyunk, ezek igazán tarthatnának akár örökkön örökké.

De annyira kínzó érzés, hogy nem fog addig tartani. Én nemsokára férjhez megyek, ő pedig még házas.
Sosem leszünk egymáséi, ez egy beteljesületlen szerelem.

– Virágom, most miért sírsz? Szólj, ha álljak le. – Reece azonnal megállt és rám nézett.

– Soha nem lehetünk egymáséi. Sose fogjuk megtudni milyen az igazi "közös. Lopott pillanatokból táplálkozunk, és tartjuk fent a tüzet. Ki fog aludni, és én nem akarom, hogy többé ne szeress. – hunytam be a szemem, fájó érzés őt nézni.

– Nézz rám. – fogta meg arcomat kezével, vett egy nagy levegőt ,és folytatta. – Ez a tűz, nem olyan, mint az átlagos embereknél. Mint mondjuk Chrisnél. Ez a pokol legalján ég, ez táplál mindent. Kiolthatatlan. És ne a tegnapon és ne a holnapon agyalj, mert ez tönkreteszi a mát. Élvezd, amíg tudod és még azután is. Sosem tudod, mi fog történni holnap. Ennek tudatában akarod elrontani szerelmünk legfontosabb mozgató erejét? A következő pillanat, már a jelen, és ez lesz a múlt. Megmérgezed a lelked. – simít végig mellkasomon.

Légzésem nyugodt volt. Az életem nem az én kezemben van, hanem az övében, és így a lehető legnagyobb biztonságban van.

– Összeszedted magad? Nem fogok így hozzád érni. Nem égetem meg magam, mert az mindkettőnknek fájna. – még mindig engem néz.
– Össze. És most mutasd meg mit tudsz Reece Peterson. – adtam egy gyors csókot neki.

A következő pillanatban rántott egyet a nyakamon lévő övön, majd kemény farkával csapkodta a felhevült puncimat. Ragadtunk tőlem, annyira szép látvány volt.

Lassan bőröm minden apró részletét megcsókolta.
Szó szerint ömlött belőlem a nedvem. Nyelve hegyével épp hogy hozzáért puncimhoz, és körözni kezdett a csiklómon, de tényleg épp hogy hozzám ért. Ha nem lennék így felhevülve, ez biztosan csikizne is.

De most teljesen más reakciót váltott ki belőlem. Csípőmet megemeltem és teljesen a szájába nyomtam magam, hogy ne lassúzzon velem.
Hasamra tette tenyerét, és belenyomott az ágyba.