Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

23.rész - a kín / Kat

Két választásunk volt.
Az első, hogy nem háborgatjuk a múltat.
Örökre kitöröljük egymást az emlékezetünkből, és éljük tovább az életünket, beletörődve abba, hogy sosem lehetünk boldogok.

A második, hogy kitöröljük a múltat, és teljes erővel megküzdünk azért, hogy földi életünket boldogan élhessük le.
Ugye mindkét esetnél érvényes az "-amíg meg nem halunk".

Hát persze, hogy nekünk szembe kell nézni a világgal. Ezért élünk.
Fogadalmat tettünk egymásnak. Vérrel. Szavakkal. Tettekkel.
Egyszer elveszítettük egymást, és az üres évek ami utána jöttek, időpazarlás volt.
Márpedig az idő sokkal nagyobb érték, mint a pénz.
És most itt nekünk ez megállt.

...

A mentősök hamar kiértek a lakásomba.
Mindkettőnket a legközelebbi kórházba szállítottak, és mivel Chris volt az ügyeletes sebész, így azonnal a műtőbe kerültünk.

Minden tudomásom szerint Reece hamarabb kijött onnan, mint én. Összevarrták sebeit, és infúzióra kötötték. Most pihen. Legalábbis ezt hallom a zöld függöny mögül, ami előttem van.

Le vagyok takarva, hideg van, és egy csomó idegen fasz sürög forog körülöttem.
Senki nem beszél, mindenki ezerrel dolgozik gondolom rajtam. Ennyire nagy volt a vágás?

– [...], mik ezek a sérülések rajta? Eddig nem vetted észre? – kérdezgeti a többi orvos Christ.

– Nem, valószínűleg most szerezte őket, elég frissek. – Chris értetlenkedik.

Még most is az foglalkoztat basszameg, hogy ne essen bántódásunk Reecel. Hogy ne bukjunk le. Kit érdekel, hogy fingom nincs mi folyik a zöld lepel előtt, meg az állapotom.
Hogyan fogom ezt megmagyarázni?
Kettőnkért kell hazudnom. És ha erről van szó bárkinek képes lennék hazudni.

– Kat jól vagy? – Chris hangját hallom oldalról. – ne mozgasd a fejed. Nemsokára készen vagyunk. – fogta meg a kezem, és próbált nyugtatgatni.

Feküdtem tehetetlenül, és bámultam magam elé. Nem éreztem semmit. A könnyeim folyamatosan folytak le az arcomról.

– [...], nagyon sajnálom Chris. Fogadd részvétünket. 6 hetes lehetett talán... – szánakozik az egyik orvos.

A kép ekkor elsötétült, tompán hallottam, ahogy az a fura műszer vadul sípol mellettem.

Pár perc múlva ismét világos van, Chris a földön hever, pár nővér próbálja fellocsolni.

– Mi történt? Nem értek semmit, mondjon már valaki valamit a picsába is. – őrjöngtem.

– Nyugalom Kat. – Chris egyik kedves kollegája jött a fejemhez. – Végeztünk. Kitoltjuk a pihenőbe és máris megyünk.

Kurva jó, továbbra sem értek semmit.
Mi baja Chrisnek? Mit sajnálnak ennyire? Faszom, de fáj a fejem..

Betoltak egy ótvar szobába, sötét is volt, meg egyedül is voltam.

Pár perccel később végre bejött a fél kórház megnézni, hogy mivan velem. El se férünk ebben a kicsi teremben ennyien.

– Na? – értetlenkedek a többieknek.

Chris lép elő a többi doki mögül, leül mellém az ágyra és megfogja a kezemet.

– Kat, terhes voltál. Megszakadt a terhesség. – súgja Chris halkan.

Fogalmam sincsen mi történt ezután, mert becsuktam a szememet és ordítottam.
Zokogtam, hisztiztem, kiabáltam mindent amit lehetséges volt.

Mikor végre sikerült annyira lehiggadnom, hogy kinyissam a szemem, addigra mindenki eltűnt. Chris az ablaknál ácsorgott, törölgette a könnyeit.

– Mondj el mindent. – utasított Chris.
Nem tudtam mit is mondhatnék. Az igazat semmiképp.

Elvesztettem a babámat. Reece babáját, hisz Chrissel nagyon rég nem szexeltünk.
Én ezt tudom, ő meg azt hiszi, hogy azon az estén, amikor Reecet bemutatta és lefeküdtünk, akkor valójában szexeltünk.

– Linda volt. Ő tette ezt az egészet. Gondolom sejted, hogy Reecel egész jól összebarátkoztunk.
Amikor elhoztam a ruhámat a szalonból megkértem, hogy had rejtsem el előled nála.
Természetesen nem mondott nemet. Gondolom Linda megtalálta Reecenél.
Mondta, hogy kiszámíthatatlan, de kinyomozta hogy ki vagyok, hol lakom, átjött és jelenetet rendezett. Reece átrohant segítséget nyújtani, először őt, majd utána engem szúrt meg. És most itt vagyok. – szívszorító, hogy hazudok most is, de ez jött ösztönből. És végülis félig igaz.

Kegyetlen dolog volt ekkorát hazudni, de csak így védhettem magunkat.

– Reece is ilyesmit mesélt a másik orvosnak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem melletted és nem védhettelek meg. Nem érdemlem meg azt, hogy a feleségem legyél. – bújik a mellkasomhoz zokogva.

Ezt nem hiszem el. Miért kell mindenkinek a lehető legrosszabbkor nyálasnak lennie? Meg fogok bolondulni....

– Most pihenj. Nyugodj meg, túl leszünk ezen. Szeretlek.

...

Épp aludtam, amikor simogatást éreztem az arcomon.
Kinyitottam a szemeimet és a legkedvesebb arc jelent meg előttem. Reece úgy nézett rám, mint aki a világ legboldogabb embere.

– Virágom. Az életem adtam volna azért, hogy mégegyszer a szemeidbe nézhessek. – könnyebbült meg Reece.
De most jön a fekete leves.

– Mondtam, hogy azt érzem, hogy követnek. Nem hallgattál rám. Reece. Megölte a babánkat.

Na ezt nevezik kínnak. Ez fájdalmasabb, mint bármi. Egy szúrás nem tud ekkora sebet ejteni egy szíven.

Reece bámult maga elé, szemeit levette rólam és kitört belőle a zokogás. Mindketten sírtunk. Egymásért. Egymás miatt.

– Ebbe bele fogok pusztulni. Elvett tőlem mindent. És ez csak az én hibám. – hangja annyira remegett, hogy nem értettem minden szavát tisztán.

– Nem! Ez a mi hibánk. És nem tőled, hanem tőlünk. Olyan már nincs többé, hogy te meg én – majd kezemet a szívére tettem –, mert a világon majdnem leállt a szív, melynek dobbanása egy az enyémmel.

Öleltük óvatosan egymást, beletemetkeztünk a jelenbe, a múltba, a jövőbe, a fájdalomba, a kínba, a szomorúságba. Elvesztünk egymásba.

...

2 héttel később :

Ma kiengednek a kórházból végre. Undorító ez a koszt. Meg úgy minden, ami itt van.
Chris és Reece is kezdett rendbe jönni. Ki ezért, ki azért. A lényeg, hogy megfogjuk emészteni a múltat.

A fiúk a padlón voltak, minden nap felváltva jöttek be hozzám, hol közösen, hol külön külön.
Szokatlannak kellett volna lennie, de mintha a barátságuk még erősebb lett volna.
Pedig szegény Chris nem is tudja mi történt. Soha nem tudhatja meg. Vagyis de, egyszer meg kell tudnia. De az nem ez az időszak.
Ez még korai volt.

És bármennyire undorító, hogy hallgattunk mindketten előle, de fontos volt Chris nekünk annyira, hogy színleljünk mindent. Végső soron nekünk még fontosabb volt.

Meglepetés ebéddel vártak rám.
Az asztal egyik oldalán a vőlegényem, a máson meg a szerelmem.
És hogy mi lesz ebből? Bár én se tudtam volna meg sose a választ erre.