Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

13.rész - a választás / Kat

Reggel iszonyatosan nehezen ébredtem. Mintha egy percet sem aludtam volna.
Mondjuk valóban nem sikerült sokat aludni, szerintem 3-4 órát, és már indulnunk is kellett haza.
Gyanútlanul.

– Délután mennem kell a ruhaszalonba. Esküvői ruha próbám lesz. Ma szabják rám. – nem mertem a szemébe nézni.

De nem is kereste a tekintetem. Nem haragudott rám. Csak nem is tudom. Szomorúságot láttam rajta.
– Miért gondolod, hogy érdekel? Minek osztottad meg velem? – vonogatta a szemöldökét.

Azt a picsa. Ez komoly???
– Bocs, hogy élek. Azt hittem érdekel. – elfordítottam a fejem és az utat néztem a továbbiakban.

Az út kegyetlen hosszú volt. Reece éber volt végig én pedig beszunyáltam, hisz elég kimerítő estén voltunk túl. Minden értelemben.

Keze simogatására ébredtem.
– Kelj fel Virágom. 20 perc múlva kiteszlek. – továbbra is az utat bámulja, én pedig próbáltam magamhoz térni.

– Ezt tekerd körbe a nyakadon. – nyújt át felém egy vékony selyem sálat.

– Köszönöm. Honnan tudtad, hogy kelleni fog? – kérdezem, mintha nem tudtam volna rá a választ, de muszáj volt egy kis feszültség oldás.

– Minden alkalommal magammal hozok egyet, amikor találkozunk. – mosolygott féloldalasan.

20 perc múlva megállt az autó. Nem akartam kimenni. Csak ültem, és néztem magam elé.
Reece rám se nézett azóta, hogy kijelentettem a ruhapróbát. Kurva életbe.

– Viszont látásra Ms. Burn. – szorította meg a kormányt, majd a másik kezével kinyitotta az ajtó, miközben fél testével át hajolt rajtam. Akarta, hogy érezzem az illatát. Legyen az orromban egész nap, akkor is amikor a fehér ruhámba bújok.

– Viszlát Mr. Reece. – értettem a célzását, és ahogy kitettem a lábam már indult is.
Így elbaszni egy pillanatot.

"Szedd össze magad baszod, mindjárt itthon van Chris" – szólalt meg a fejemben a jobbik énem, aki igazán előjöhetett volna tegnap még azelőtt, hogy félholtra lettem volna kefélve. Neked is kössz a semmit.

Elvégre Reece tudta. Tudta, hogy mibe megy bele, ahogy én is. Attól még, hogy újra egymás életében vagyunk, ugyanúgy fájdalmas lesz. Nem azért, mert nem bonthattam volna fel az eljegyzést. Ki nem szarja le.

Hanem, mert utána sem változna a helyzet. Linda nem fog elválni Reecetől. Az egyetemen még mindig hivatalosan a tanárom. Ennyi is bőven elég ahhoz, hogy bár a lelkem az övé, a testem ilyen értelemben nem lehet. Nem köthetjük össze egymás életét. Évekig minimum.

Így hát nincs más, minthogy én is haladjak aszerint, ahogyan elkezdtem az új életet. Ez nem boldog, hanem szükségszerű.

– Szia drágám. Azta kurva de hosszú műszak volt. – jelent meg az ajtóban Chris.
Nem esett nehezemre belenézni a szemébe és mosolyogni. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de ezt akarom, ezt éreztem jónak, és eszerint cselekedtem.

– Szia szívem, nagyon fáradt lehetsz. Csináltam neked kínai tésztát, meg hűtöttem be neked sört. Nemsokára indulnom kell a ruhapróbára tudod. Addig aludj egyet és este találkozunk. – szabadultam ki az öleléséből.

Igazából megszoktuk, már hogy alig van időnk találkozni. Általában ütik egymást az ő műszakjaj, meg az én melóm.
Plusz a suli, amire nem ártana felkészülnöm, ha le akarok diplomázni.

– Rendben, köszönöm. Alig várom, hogy lássalak abban a ruhában. – nyomott egy puszit a homlokomra.

Már az ajtónál matattam a kabátom zsebébe a kulcsaimért, amikor felszólalt :
– Hé Kat! Szeretlek. – nézett félig engem, félig a foci meccset bámulta. De romantikus vagy bazdmeg.

– Én is. – egyeztem bele.
Reecenek sose mondanám, hogy én is. Az egy beleegyezés az előző mondanának kijelentésére.

...

Olyan izgatott vagyok. Végre láthatom magamon a ruhát.
Szerintem gyönyörű volt, testre simuló hófehér anyag, mélyen dekoltált, hatalmas uszállyal. Vállrészén kristályok ragyogtak. A hajamba az eladó hölgy egy fátylat helyezett, amit előre hajtott, és a tükör felé forgatott.

Istenem.
Mintha rám öntötték volna.
Annyira boldognak éreztem magam. De csak a ruha miatt voltam az. Már tiniként is álmodoztam arról, hogy én leszek a világ legszebb nője, egy ilyen ruhában. A szalagavatón is...
Rossz irány, el kell terelnem róla a gondolataimat.
De nem véletlen jutott eszembe.

Ugyanis amikor megemeltem a fátylat, és megfogtam az eladó kezét, aki segíteni akart leszállni a pódiumról, az ablakra néztem.

Reece tisztes távolságból figyelt. Inkognitóban. De én észre vettem. Azonnal megéreztem a jelenlétét.

Napszemüvegét egy pillanatra megemelte, szemei tűzet hánytak. Rettentő mérges volt.
Elővette a telefonját, majd gyorsan gépelni kezdett, eltette utána és távozott.

Izgatott lettem. Nem úgy, mintha mondjuk ajándékokat bontanék karácsonykor. Ez olyan volt, mintha szégyelltem volna magam. Mintha lelkiismeret furdalásom lenne.
Nevetséges, hisz most úgy érzek, mintha Reecet csalnám Chrissel, nem fordítva.

Átöltöztem végre, elköszöntem mindenkitől, és kisiettem az épületből.
Sejtettem, hogy az imént nekem írt.

Reece Peterson :
Életemben nem láttam még nálad gyönyörűbb nőt Virágom!
Utóirat : feketét kéne inkább felvenned.

Ez de övön aluli volt. Köcsög.

Katherina Burn :
Tudtommal Ön nem akart engem látni fehérben, Mr. Reece. Akkor most mire is kéne véljem ezt a féltékenységet?

Reece Peterson :
Féltékeny ? Soha. Csak nem értem miért fehér. Az a szűziességet jelképezi. Magára meg mindent lehetne mondani, csak hogy nem az.

Reece Peterson :
Ó majd elfelejtetten. Elrejtettem egy kis ajándékot az ajtajuk előtt. Én sietnék a maga helyében, hogy ne a vőlegénye találja meg.

Katherina Burn :
Rohadj meg.

Reece Peterson :
Évekkel ezelőtt megtettem Virágom.

Úgy futottam, mint akit kergetnek. Vissza sem néztem. A sarkon volt az üzlet, és pont pirosra váltott a lámpa.
Hülyén nézhettek rám az emberek, hogy miért ordibálok egy lámpával. Faszomat se érdekli.
Várakozás közben rögtön felszökött a vérnyomásom.

– Istenem, de elszoktam ettől már."– kiabáltam továbbra is magamban, mint egy bolond.
A magas vérnyomásom oka az a seggfej volt, aki a kocsijában ült. Ott parkolt a szalon épülete mellett, és gúnyosan mosolygott.
Odatátogtam neki, elvégre ezt nem akartam hangosan mondani.

" A KURVA ANYÁD"

Majd a lámpa zöldre váltott, és rohantam tovább.

Az ajtó előtt megláttam a csomagot.
– Ó köszönöm istenem. – felkaptam és zsebre vágtam. Abban a szent pillanatban nyílt ki az ajtó.

– Kat? Mi a faszt kiabálsz, az egész ház zeng tőled. Mivan üldözött valaki? – méreget Chris.
Ó ha tudnád bazdmeg.

– Dehogy, csak nagyon kellett pisilnem már. – ezen még én is nevettem.

A nap további részében pihentünk. Mindkettőnek kimerítő éjszakája volt. Chrisnek a munka, nekem pedig a kurválkodás miatt. Mondjuk az is egy munka.

Chris hamar elszokott ilyenkor aludni. Nem csoda, hisz alig alszik.

Egyedül, csendben leültem az asztalhoz és megnéztem a csomagot, amit Reece küldött nekem.
Ekkor megrezzent a telefonom.

Reece Peterson :
Csak akkor nyisd ki, ha készen állsz rá.

Mi a picsa lehet benne, ami ilyen titokzatos?
Persze, hogy készen állok, tuti nem egy levágott fej lesz benne. Asszem....

Te jó ég. Inkább a fej lett volna. Esküszöm azzal most tudtam volna mit kezdeni...