Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

34.rész - a Nagy Nap- Kat/Reece

Kat

A nap. Az a nap. A legnagyobb nap. Talán minden nő így gondolja, aki éppen készül hozzámenni élete szerelméhez. De nekem mást dobott a gép. Éppen készülődök nem férjhez menni nem életem szerelméhez.
     
Ez a nap iszonyatosan indult. Már reggel 7-kor szólt az ébresztőnk, mivel én is meg Chris is fodrásznál kezdtünk, és nekem utána bőven több mindent kellett elintéznem, mint neki.

A gyomrom annyira össze volt szűkülve, hogy egy falat sem ment le a torkom. Ideges és izgatott voltam. Ez az egyetlen dolog stimmel velem az egész szokásos esküvői mizéria alatt.

Valahol mélyen reménykedtem benne, hogy Reece az utolsó éjszakán sunyiba megszöktet, de aztán realizáltam, hogy ez a való élet, nem pedig egy tündérmese.

Megittuk a reggeli kávénkat és már kezdődött is a nap.
Felvettem a táskámat a vállamra, és hallottam, ahogy rezeg benne a telefonom.

– Menj előre, vissza kell szaladnom a hajdíszemért. – a hazudozás Chrisnek úgy ment, mintha csak könyvből olvasnám.
     
Befutottam a fürdőbe, magamra zártam az ajtót és kapkodva kerestem a sok felesleges szarság között a telefonomat.
     
– Ki fogok baszni innen mindent komolyan. – morogtam magamban, amikor végre megtaláltam. Amúgy is stresszes vagyok, remeg a kezem, izzadok mint egy ló, és minden ellenem van.

Reece Peterson :
Jól figyelj Virágom. Visszaszámlálás indul. Még 10 óra és 12 perc. Szorosan mögötted leszek. Ha segítség kell, jelezz. Szeretlek.

És a fasza kis hányingeremen Reece egyáltalán nem segített. Ha ettem volna bármit is tuti kidobom a taccsot. Kedves, hogy emlékeztet mindenre. Faszfej.
     
Mit sem törődve vele, bevágtam a táskámba a telefonom és rohantam Chris után, aki már a kocsiban várt rám.

– Ne izgulj. Emlékezetes egy nap lesz ez, és nemsokára kimondhatom, hogy a feleségem vagy. Mindennél jobban! – simította meg az arcom, és útnak indultunk. Engem kitett a szépségszalonnál, adott egy csókot és elindult, ugyanis a legközelebb csak az oltár előtt találkozunk.
      
Álomszerű hajat varázsoltak a fodrászok, bár jó volt az alapanyag. Hajamat hátul egy hatalmas kontyba fogták, elől két vékony tincset begöndörítettek , és telerakták egy csomó gyémánthoz hasonló köves dísszel. Tökéletesen festett a hajam.
      
Amint végeztem már rohantam is a sminkeshez, akivel volt pár kellemetlen szóváltásunk.
– Ezeket kérlek alaposan rejtsd el. – mutattam a sárgás véraláfutásokat a nyakamon, illetve a töréstől kezdett belilulni az orrom is, ahogyan azt Chris megjósolta.

– Ugye nem bántottak? – bazdmeg. Ma mindenki hülye, hogy lehet ekkora faszságot kérdezni? Magától jöttek ki a foltok? Na jó, igyekszem higgadt maradni, és nem idegösszeomlást kapni.

– Dehogy. – mosolygok, mielőtt kihívja a zsarukat. – csak kicsit durvára sikerült a leánybúcsú.

–Jelezz, ha gond van. – aggódott tovább a sminkes csajszi, de a hangjából nem áradt az ijedtség.

Több mint 2 óra telt el, nagyon alaposan maszkírozott, semmi nem látszódik a zúzódásokból. Örök hála.

A sminkem szolid lett, barna hajamhoz egy barna árnyalatú szemfestéket, aranybarna bronzosító és egy nagyon halvány téglavörös rúzst kent fel rám. Meg egy csomó más szarságot is, de azokat nem is ismertem.
      
Az összehatás nekem nagyon tetszik.

Mivel sajnos édesanyám már nem tud nekem segíteni öltözködni, ezért egyedül a helyszín egyik szobájában készülődtem a tanúmmal Dollyval. Kedves tőle, hogy szó nélkül felajánlotta a segítségét.