Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

8.rész - a felismerés / Kat

Ennyi?
Ember nem lehet ekkora hatással a másikra.
Ez lehetetlen.
A legjobb barátja.
Ez az ember tényleg bárkin átgázolna értem. Neki semmi nem szent. Ahogy nekem sem.

Eszméletlen mennyire egyek vagyunk.
Egy percig sem éreztük magunkat rosszul. Pont ugyanúgy élveztünk mindent, mint régen.
A szó legszorosabb értelmében mindent megtehetett velem. Úgy használt, ahogy akart. Nagyon prosztó gondolat, de komolyan megtette, amit jónak látott.

Ami ennél is undorítóbb, hogy hagytam neki. Sőt mitöbb követeltem. Élveztem. Éreztem, ahogy a nedvem folyik a lábamon, ő pedig magába szívta azt. Mindent akart, mint egy éhes farkas.
Én voltam a vacsorája.

Miután Reece végül elhagyta a lakást, azután elmosogattam, rendet raktam, és betakartam Christ, hogy ne fázzon este.

Aludnom kellett. Reméltem, hogy ha felébredek rájövök, hogy ez csak egy álom volt, és nem csaltam meg őt. Hisz ennél nagyobb gyávaság nem is létezhetett a földön.

– [...], Kat segíts kérlek, nagyon rosszul vagyok! – kiabált Chris a nappaliból, én meg egyből kisiettem hozzá.

– Mi a baj? – nézem, hogy nincs- e valami testi sérülése, mint mondjuk nekem.

Basszameg. A nyakam. Remélem nem veszi észre.

Újra elő kell vennem a garbóimat. Kösz a semmit Reece.
– Hozz egy vödröt, hánynom kell. á és a következő pillanatban már a földre is hányt. Volt már pár ilyen alkalom, de nem ítéltem el.

Tudom, hogy ez amúgy is megalázó, nem kell hogy megerősítsem őt ebben. 16 évesen velem is fordult elő sokszor sajnos.
Szegénykém. Kihányta még a lelkét is.

– Kat olyan hülyeséget álmodtam. – próbált beszélgetni.

– Ezt biztos most akartod elmesélni? – néztem rá értetlenül.

– Aha, már jobban vagyok. Blő.... Mégsem. – hajtotta vissza a fejét a vödörbe Chris.

– Szóval azt álmodtam, hogy a konyhába élvezkedtél. És iszonyatosan szexi voltál, még sosem hallottalak így nyögni. Megmutathatnád nekem józanul is.

Lesápadtam. Hallott mindent. Sosem tudhatja meg, hogy ez valójában meg is történt.
Még részeg volt. Ez biztos. Sosem szokott perverzkedvni. Jó számomra ez sem volt az, de neki igen.

– Most pihenj inkább, és ne álmodozz. – simogattam a fejét, a tarkójára pedig egy hideg vizes rongyot tettem.
...

Másnap 11-ig aludtam. Ilyen is rég volt már.
Felkeltem, elmentem gyorsan zuhanyozni, és rendbe szedtem magam.
A nyakamon egy hatalmas lila folt volt. Reece fogsorának nyomai még mindig látszódtak.

A kurva anyád.
Morogtam magamba, majd felkentem egy csomó alapozót az említett területre, és a nyakamat egy sállal körbe tekertem.

– Faszomat a másnaposságba. – még szinte álmában morgott Chris.

– Jobban vagy? Eléggé eláztál tegnap. – persze nem úgy és nem is annyira, mint én.

– Aha, csak a fejem akar felrobbani. Minden rendben volt Reece-el? Jó nagy paraszt voltam. Szerintem tetszel neki. Le sem vette rólad a szemét, csodálom, hogy nem próbálkozott be nálad. Kismillió nőt felszedett már. Szerintem ez már a védjegye. – jaj Chris.

Ha tudnád. Ha tudnád hogy az a szív, csak értem dobog, és hogy tegnap sírva könyörögtem neki, hogy végre dugjon meg.

– Persze, segített elpakolni, aztán távozott. – hazudtam szemrebbenés nélkül.

Igazából nem zavart, hogy hazudtam. Tetszett nekem, hogy tilos amit csinálunk, és csak mi tudunk róla. Ebben volt valami leleplezhetetlen, és titkos.

– Megyek a boltba kell valami? – érdeklődtem kedvesen.

– Visszafekszem aludni. Hoznál haza fájdalom csillapítót? – Chris beszólt a kórházba, hogy lebetegedett, és nem tud bemenni. Annyira bénán hazudik. Túlgondolja mindig a dolgokat.

– Mindenképp. – nyomtam egy búcsúpuszit a homlokára, és távoztam.

Kicsit jól esett kiszellőztetni a fejem, jól esett a séta.
Megrezzent a telefonom.

Ismeretlen szám :
Vacsorázz ma este velem. Találj ki valamit.
Este 8-ra légy a 2 utcával lentebbi buszmegállóba.
Szeretlek Virágom.

Nem lenne szabad.
Tudom, hogy nem kéne reagálnom rá. De már nem tudok menekülni. Eddig hagyott nekem időt. Bármit megtehettem eddig amit csak akartam.

És most újra visszaestem ugyanabba a gödörbe, amiből Chris húzott ki. Amikor belezuhantam azt hittem ez a világ vége. Pedig az igazi élet ott kezdődik lent.
Belehalni a szerelembe szép, de azért meghalni hogy szerethessünk még szebb.

Amióta visszatért Reece sokszor jutnak eszembe költői kifejezések. Mert ezek nem begyakorolt szövegek, mint egy könyvben, hanem itt feltárhatjuk lelkünk összes vágyát drámázás nélkül. Csodás érzés szereti újra.
Enélkül csak egy test vagyunk, ami napról napra rohad el.

Mindent megtettek, hogy szétválasszanak minket, de mindhiába. Nem lehet szétválasztani a vért az erektől, sem a fát a törzsétől, sem a sót a tengertől.

Az üzenetre csupán ennyit válaszoltam :
Meglátjuk.

Megvoltam magammal elégedve, hisz ez mégsem egy egyértelmű válasz, bár jobban belegondolva minek tettetem magam neki? Hát hiába mondok mindenféle faszságot, kinevet. Tehetem én az elérhetetlen nagyasszonyt. Mi a fasznak? Hisz a testem tagadásban van a mondataimmal.

Megint rezeg az a szar. Ez már tuti Chris, Reece sose válaszolt nekem többször.
Ez is megváltozott.

Ismeretlen szám :
Biztos vagy benne?

Ennyit arról, hogy nem vagyok megfejthető... de ciki.

Katherina Burn :
Igen. Elég sok dolgom van ma.

A témár lezártnak tekintettem.

Ismeretlen szám :
Akkor tedd el a telefonod, fordulj meg Virágom, és hazudj a szemembe.

Gondolom mondanom sem kell, hogy félve fordultam meg, és teljesen elvörösödve.

– Azt hittem egymásnak nem hazudunk. – méregetett Reece.

– Mit keresel egyátalán itt? – úgy csináltam, mint aki meg se hallja őt.

– Jó, most kivételesen tekintsünk el attól, hogy leszartad, amit az előbb mondtam neked.
Szerinted mi a picsát csinálnék egy boltba? Nyugi, nem leskelődöm utánad.
Van egy lakásom erre. – mondta unottan zsebre tett kézzel.

– Mit jelent az az "erre"? – álltam egyik lábamról a másikra, mint akinek pisilnie kell. De csak szar volt a testbeszédem. Kellemetlenül éreztem magam. Nem miatta és nem is előtte, hanem hogy valaki megláthat.

– Ott szembe a másodikon. – kacsintott szemtelenül.

– Az lehetetlen. Ezt nem tehetted meg. – hűltem el teljesen. Az életem egy tragikomédia. Egy szánalmas vicc.