Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

4.rész - kíváncsiság / Kat

Reggel arra ébredtem, ahogy Chris kelteget.
Ő maga is meglepődik, hogy ilyen mélyen alszom, egyáltalán nem jellemző ez rám mostanában.

Nem mondtam el neki természetesen, hogy az exemre élveztem el este, és emiatt leszakadt rólam egy csomó felesleges energia. Pedig jól hangzott igazán.

– Drágám, ma az egyik legjobb barátommal fogunk vacsizni, akit kiskorom óta ismerek. Végre az országban van, és itt is marad egy ideig, mindenképp beszeretnélek neki mutatni. – simogatta arcomat.

– Ugye nem nekem kell főznöm? Ma dolgozatot írunk az egyetemen, és ráadásul 6-ig dolgozom. – próbáltam kihúzni magam a főzés alól.

– Édesem, megakarom neki mutatni, hogy nekem van a világon a legszebb és legtökeletesebb menyasszonyom, akit 3 hónapon belül elveszek feleségül. – Odabújt hozzám és lassan megcsókolta a homlokomat.

– Na jó, de csak mert a legjobb barátod. – szomorodtam kicsit el, hisz nekem is volt ilyen.

Adi nem jelentkezett már többé. A balhénk után kiábrándult belőlem, és elmondta hogy csak meg nehezítem a gondjaimmal az életét.

Nagyon fájt. Nem ártottam neki, ő pedig egy olyan ember volt akiben megbíztam. 2-ből semmi. Szarul áll a szénám.

Az órára nézve gyorsan kipattantam az ágyból és lebasztam Christ, amiért hagyott ilyen sokáig aludni. Nem hiszem el, hogy mindenhonnan elkések.

Bevágtam magam a kocsiba, és útnak eredtem.
Futottam be az előadóterembe, de nem késtem szerencsére el.
Sőt.
Pont időben érkeztem, mert amint lepakoltam és elővettem a laptopomat akkor jött be Reece.

Ő a vizsgafelügyelő? Komolyan, valaki brutális tréfát űz velem odafent....

Kifújtam a levegőt, elvégre a cigizést nem támogatta a tüdőm. Kezdte ő is feladni a harcot.
Újból felnéztem, és hátradőltem a széknek attól a látványtól, ami elém tárult.

" Van a világon egy szív, melynek dobbanása egy az enyémmel "
Lassan emelem Reece-re tekintetemet, ő pedig rámnézett. Biccentett egy aprót.

Tudja, hogy itt vagyok. Érezte, ahogy én is éreztem őt. Csukott szemmel is látjuk egymást. Illatát bárhol felismerném.

– Elnézést kérek, bizonyára az előző professzor nem törölte le a táblát! – hazudott.

Ezt nekem írta, jelezni akarta, hogy tudja, itt vagyok.
Ez az egyetlen egy mondat, amitől kiráz a hideg. A mondat, amely annyira meghatározta az életemet, és akkora jelentősséggel bír, hogy a szívem fölé tetováltattam.

Nem voltam ezeknek a híve, de ez egyedi volt , örök, és csak is nekem szólt ezen a világon. Kezemet rögtön a szívemhez kaptam, mire Reece ugyanígy tett, és elfordította a tekintetét rólam.

Mi a picsát művelek? Komolyan össze kell megint töretnem magam darabokra? Ahogy 9 éve? Végre túllendültem rajta, találtam mást, és képes lennék mindent eldobni?
      
Nos igen. Összetöretném magam, mert ő az egyedül, aki újra összerak egy egészbe.
Ő az, aki képes eltakarni a hegeket a szívemen, mégha ő is okozta azokat.
Ő az aki meggyötör és kísért, mégis a vígaszom.

Sosem lendültem túl rajta. És élveztem a tűzzel játszani. Egyszerűen hajtott a vágy, hogy megégessem magam. Vele.

De nem most. És nem ebben az állapotban. El kellett menekülnöm előle, és kizárnom őt.
Olyan érzés volt az, ahogyan tudta az elejétől kezdve, hogy megint a diákja leszek, mint amikor egy hosszú elvonókúra után alkalmad nyílik elcsábulni. Kéztetést érzel belekóstolni a vágyaidba, a függőségeidbe.

Hazamentem , és átöltöztem kényelmes ruházatba. A munkáig pár óra volt még hátra, addig előkészültem az esti vacsorához.
    
Mikor elkészültem minden fontos dologgal, felvettem egy szűk fekete szoknyát, egy fehér testresimuló inget, és egy fekete magassarkút. Imádtam a munka ruhámat, olyan csinos volt. Nem kihívó, mégis nagyon nőies.

...

Nemsokkal 6 előtt estem be a lakásba. Lepakoltam a táskámat, adtam egy csókot Chrisnek, és rögtön szólt is a csengő.

– Pontos a barátod. Még csak kifújni sem tudtam magam. – lihegtem, megterhelte a tüdőmet ez a két emelet.

– Szinte órát lehetne hozzá igazítani. – nevetett Chris, majd én is kacagtam egy jót, ám amikor kinyílt az ajtó hirtelen abba maradt minden nevetés a részemről. Ez feltűnő volt.
Lefagytam.

Üdv újra a pokol legalján Kat.

– Jó estét kedves...? – Reece értetlenül nézett rám.

Ez megtörténik? Valaki ugye szopat? Vannak itthon kamerák? Megfogok halni?

– Katherina Burn. A barátja nem említette meg a nevemet? – hebegtem habogtam. Őszintén? Szerintem leiszom magamat ma.

– De, csak feledékeny vagyok kisasszony. – nyugtatott egy illedelmes mosollyal.

– Nyald ki a seggem. – morogtam az orrom alatt, szerencsére Chris nem hallotta.
Reece viszont annál inkább, mivel Chris  beinvitálta Reece-r a lakásban, és amikor elhaladt mellettem odasúgta, nekem hogy "ne mondj olyat ,amit szeretnél megkapni".

Chris háttal volt nekünk, és mire visszafordult , Reece a kezemet megemelte, majd mintha egy 70-es évekbeli filmbe lennénk megcsókolta a kézfejemet  üdvözlésképpen.

Fel tudtam volna pofozni.
Hogy képzeli?

Ide merészel jönni a házunkba, és teszi magát a leendő férjemnek, hogy nem ismer?

Most már emlékszem, hogy mivel tudott a legjobban feldühíteni. Az a bájos vigyorgása, ahogy tetteti a hülyét. És istenem az a nézés. Megbabonáz vele.

Érezhette, hogy nagyon feldühített, mert a mellkasomra pillantott, ami iszonyatosan gyorsan járt fel és le ritmusosan.
Elmosolyodott.
Mekkora szemétláda.

Észre vett egy apró írás az ingem mögött, amin pár gomb ki volt pattintva, hogy ne fulladjak meg munka közben, és kissé megbillentette oldalra a fejét jelezvén, hogy nem érti mi van oda írva. Hihetetlen, hogy ennyire olvastam a gondolataiban.

– Elnézést merre van a mosdó? – fordul Chris felé, a vőlegényem pedig elvezeti őt illedelmesen a helység felé és magára hagyja.

– Mivan olyan mufurc vagy, nem szimpatikus neked mi? – vágott szomorú kiskutya arcot Chris. Ó bazdmeg, hogy ilyen könnyen megy a hazudás.

– Dehogyis, csak begörcsölt a lábam a cipőmbe és nagyon kényelmetlen volt már. – gyorsan lerúgtam a cipőt magamról, ami kényelmesebb volt mint a papucsom, de rögtönöznöm kellett.

Hogy eltereljem a figyelmét arról, hogy tényleg sík ideg vagyok, megcsókoltam Christ.
Igazából azért tettem, hogy hátha időközben visszajön Reece.

Látni akartam az arcát, a reakcióját, a dühét . Azt az állatot akartam benne látni, amit megismertem.
Kezdődjön a játek Reece Peterson...

– Ó majd elfelejtettem, hoztam nektek ajándékot. Köszönöm a meghívást Chris! – Reece játszotta a hülyét továbbra is.

Mondjuk arról pont nem tehet, hogy Chris legjobb barátja. Ez csak az én kibaszott, elbaszott szerencsém.
Viszont az, hogy tudta pontosan, hogy a menyasszonya vagyok, és ennek ellenére is idejött és az életünkbe férkőzött az erős volt még tőle is.

De én is ezt tettem volna.
Újra elakartunk egymásba veszni.
Tiltott gyümölcs vagyunk egymás számára.
Az elérhetetlen, megérinthetetlen.

Ez a fajta tiltás volt az, ami 9 év elteltével újra felélesztette a lelkemet.
Reece kiásta újra a halott szívem darabjait a föld alól, és egyesével kezdte el összeragasztani. Képes lesz rá. Hisz csak ő tudja, miként reagál rá mindenem.