Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

32.rész - elégtétel / Kat 🔞‼️‼️‼️

Nem akartam neki hazudni, hogy nem bántott meg.
Elvégre is megtiporták női mivoltamat mindketten.
Egyszerűen elfogyott az erőm ahhoz, hogy veszekedjek velük. Jobb a békesség mindenkinek.

Chrisnek nem vetem szemére a remekművét. Elvégre ha megtudná, hogy hogyan szereztem infót Lucyval az együttlétükről, lehet én jobban megütöm a bokámat.
De egy biztos.
Holnap után nem megyek férjhez.

– Segíts kitalálni, hogy hogyan tudnék megszökni veled az esküvőm napján. – nézek Reecere, aki cipel épp a hálószobába, olyan könnyedséggel, mintha csak egy zsák krumpli lennék.

– Ne ezen gondolkodj most. Megfogjuk oldani, de ezt bízzuk a sorsra. – helyezett az ágyra kedvesen, amit nem tudok hovatenni. 

– Most egész este ilyen nyálas hülyegyerek leszel? – nézek rá kérdően. Nem bírom ha ilyen.

– Nyálas hülyegyerek? Ha nem magadtól dőlsz hanyatt az ágyon, akkor segítek, de nem köszönöd meg. – utasított végre Reece, minden porcikám égetően várta már az igazi arcát.

Szeretek vele elmélyülten beszélgetni, de semmiféleképp nem bírom elviselni, ha kedveskedik velem a hálószobába. Mondhatni betört, mint egy lovat.

Normális szituációban teljesen megalázónak kéne éreznem, amit velem tesz.
Viszont ez egyáltalán nincs így, annyi mindenre megtanított már. Testem, lelkem, szívem hű hozzá, követi az utasításait.

Esküszöm, ha nem lenne köztünk az ami, apám helyett apám lehetne. Ezek nem olyan tanítások, mint a matematika, vagy bármelyik tantárgy. Ezek az életre leckéztetnek meg. Képes nekem fájdalmat okozni azért, hogy megtapasztalhassam egyszerre a rosszakat, és megtanuljam feldolgozni.

Igazából hagyhattam volna, hogy a sors és az idő tanítsa meg nekem ezeket, de ez a kegyesebb.
Apának kellett volna engem bevezetni és okítani, hogy az élet nem habos-babos torta, és csak a gyerekvilág számára kapható meg majdnem minden kudarc nélkül.
De ő meghalt.
És amíg élt, akkor is azon dolgozott, hogy semmibe ne szenvedjek hiányt.

Pedig nem egy elkényeztetett kis picsát kellett volna belőlem faragni, hanem egy határozott személyiséget, aki kiáll magáért és az igazáért. Lehet ez vezetett ide. De az is lehet , hogy a lelkem simán meghalt már, azért vagyok ilyen alázatos.

És hát ért annyi megrázkódtatás igazából amióta élek, hogy nem zavar a felsőbbrendűsége.
Reece a kéz, ami hirtelen feltépi a ragasztót, az emberi bőrről.

Millió kis faszomnyi pillangó repked a gyomromban, amikor ránézek. A határozottsága, a jelleme, a tekintete, és hogy annyira ügyesen irányítja az embereket, tökéletes összképet formál bennem róla.
        
– De az is lehet, hogy engem is manipulál csak. – ezt hangosan mondtam ki, pedig nem akartam, de nagyon fáradt voltam.

– Parancsolsz? – nézett fel rám, épp a zoknimat húzta le.

– Honnan tudhatom, hogy nem manipulálsz engem is, mint mindenkit körülötted?

– Nem tudom. Miért gondolod, hogy manipulállak?

– Mindenkivel ezt teszed.

Két karjával megtámaszkodott a fejem mellett, és a szemembe nézett.

– Te nem mindenki vagy. Te vagy a minden Katherina Burn. Érted amit mondok? Ez nem egy közhely. Nézd. – apró kezemet a szívére tette. – Érzed ezt? Ez teljesen emberi érzés. Ez a szív érted dobog, és bárkit összetörnék ha ez – az egyik kezét az én szívem fölé helyezte – bármi miatt nem a megfelelően verne. Ez nem csak birtoklási vágy. Itt arról van szó, hogy fizikai fájdalmaim vannak, ha más közelében vagy. Képes lennék a lelked kiszívni, hogy mindenedet nekem adhasd. – a korábbiakhoz képest nem uralkodó stílusa volt, hanem felettébb őszinte.
Bár minden szavát eddig is őszintének éreztem ez most más volt. Ez a beszéde a csontomig halolt.

– Hiszek neked. – ide úgy érzem nem kellenek már szavak, és megcsókoltam .

Reece igyekezett gyengéd lenni hozzám, úgy éreztem a történtek után erre szüksége van. De nekem nem.
Megakartam neki mutatni, hogy én ezerszer jobb vagyok, mint az a kurva, akit Chrissel dugtak, mégha belül tudtam, hogy ez így is van.

Átfordultam, hogy én lehessek felette.
Szándékosan csesztetni akartam.

– Jobb volt az a kurva? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

– Hülye vagy? Még a kérdésed is sértő. – azonnal ráültem kemény merevedésére, ami kicsit ugyan fájt nekem, de neki mégjobban. Hirtelen érte, és nem készült fel rá.

– Jesszusom Kat. – préselte vonallá a szemeit, miközben grimaszolt.

– Tudod az a jó abban, amikor irányítani akarod a másikat, hogyha elbaszott szerelmes vagy, akkor engedsz. Ugye? – hátat fordítottam neki, amikor kimondtam az utolsó szót, hogy ne az arcomat lássa.

– Ez nem a te műfajod. Ne zsarolj. – csapott rá egy hatalmasat a seggemre, ami olyan jól esett, hogy hátrahajtottam a fejem. A keze lenyomata tuti a bőrömön maradt.

– Úgy látszik még sem ismersz engem Reece Peterson. – próbáltam előadni a kiismerhetetlent, pedig nem így volt. Nem az én stílusom, hogy egy testet irányítani akarok.

De azért mondjuk imponált, hogy most előnyömre válhat a mai cselekedete.
Jó persze azt nem értékelném, ha ki lenne kötözve valahová és idegen tárgyal járkálnának benne. Az nekem is sok lenni. Sőt. Bizarr.

– Sokkal jobban ismerlek, mint te magad. Ha nem így lenne, akkor még mindig nem tudnád, hogy a testednek mire van szüksége egy jó orgazmushoz. – kezdett a hangja önelégült lenni, így beléfojtva a szót, ismét a merev farkára ültem.

Ezúttal nem vártam. Ugráltam rajta, mintha trambulinon lennék.
Kezeimmel hátranyúltam mellkasára, és azon támaszkodtam.
Tudtam, hogy az összes hajam a szájába lóg és nem is lát semmit, de így is akartam .

– Látsz valamit? – érdeklődök kéjes hangon.

– A kibaszott hajadat zabálom, nem lehetne, hogy felkösd? – ingerült a hangja de élvezi a mozgásomat.

– Nem. Egyszer elvetted a látásom. Ugye milyen rossz? – kekeckedek vele továbbra is, amit nagyon hamar megun, ugyanis megfoga a csípőmet erősen, kissé megemel, és irdatlan tempóba elkezd dugni.

A szemeim kitágulnak, a nyögések kiabálásba torkollanak, és megmarkoltam mellkasán a bőrt.
Érzem, ahogy a körmöm belemélyed húsába , valószínűleg ez fáj is neki, de nem áll le.

Kezével a hajamba markol, hátrahúzza, majd fejem az ő feje mellett állapodik meg.
Borzalmasan kényelmetlen volt, de Reece segített azzal, hogy megemelte a csípőjét így közelebb került hozzám, és nem nyúltak annyira a combizmaim.

Pár kegyetlen perccel később nem halogattuk tovább a dolgot.
Ahogy elélveztem, Reece követett, majd amikor kicsusszant belőlem, a farkát Chris takarójába kente.

– Ki ne merd mosni. – nézett féloldalasan, amíg én felöltöztem.
Ezek után Reece hazatért, és figyelmeztetett, hogy amint Chris hazaér jelezzem neki.
Lesz itt még baj...

Sziasztoook! 😊
Sajnos muszáj ezen a ponton veletek közölöm, hogy a második rész hamarosan véget ér...
Mindenkinek köszönöm, aki velem tartott ebben az utazásban, és segítette a munkásságomat! 🤭🥰

Ha tetszenek a részek, kérlek írj egy rövid értékelést. 🤓
Neked lehet csak pár szó, nekem viszont az inspirációm ‼️‼️
Hamarosan folytatjuk....