Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

14.rész - ezt még megbánod 🔞‼️‼️ / Kat

Kinéztem az ablakon. Nem tudom miért, igazából ösztönös volt. Éreztem, hogy néz valaki.
El is feledkeztem arról, hogy a szembe szomszédom Reece. Nem értem rá mostanság ilyenekre. Túl sok volt az új impulzus.

Reece egyenesen a szemembe néz. Csak áll az ablak előtt és figyel.
De nem valami perverz módon.
Nem kukkol.
Csakis engem néz, teljes egészében, szinte kitakarja az ablakot hatalmas felső teste.

Várja a reakciómat. Amikor meglátta azt, büszkén elmosolyodott. Elég messze volt, de kivettem az arcáról.
Tátva maradt a szám. Egy fehérarany gyűrű volt a dobozban, amin egy kék kő ékeskedett.

Mellé egy kis levél :
házasságot törtem igaz, de előbb a házasság tört meg engem!"

...

– Mivan? Most? Aludtam baszki. Ne szopassatok már kérlek. [...], jó rendben indulok nemsokára. Szivem, vissza kell mennem. Lebetegedett az ügyeletes sebész, áll a bál a kórházban. Ne haragudj! – kelt fel Chris gyötrelmes lassúsággal a kanapéról.
Soha jobbkor.
Szerintem fentről figyelnek engem az angyalok, és meghallgatják, amit kívánok.

– Ó, ne már. Azt hittem ma kicsit együtt lehetünk. – dugtam gyorsan az asztal alá a kapott kis "ajándékomat". – Csomagoljak neked vacsorát? Vagy hamar jössz haza? – érdeklődtem.

– Hagyd csak, majd eszem a büfében. Ne várj rám. Reggel jövök. – csókolt meg Chris, amit Reece még mindig rendületlenül nézett.

Amikor bezártam az ajtót és kinéztem ő már eltűnt az ablakból. Gondolok ennyi önmarcangolás elég volt neki.

Elmegyek fürdeni, és lefekszem. Mára bőven elég ennyi.

Gyorsan letusoltam, hajat mostam, betekertem magam egy törölközőbe, és mentem a hálószobába felöltözni. Vagyis mentem volna.

Csengettek. Basszameg.

– Ki az? Nem várok vendéget. – tudtam, hogy ki áll az ajtó túloldalán, kicsit tettem a hülyét.

– Biztos vagyok benne, hogy kíváncsi vagy rám. – kopogtatott ismét be Reece.

Na jó kinyitom, mielőtt meglátja valaki odakint.

Ahogy elfordult a zár, ő egyből berontott, meg se várta hogy beengedjem, torkom ragadott és elkezdett tolni. Fél lábbal berúgta az ajtót maga mögött és nem állt meg , míg a hátam keményen nem ütközött a falnak.

– Ez fájt. – hebegtem neki.

– Pont leszarom. – vicsorgott rám.

– Mi van veled? Beleszartak a müzlidbe? – kapkodtam levegőért.

– De bele ám. És nem is kicsit. – majd megcsókolt és elkezdte harapdálni a számat.

– Reece ez tényleg fáj. – igyekeztem őt ellökni magamtól, de nem sikerült, megfogta a két csuklóm és oldalra feszített, a törülköző meg a földre hullott.

– Megvakít a szépséget Virágom. Mintha kést szúrnának a szemeimbe. – nézett alaposan végig rajtam, és gyengéden megcsókolta a lila harapás nyomot a nyakamon.