Az őrületbe kergettél II. | Part II. COMPLETED ✅

11.rész - újra élek / Reece 🔞‼️‼️‼️‼️‼️

9 évnyi felgyülemlett feszültség van bennem.
Nem mondom, hogy nem jártam el kurvázni, azért az durva lett volna.
Linda azelőtt sem mozgatott meg úgy, mint ahogy illett volna, de a parádé után már undorodtam a gondolattól is, hogy hozzá érjek. Magától az embertől undorodtam.

A helyzetén nem javított sokat, hogy masszívan ivott, és bagózni kezdett.
Ugyan Kat is dohányzik, és ahogy érzem a leheletén egyre többet, de az ő szájából még ez is édes .
Szenvedés volt mindenhogyan ez a 9 év.

A szenvedés az ego pestise. Ha egyszer felüti a fejét, tested-lelked minden porcikáját elemészti. Pedig mi köze a szerelmi bánatnak az evéshez, az iváshoz vagy az alváshoz?
Semmi, de a szenvedés mégis elvette tőled.

Újra kell tanulnom érezni, és szeretni.

Leszartam a következményeket.
A ma csodája az, hogy nem tudhatjuk a holnapot. A múlt, meg azért múlt, mert már nincs. Visszafordíthatatlan. Hála istennek. Mégegyszer ezt a kínt nem tudnám átélni.
Majd' beledöglöttem.
És mielőtt elrohadtam volna a keserű szarban, Kat visszalehelte belém az életet.

Felnevettem.
– Mikor térünk a lényegre? Virágom, még el sem kezdtük. Azt hitted megbaszlak, utána meg hazaviszlek? Nem igazán illik rád a ribanc jelző.
És olyan felejthetetlen élményt okozok ma neked, hogy az eddigi együttléteinket is elfogod felejteni. Sőt, azt kívánod, majd, hogy menjünk a múltba. Pedig az csak az előétel volt. – izzott a tekintetem a feszültségtől, az izgalomtól és a vágytól.

Mindennek így kellett történnie. Kat akkor még kölyök volt. Ez mondjuk eléggé úgy hangzott, mintha pedofil lettem volna, de igazából már a 18 küszöbét súrolta, és belement. A törvénynek ezen részét csak félig szegtük meg.

Mára már kész felnőtt nő. Az igényeimre szabva, illetve az igényeim szerint szabtam.

Furcsa lehet, hogy úgy beszélek róla, mint egy tárgyról. Pedig nem annak gondolom. A legszebb és legragyogóbb ékszerem ő maga. Az, hogy ennyire uralni akarom, és tudom, az annak köszönhető, hogy ő is ennyire uralni akar engem és ennyire akarja, hogy irányítsam őt.
Megteheti.
Ő az, aki bármit megtehet. Ha holnap reggel egy kést szegezne a torkomhoz, akkor bele egyeznék, hogy leszúrjon.

– Nem tud nekem újdonságot mutatni Mr. Reece, fogalma sincs mi történt ezidáig velem, és miket éltem meg mással. – ez a szándékos basztatás kicsinál.
És tessék. Itt a bizonyíték arra, hogy ő az enyém. Azért magáz szex közben mindig, mert éreztetni akarja velem, hogy a kis törékeny lelke a markomban van, pont mint anno, és akár most is szétroppanthatnám, de megbízik bennem.
Pedig még nem is tudja, hogy mit fogok művelni vele.

– Honnan veszi a bátorságot arra, hogy megkérdőjelezzen bármit, amit még nem is tud? – betelt a pohár. – És mostantól hallgatni fog. – elővettem a múltból felhalmozódott bugyikat, amiket úgy őriztem, mintha aranyból lennének, és begyűrtem őket a szájába.

– Mosolyogj a kamerába Virágom! – ugyanis a telefonommal felveszek mindent.

Amióta csak beléptünk a szobába. Nem elég az, hogy a szívembe és az agyamba tárolom őt, bizonyíték is kell arra, hogy ez megtörtént. Sosem használnám ellene. Ez csakis nekem kell. Hiszen, ha bárki meglátná őt olyan állapotban, amilyenbe én tudom hozni, annak a torkán keresztül tépném ki minden egyes belső szervét.

A következő pillanatban Kat már hiába akart volna tovább beszélni, nem tudott.
Nem fogom tudni kímélni, és nem is akarom. Ő meg tudta, hogy mi lesz ha velem jön, és akarta,  szóval a lelkiismeretem tiszta. Ahogy itt áll előttem meztelenül tocsogva úgy, hogy az előbb akkorát élvezett, hogy bepisilt, kétlem hogy ellen akarna szegülni.
Szomjazik rám, és hát hogyan tudnám az én kis Virágomtól megvonni az élet vizét ? Nem hagyhatom, hogy kiszáradjon.