Segíts kérlek

~8.~

Aidan szemszöge

Nathan a kávézóba bocsánatot kért amiért bunkó volt velem. Mondta hogy nincs testvére de Zack neki olyan mintha az öccse lenne. Nem akartam felhozni hogy Zack miért sírt miattam mert nem tudtam hogy ezt hallhatják e a többiek.

Pár órával később visszamentem a kávézóhoz, láttam a kiíráson hogy 5 órakor zárnak úgyhogy 5 előtt egy picivel megérkeztem a kávézó elé.     /Hazafelé menet rájöttem hogy gyalog csak 8 percre van a hely úgyhogy nem kellett sokat sétálnom./
Meg akartam várni Zacket mert meg akartam tudni hogy mivel bántottam meg.

A kávézó előtt volt egy kisebb park szerűség, oda ültem le egy padra várakozni, majdnem egy órát vártam, gondoltam.. lehet hogy előbb hazament. El akartam indulni haza mire láttam hogy egy férfi zárja be az ajtót.

-jó estét, Zack mikor ment el?- kérdeztem a fickót mert nem vettem észre hogy előtte bárki is kilépett volna az ajtón.
-jó estét. Pár perce ment el abba az irányba.- mutatott a fák felé.
-köszönöm szépen, viszlát!- köszöntem a választ meg sem várva és futottam abba az irányba amerre a férfi mutatott. Messziről elkezdett kirajzolódni egy alak így lassítottam.
Bár ne tettem volna...

Nem akartam kiabálni neki, nehogy megijedjen tőlem. Egy kisebb erdős részen voltunk, csak a hold fénye világított. Majd üvöltözést hallottam de nem láttam senkit.
"NE FUSS EL ZACK, MÉG NEM VÉGEZTÜNK"
Felismertem a hangját. David.... Aki megütötte Zacket a suliban. Fejvesztve rohantam. Zack a fák közé rohant, és egy csapat fiú vette üldözőbe. Életembe nem sprinteltem olyan gyorsan mint akkor de elkéstem....

Zack szemszöge

Nagyon féltem ahogy sétáltam a fák között és éreztem hogy valaki van a hátam mögött. Nem mertem hátranézni csak gyorsítottam a tempómon, mire valaki mellkasának ütköztem.

-sajnálom nem akart...- itt megakadt a szavam amikor láttam hogy kinek mentem neki. David...
-mondtam hogy nézz a szemed elé Zack.. most nincsenek itt a pasijaid hogy megvédjenek.- mosolygott ördögien David.
Lassan hátrálni kezdtem.
-mit akarsz tőlem?- mondtam remegő hangon még mindig hátrálva.
-befejezni azt amit a suliban elkezdtem. Egy nyomorék vagy. Senkinek sem kellesz, a nyomorult haverjaid is csak szánalomból vannak melletted. EGY SZÁNALMAS LÚZER VAGY- kaptam a mondatokat amikor a végéhez ért már üvöltötte a szavakat és elkezdett felém közeledni.
-halottnak kéne lenned. És ebben segíteni is fogunk.- mondta ördögien nevetve de amint ezt kimondta fejvesztve kezdtem rohanni a erdőbe.
Sokszor sétálgattam erre nappal, nagyjából ismertem az erdőt. De ez most kevés volt. Utol értek....

Összesen 5-en voltak. Ketten lefogtak majd vonszolni kezdtek a földön. Ahogy rángattak lassan leesett rólam a kabátom majd a pulcsim is.
Tél volt. Borzasztóan fáztam de most nem ez volt a legnagyobb problémám

Kiértünk az erdőből egy köves útra. Elkezdtek verni. Először az arcomat, aztán gyomron vágtak amitől összerogytam...
A földön feküdtem, a pólóm már teljesen átázott a vértől.
Ahol értek ott rúgtak belém majd David felém hajolt és elkezdett folytogatni..

-mindenkinek jobb lesz ha te már nem fogsz létezni.- mondta ördögi mosollyal majd addig szorította a nyakamat ameddig teljesen elsötétült a kép. A kezeim és a lábaim nem ellenkeztek tovább....
Teljesen elgyengültem. Otthagytak a -4 fokban egy szál pólóba, összeverve, tiszta véresen...

Nemtudom meddig feküdtem ott de valaki odalépett hozzám. Nem tudtam ki az csak azt hogy muszáj segítenie.

-se.. segíts.... Kér..lehk...-mondtam lihegve, akadozott hangon, suttogva. Többre nem voltam képes, csak reménykedtem hogy meghallja. Majd teljes sötétség...