Segíts kérlek

~33.~

Zack szemszöge

Egyszerűen nem tudok megszólalni, nem megy. Tudom hogy mindenki ezt várja tőlem de amikor meg akarok szólalni hányni tudnék. Ennek is meg van az oka de ezt majd csak később. Aidanékkel megbeszéltük hogy ma tartunk egy kis összejövetelt. Aidanék házában tartjuk mert nem szeretnék még kimenni innen. A fiúk ezt persze megértették.
Mindenki a saját családjával jön. Mindegyik fiú családjával nagyon jóba vagyok, ők is sokat segítettek még annó. Örültem hogy végre ők is megismerik Deny családját, tudtam hogy jól ki fognak jönni. De mégis rosszul éreztem magam egy kicsit, ugyanis mindenkinek itt van a családja az enyém meg.. hagyjuk is. A gondolatmenetemből a szerelmem szakított ki.

-baba minden oké?- bólintottam, tudatva vele hogy csak elbambultam. - megjöttek Nathanék.- halványan elmosolyodott amit én is viszonoztam. Amióta előkerültem még nem csókolóztunk, csak öleltük egymást Aid pedig hol a fejemet, hol az arcomat puszilgatta. Egyszerűen még nem ment. Nem tudtam megtenni azok után amiket David csinált velem.

Lementünk a földszintre ahol Nate és a szülei vártak minket. Nate miután észrevett egyből hozzám futott és megölelt. Visszaöleltem és a válla fölül integetni kezdtem a szüleinek.

Lassacskán mindenki megérkezett a családjával és elkezdtünk grillezni. Kint voltunk a szabadba, szépen sütött a nap és minden rendben volt.
Pontosabban rendben lett volna ha nem gondoltam volna a két kistesómra akiket közel 3 éve nem láttam. Mindennél jobban hiányoznak. Amikor azt írtam két nappal ezelőtt a fiúknak hogy "nagyon hiányoznak" azt a két kistesómra értettem. Nem akarok erről beszélni nekik mert esélytelen hogy lássam őket, másrészt szerintem azt sem tudják hogy vannak tesóim. Csak azt tudják hogy a szüleim kitagadtak és kidobtak.

Miután kész lett a kaja mindenki leült az asztalhoz és beszélgetni kezdtek. Mindenki jól mulatott, úgy éreztem hogy csak rontom a hangulatot. Nem ettem túl sokat, amíg a többiek jóízűen eszegettek addig én csak turkáltam azt a kis adag ételt ami a tányéromon volt.
Jack és Andrew elkezdtek hülyéskedni, és oltogatni egymást, csak a szokásos. Viszont volt egy pont amikor nem bírtam tovább.

-óh ugyan Jack. Szopjál már le ez akkora hülyeség.- egyből elkapott a hányinger.

-Andrew hogy beszélsz? Fogd vissza magad egy kicsit kérlek.- szólt rá az anyja.

Az én fülemben csak az az egy szó játszódott le újra és újra: szopjál
Felpattantam az asztaltól és rohantam be a házba. A fürdőbe érve kiadtam magamból mindent amit a mai nap folyamán elfogyasztottam. Persze mielőtt bármit kiadtam volna magamból bezártam az ajtót. Miután végeztem megmostam az arcomat és kiöblítettem a számat. Keservesen sírni kezdtem, folyamatosan ugrottak be a képek, a rossz emlékek, amiket David művelt velem..

-Zacky kérlek nyisd ki. Kicsim én vagyok az, kérlek engedj be.-

Lassan az ajtóhoz sétáltam és elfordítottam a zárat.

-mi a baj? Mi történt? Jól vagy?- én csak nemlegesen megráztam a fejem és Deny karjaiba vetettem magam. -hánytál?- bólintottam még mindig a fiút ölelve. -min akadtál ki ennyire?- nyomott egy puszit a tincseim közé miközben a hátamat simogatta. Elkértem a telefonját és írni kezdtem.
"David arra is kényszerített hogy leszopjam. Nem is akárhogy, nem akarom részletezni. De amikor Andrew kimondta ezt a szót egyből beugrottak az emlékek és elkapott a hányinger."