Segíts kérlek

~78.~

-Zack?-

-Aidan?-

-Baj van?- hallottam a fiú hangját a vonal másik végéről és szinte éreztem, hogy felült az ágyában és egyből éberebb lett. Egy pár percig csendben maradtam és hallgattam Aid halk lélegzetvételét amely egyre hangosabb és egyenletlenebbé vált. -Zack kérlek szólalj meg.-

-felvetted.- suttogtam és a könnyektől csillogó szemeimet elhagyta 1-2 csepp.

-persze, hogy felvettem. Hol vagy?-

-otthon-

-Houstonban otthon?- hallottam a hangjában az értetlenséget.

-mhmm-

-Ittál?-

-aha.- pár percig ismét csend volt, de az alkoholtól nekem ezek óráknak tűntek. -olyan fura.-

-mi fura?- szerintem amikor visszakérdez, ilyenkor úgy érzem minden figyelme rajtam van.

-olyan sok csillag van az égen..- kezdtem bele. -rengeteg. És fényesek, de a hold nélkül nem lenne fény éjszaka.-

-Hol vagy Zacky?- hallottam a hangján, hogy mosolyog, így engem is arra késztetett.

-otthon.. kint a teraszon.-

-mit csinálsz a teraszon? Csillagászt játszol?- kérdezte egy halk kuncogással. Imádom a nevetését, amint meghallottam egyből megdobogtatta a szívemet ami gyorsabb tempód diktált.

-lehet.. A kövön fekszem de olyan, üres.. olyan..- itt megakadtam. Aidan valószínűleg várta a folytatást de nem az következett el. A szemeim üvegesen csillogtak a könnyektől, de most nem engedtem utat nekik.

-milyen?- kérdezte egy pár perc elteltével.

-olyan.. egyedül érzem magam.- Bármennyire próbálkoztam.. a szemem sarkából elszabadult egy kósza könnycsepp ami a halántékomon fojt le egészen míg el nem érte a hideg padlót. -védtelennek és gyengének.. mint kiskoromban.-

-Zacky egyedül vagy?- kérdezte Aidan ellágyítva a hangját. Erősen összeszorítottam a szemeimet ez által nem engedve, hogy több csepp utat törjön magának.

-igen..- mondtam elcsukló hangon, majd egy mély levegőt vettem és ismét a csillagos égre helyeztem a tekintetem. -mindig egyedül vagyok.- suttogtam

-ez nem igaz. Ott vannak a barátaid, a menedzsered. És lehet, hogy messzebb vagyunk de mi is itt vagyunk neked ahogy a családod is. Itt vagyok veled én is.. mindig itt leszek.- erre szabályosan felsírtam. Nem bírtam tovább visszatartani. -shh nyugi, itt vagyok. Nincs semmi baj.- suttogta

-hiányzol..- mondtam miközben az ajkaim megremegtek. -kibaszottul hiányzol és sajnálom, hogy tönkretettem a kapcsolatunkat.-

-nem tettél tönkre semmit. Nekem is hiányzol baba te is tudod.- Aidan olyan lágyan beszélt mint még soha. A becenév hallatán széles mosolyra húztam a számat és csendesen folytak le az arcomon a sós cseppek.

-szeretlek..- elképzeltem ahogy Aid erre megdermed. Nem vagyok benne biztos de ha jól tudom ezt soha nem mondtam ki. -mindennél jobban szeretlek és ez mindig is így volt.-

-Zacky csak az alkohol beszél belőled. Ezt majd megbeszéljük holnap ha kijózanodtál rendben?- a hangjában enyhe csalódottságot véltem felfedezni ami miatt összeszorult a szívem.

-tényleg így gondolom. Csak most van is bátorságom kimondani.-

-te vagy a legbátrabb és legerősebb ember akit ismerek.- erre elmosolyodtam és a gyomrom dobott egy hátast.