Segíts kérlek

~76.~

Zack szemszöge

Másnap reggel is nagyon szarul voltam. Gyengének és tehetetlennek éreztem magam. Ahogy próbáltam kinyitni a szememet az éles fények nagyon bántották, ezért nem is sikerült elsőre. Amint hozzászokott az erős fényekhez körbe néztem a szobába. A fiúk nem voltak itt, de hamar megtaláltam őket, ugyanis a kórterem előtt beszélgettek egy orvossal meg egy nővel. Nem nagyon értettem, hogy mit beszélnek de elcsíptem egy mondatot. "Ne hagyják, hogy bárki tudjon a történtekről, ez nem jelenhet meg semmilyen oldalon." Most, hogy jobban megnézem az ismeretlen hölgy valószínűleg egy rendőr. A beszélgetésük többi részét nem értettem, de Aidan egy pillanatra felém nézett. Amint realizálta, hogy ébren vagyok valamit motyogott a többieknek és ők is felém fordultak, majd bólintottak. Aidan kivételével mindegyik fiú kint maradt. Aidan egy halvány mosollyal az arcán közeledett felém, próbáltam viszonozni a gesztust de nem tudom mennyire sikerült.

-szia, hogy vagy?- nem szólaltam meg, de kinyújtottam a kezemet a fiú felé, jelezve hogy jöjjön közelebb. Aidan egészen az ágyig sétált, leült az ágy szélére és megfogta a kezemet. -minden rendben lesz.- a szemeimet belepték a sós könnyek, de tartottam magam. -shh, semmi baj.- Aid közelebb ült és a szabad kezével elkezdte simogatni a hajamat. Lassan lehunytam a szememet és próbáltam egyenletesen, mélyeket lélegezni. Amint megnyugodtam kinyitottam a kékjeimet és felvettem Aidannel a szemkontaktust. Egy pár percig csak néztünk egymás szemébe amikor erőt vettem magamon és halkan megszólaltam.

-olyan gyönyörű szemeid vannak.- suttogtam továbbra is a szemébe nézve. Aidan mosolya kiszélesedett és enyhén oldalra döntötte a fejét.

-igen?- kérdezte egy kis kuncogás kíséretében, amire én is elengedtem egy halvány mosolyt.

-mhmm.. ez volt az első benned amibe beleszerettem.- Aidan továbbra is mosolygott, majd közelebb hajolt és nyomott egy érzékeny csókot a homlokomra. Behunytam a szemeimet és élveztem ahogy a fiú gyengéd, puha ajkai érintkezik a bőrömmel. Nagyon hiányzott már ez az érzés. Úgy éreztem, hogy ezernyi kis pillangó szállja meg a gyomromat, teljesen beleremegtem ebbe az érzésbe. Amint Aid elhajolt felnyitottam a szemeimet, amik kívülről nézve valószínűleg jobban csillogtak mint valaha. Azt nem tudnám megmondani, hogy mitől. Lehet a boldogságtól, a vágytól, a szomorúságtól vagy a félelemtől. De az is lehet, hogy ezek az érzelmek mind keveredtek és attól.

-Engem is a szemed színe fogott meg elsőnek. Olyan gyönyörű kékek, hogy már szinte világítanak.- Erre elmosolyodtam és a hüvelykujjammal elkezdtem simogatni Aid kézfejét. A tekintetem a kezeinken volt, ahogy gyengéden mozgattam az ujjamat.

-hiányoztál...-kezdtem bele. -Hiányzott az érintésed.. a hangod.. a nevetésed..- visszapillantottam Aidan kíváncsian fürkésző tekintetébe. Az arcán enyhe boldogság és kétségbeesés jelent meg, de nagyobb részt a csalódottságot véltem felfedezni. -mi a baj?- mosolyogva megrázta a fejét, de a könnyek összegyűltek a szemeiben. -Deny.. kérlek. Mond el, hogy mi bánt.- Aidan behunyta a szemeit és vett egy mély levegőt, majd ismét rám szegezte a figyelmét.

-tegnap teljesen már voltál. Nem tudom, hogy igaz volt e amit gondoltál, de..- elhallgatott, én pedig türelmesen vártam a folytatást de ez nem következett el.

-szinte semmire nem emlékszem a tegnapból.. mi történt? Mit csináltam?- nem kaptam választ. -Megbántottalak?- kétségbeesetten kerestem a fiú tekintetét, de ő csak szigorúan egy pontot nézett a szobában, ami nem az én szemeim voltak. Türelmesen vártam, hogy megszólaljon.. amint újra felnézett rám kíváncsian vártam mit fog mondani.

-tegnap flörtöltünk a bárban..- kezdett bele a mesélésben, én pedig nem szóltam közbe. Hagytam, hogy a saját tempójában mesélje el a történteket. -táncoltunk, minden szuper volt. Hajnalba hátulról átöleltelek és megkérdeztem hazajössz e velem. Te egyből igent mondtál úgyhogy leléptünk. Amikor hazaértünk te levetetted magad a kanapéra. Azt hittem, hogy van esélyem, mert egész este úgy viselkedtél, mintha te is akarnád.- élesen beszívtam a levegőt, ez nem lehet igaz... -Aztán elkezdted nekem magyarázni, hogy miért nem fog ez összejönni, de hogy még mindig szeretsz és hogy ez nem az én hibám..- Aidan elpillantott, de hamar újra beszélni kezdett de ezúttal sokkal gyorsabban és kétségbeesettebben. -Zack én tényleg sajnálom azt ami történt és megértem, hogy nem bízol bennem de hidd el, hogy nagyon nagyon szeretlek és .. és  nem akarlak újra elveszíteni. Nagyon fontos vagy nekem és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy újra elnyerjem a bizalmadat és..- itt muszáj volt félbeszakítanom, ugyanis nem bírom elviselni, hogy saját magát hibáztatja.