Segíts kérlek

~67.~

Alex szemszöge

-Zack szeretne látni titeket.- mondtam a hat fiúnak amint kiértünk a fiam szobájából. Értetlenül néztek rám úgyhogy folytattam. -Nyugodtan menjetek be hozzá. Tulajdonképpen nektek köszönhetem hogy felébredt.- bíztatóan rájuk mosolyogtam, mire ők bizonytalanul ugyan, de elindultak befelé.

Zack szemszöge

Amint megláttam a fiúk fejét elmosolyodtam. leginkább bizonytalanságot és félelmet láttam a szemükbe. Nem jöttek az ágy mellé, hanem megálltak az ajtóba és csak engem néztek. Mivel a beszéd még nagyon nehezen megy így kinyújtottam az egyetlen szabad kezemet, ugyanis a másik merevítőben van vagy miben. Legelőször Andrew jött hozzám és megfogta a kezemet. Ezt látva a többiek is felbátorodtak és közelebb jöttek.

-szia kölyök.- Andrew egyenesen a szemembe nézett. Láttam ahogy a szemei megtellnek könnyekkel. Óvatosan átfordítottam a fejem a fiúk felé, ugyanis mind a másik oldalamra mentek. Mindegyiküknek folytak a könnyei.. én elmosolyodtam és megerőltettem magam egy kicsit.

-h..hi- Nate mosolyogva felnevetett miközben a könnyei folyamatosan hullottak.

-szia öcsi- a bal kezét belevezette barna fürtjeimbe és simogatni kezdett. -nagyon hiányoztál.. és nagyon nagyon sajnáljuk a történteket. Soha nem fogom ezt megbocsátani magamnak- egyből próbáltam megrázni a fejemet de  nemnagyon sikerült úgyhogy maradt a beszéd.

-ne.. ti is hiányoztatok.- a fiúk elkezdtek beszélni hozzám felváltva. Beszéltek az egyetemről meg egyebekről, de persze néha néha becsúszott 1-1 bocsánatkérés. Viszont Aidan egyáltalán nem beszélt. Folyamatosan kerülte a tekintetemet csak néha pillantott felém, de amint ránéztem elnézett. Jack nagyon mesélt valamit de félbeszakítottam. -J..Jack?-

-igen?-

-bocsi de.. de ki.. kimennétek egy.. kicsit? Szeretnék beszélni Aidel.-

-persze.- Láttam Aidan ijedt tekintetét amint a fiúk megindultak. Amint ez megtörtént, ő még mindig csak a padlót bámulta és az ujjait tördelte.

-szia- köszöntem neki lágyan, mire lassan fel is emelte a tekintetét.

-szia- ismét lesütötte a tekintetét.

-i..ide jössz?- kinyújtottam neki a kezemet pont mint Andrewnál. 

-nem hiszem hogy jó ötlet lenne.-

-kérlek- Aidan még hezitált egy kicsit de felállt és átsétált az ágy másik oldalára. Én a kezemet továbbra is nyújtottam felé, egy bíztató mosoly után végre a tenyerébe csúsztatta az enyémet.

-sajnálom.-

-nekem most.. csak az számít, h..hogy itt vagytok-

-meg tudsz nekünk bocsátani?-

-talán- mosolyogva mondtam, úgyhogy tudta jó esélyeik vannak.

-nagyon szeretlek- elsírta magát de folytatta. -Eldobtam magamtól a legfontosabb személyt számomra ok nélkül. És attól félek soha nem fogom visszakapni- egyre jobban sírt, persze hogy én is bekönnyeztem. A hüvelykujjammal elkezdtem simogatni a kézfejét és megszólaltam.

-Te változtattad meg az életemet. Egy olyan kapcsolatban részesítettél amelyben.. még soha nem volt részem. Te mutattad meg nekem milyen is az igaz szerelem. De én ezt is elszúrtam, mint ahogy minden mást szoktam.. Amióta el.. elváltak az útjaink még csak nem is bírtam más pasikra nézni. Folyamatosan te jártál az eszembe, egyszerűen nem tudtalak elfelejteni. Nem tudtam és.. és nem is akartam kiszeretni belőled. Nagyon fáj, hogy ilyen állapotban látlak, de tudom, hogy ezt is.. ki fogod bírni. Nem ismerek nálad erősebb embert. És amint felébredsz, remélem, hogy.. hogy újra belenézhetek azokba a gyönyörű kék szemekbe.- próbáltam egybe végig mondani de nem jött össze. Aid figyelmesen végighallgatott, de  a felénél kb. realizálta, hogy ő ugyan ezeket mondta nekem amikor még eszméletlen voltam. Elkerekedtek a szemei, amit egy nagyon halk és erőtlen kuncogással díjaztam.

-ez.. ez..-

-igen, ezeket mondtad nekem.-

-de.. de honnan?-

-láttalak.. és hallottam minden szavad.- Aid továbbra is tátott szájjal nézett. -érdekes ez a kóma dolog mi?- kérdeztem nevetve, ő pedig sírva átölelt. Gyengéd volt és figyelt arra, hogy véletlen se okozzon fájdalmat. Nagyon meglepett, hogy megölelt de hogy őszinte legyek.. ez már kurvára hiányzott. Mélyen beszívtam az illatát és olyan nyugodság lepte el minden porcikámat amit már nagyon régóta nem éreztem. Biztonságban éreztem magamat mellette, és ezt soha többé nem engedem, hogy bárki elvegye tőlem.