Segíts kérlek

~60.~

Úgy mentem haza, hogy meglepetés legyen, tehát senki sem tudta hogy mikor megyek haza. Anyáéknak is csak annyit mondtam, hogy még nem tudom pontosan mikor megyek, de majd jelzek nekik.

Már a taxiban ülök és úton vagyok az otthonom felé. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fognak meglepődni. A taxi megállt a kapu előtt. én pedig a kulcsot  használva bementem a kiskapun. Odasétáltam az ajtóhoz és egy mély levegővétel után hirtelen benyitottam.

-SZIASZTOK HAZAÉRTEM- mosolyogva néztem az éppen ebédelő családomra, akik mind egytől egyig lefagyva néztek  engem. Legelőször Jace eszmélt fel és egyből szaladt felém. Utána sorra követte őt a többi testvérem, majd végül anya és apa is csatlakoztak.

-hát te? Nem úgy volt, hogy még nem tudod mikor jössz?- kérdezte anya vigyorogva

-gondoltam megleplek titeket- apa a fejét fogva nevetett, de végül ő is átölelt

Csatlakoztam az ebédhez, utána pedig mindent elmeséltem ami a turnén történt. A kicsikkel kimentem medencézni és élveztem hogy ismét velük lehetek. Olyan este 7 körül lehetett, amikor már száraz ruhába játszottam velük a füvön. Anya odajött hozzánk mosolyogva, de láttam, hogy valami nem oké.

-Zacky szívem tudsz jönni? Szeretnék neked mondani valamit.-

-persze- indultam is, de a kicsiknek ez az ötlet nagyon nem tetszett.

-de nemáááár- egyből ellenkeztek, de megjött a megmentőnk.

-srácok, nyugi. Amíg anya beszélget Zackel játszok veletek én oké?- a kicsik duzzogva, de belementek. Mi eltátogtunk apának egy köszönömöt és bementünk a lakásba, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni.

-baj van?- épphogy leültünk a kanapéra bele is kezdtem.. nem tetszik nekem az, ahogy anya néz.

-az van kicsim, hogy amíg turnéztál.. a fiúk eljöttek ide és téged kerestek. Bocsánatot akartak kérni. Ne haragudj, hogy csak most mondom el, de nem akartam tönkre tenni a turnéd. És..- anya olyan szinten hadart hogy fel sem fogtam, hogy mi van. Milyen fiúk mivan?-

-anya lassíts légyszi. Milyen fiúkról beszélsz?- anya sóhajtott. ezzel lenyugtatva önmagát.

-Nathanékről..- a szemeim tányér nagyságúra nyíltak. Ez nem lehet igaz.. több mint egy év telt el.. és most hogy végre helyre jöttem bolygatni kell a múltat mi? Nem tudom, hogy most ennek örüljek e vagy sem. Nagyon sokat köszönhetek nekik és hiányoznak is, de ami történt megtörtént. És nem is az, hogy még mérges lennék rájuk. Nem. Sokkal inkább csalódtam bennük.                                                                                                                                                                                      Anya az arcomat látva eléggé kétségbeesett képet vágott. Értetlen, mérges és kétségbeesett arcot vághattam egyszerre. Nem tudtam mit mondjak..

-kicsim kérlek mondj valamit.- hallottam anya hangján, hogy mindjárt elsírja magát.

-mit mondtak még?- kérdeztem jéghideg hanggal és üres tekintettel, miközben szigorúan a földre néztem.

-Kérték, hogy mondjuk el hol laksz, mert nagyon szerettek volna veled beszéni. Mind a hatan itt voltak. Megadták a számukat, ha esetleg mondanál nekik valamit. De ha nem akkor én beszélek velük, nem gond.- pár percig csendben maradtunk, majd felemeltem a fejemet és anya szemébe néztem. lefolyt egy könnycsepp az arcomon, amit erőszakosan töröltem le és felpattantam. Ránéztem anyára és csak ennyit mondtam.

-mond meg nekik, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi.- hátat fordítottam és visszamentem a kicsikhez. Amikor kiértem összetalálkozott a tekintetünk apával. Láttam a szemébe hogy sajnál, de nem fogok erről többet beszélni.. jelzésként csak enyhén megráztam a fejem.

-Visszajöttem, hol is tartottunk?- A kicsik előtt lepleztem, hogy lenne bármi probléma. Úgy tettem mintha semmi sem történt volna.

~.~

Este gyorsan lezuhanyoztam és be is bújtam az ágyba. Az agyam folyamatosan pörgött. Folyamatosan bevillantak a képek a buli napjáról. Amikor az egész életem felborult és megváltozott. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom felhívni a srácokat, hátha nem alszanak még. Muszáj beszélnem velük erről..                                                                                                                  Megcsörgettem a csoportot és egyből fel is vették.

-sziasztok, mi a helyzet?-

-velünk minden fasza. Viszont túl jól ismerünk ahhoz, hogy tudjuk, nem azért hívtál fel minket mert hiányzunk. Mi történt Zack?- félrenéztem a kamerából és nagyon erőlködtem, hogy ne sírjam el magam. -Oké Zack kezdesz megijeszteni. Mi a faszom történt?- itt volt végem. Ki tört belőlem minden. A srácok aggódó  tekintettel nézték a kamerát és próbáltak nyugtatni de én csak a fejemet ráztam. 

-bocsi, csak.. aahj faszom.- letöröltem az arcomról a sós cseppeket és a visszanéztem a kamerába. Elejtettem egy fájdalmas mosolyt és csak ennyit mondtam. -felkerestek a fiúk- elég volt ennyit mondanom ahhoz, hogy tudják kikről is beszélek. Ők is teljesen lefagytak, pont mint én amikor anya elmondta. -pontosabban anyáékat mert én turnén voltam.-

-oké, mindenre számítottam csak erre nem.-

-ja..- szipogtam egyet és ismét elmosolyodtam. -végre minden tökéletes volt.. úgy látszik én nem érdemlem meg, hogy ne történjen folyton valami.-

-Zack, hé. Ezt most verd ki a fejedből. Igenis megérdemled, hogy boldog legyél.- kezdett bele Ryan, majd Even folytatta.

-mit akarsz tenni? Fogsz beszélni velük?- egyből elkezdtem rázni a fejem.

-nem.. egyenlőre nem bírok a szemükbe nézni.- sóhajtottam és gyorsan lezártam a beszélgetést. -mindegy. Bocsi, hogy ilyen hülyeség miatt felhívtalak titeket. Elmegyek sétálni, majd beszélünk. Sziasztok.-

-Zack, ne..- és bontottam a hívást.