Segíts kérlek

~59.~

Zack szemszöge

Elérkezett a turné utolsó koncertje itt Houstonban. A srácok A koncert előtt velem voltak a backstageben.                                                                                                                                                                  Már ők is elfoglalták a helyüket a közönség között, és mindenki azt várja hogy elkezdődjön a show. Mostanra már nincs bennem félelem, vagy túlzott izgulás a fellépések előtt, nagyon jól belejöttem és alig várom a következő turnét. Folyamatosan írom a dalokat, ha van időm. Most hogy vége lesz a turnénak több időm lesz, és remélhetőleg minél előbb megjelenhet a második albumom. 

5 perc van kezdésig, alig várom hogy lássam a barátaim arcán a büszkeséget.

Ismételten elindult a visszaszámláló 10.. 9..                                                                                                               Felfutottam a színpadra és már énekeltem is a legelső számot. A dal végeztével köszöntöttem a rajongókat, pont mint az ez előtti előadásokon.

-HELLO HOUSTON, HOGY VAGYTOK MA ESTE?- mindenki sikítozott, és kiabált. -elérkeztünk a  turné utolsó koncertjéhez, úgyhogy ez a mai nagyot fog szólni. Ez az este ismét különleges, ugyanis itt vannak a legjobb barátaim akik miatt ma itt állhatok ezen a színpadon. Miattuk indult el a zenei karrierem. Minden úgy kezdődött, hogy elvittek karaokézni és nézzetek rám. Ma itt állhatok és több száz ember előtt énekelhetek. Remélem, hogy eljutok oda is, hogy körbe turnézom a világot, ami kicsi gyerek korom óta a legnagyobb álmom. Köszönöm mindazoknak, akik ma eljöttek illetve mindenkinek aki valamilyen formában támogat engem. Életem legjobb és legizgalmasabb 40 napját tölthettem el, miközben rengeteg helyre jutottam el, ahol eddig még soha nem jártam. Alig várom hogy mit hoz a jövő, és örömmel jelentem be, hogy nemsokára megjelin az új albumom.- még be sem tudtam fejezni, már mindenki őrjöngött. -oké oké, nem hallgattatok végig- elnevettem magam és folytattam. -a megjelenés pontos dátumát még nem tudom, de annyit elárulhatok, hogy gőz erővel dolgozunk rajta.-

Ezt követően sorra következtek a számok. Nagyon élveztem a koncert minden egyes percét. A koncert utolsó dala a barátaimról szólt, és ők ezt nagyon jól tudták. Hiába volt vidám dal, ők akkor is elejtettek egy-két könnycseppet.

~.~

-Hát Zack, ez a koncert állati volt. Nagyon büszke vagyok rád.- Anna odafutott hozzám, amint beértek a backsagebe és a nyakamba ugrott. A három fiú csak mosolyogva sétált felénk, majd Even folytatta.

-öcskös.. tudod jól hogy nem vagyok sírós, de neked így is sikerült megsiratnod. Gyere ide, nagyon büszke vagyok rád. És hidd el, el fogod érni, hogy világhírű legyél. Én tudom.- csillogó szemekkel hallgattam Even szavait. Mielőtt megszólalhattam volna Ryan közbeszólt.

-Elég a nyálas szavakból. Igen Zack kurva jó voltál, de ezeket te is tudod. Induljunk már bulizni- széttárta a karjait és pattogott össze vissza. Nyilván mind kiröhögtük, de mind egyetértettünk abban, hogy ideje ünnepelni.

-jó, jó. Megyek még beszélek a menedzseremmel és mehetünk.- bólintottak, úgyhogy el is indultam Keith-hez.

~.~

Abba a karaoke bárba mentünk, ahol életemben először énekeltem színpadon és berobbantam a köztudatba. Akkor voltam 17 éves, és rá nem sokkal töltöttem be a 18-at. Hihetetlen, hogy egy év alatt mennyi minden tud változni. És szerencsére nekem a lehető legjobb irányba változott minden. 19 éves vagyok és azt csinálom amit mindennél jobban szeretek. Végre énekes vagyok, vannak barátaim akik mindenben támogatnak és a háttérben van egy csodálatos támogató, és szerető család. Mindenem megvan amire csak szükségem lehet. Végre sínen van az életem. - Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, miközben iszogattam a többiekkel. De ekkor még nem számítottam arra, hogy mik fognak történni a közel jövőben. Hogy is szokták mondani? Minden jó után történik valami rossz, és ugyan ez fordítva is így van. Nos, ezt a mondást teljesen beigazolják a történtek.

Még 3 napot töltöttem Houstonban, és hazarepültem a családomhoz. És itt kezdődött meg az, hogy ismét minden szar sorra követte egymást én pedig ismét megindultam a lejtőn. Elindultam újra a gödör felé, ahonnan már számtalanszor másztam ki nagyon nagy erőfeszítésekkel..                Most csak egy kérdés maradt. Vajon ki fogok tudni mászni ebből a gödörből még egyszer, vagy magával ránt a sötétségbe, ahonnan már végleg nincs kiút?