Segíts kérlek

~77.~

3 hónap telt el azóta, hogy visszamentem Houstonba. Nagyon hiányzik a családom, de végre ismét abban a közegben vagyok ahol soha nem kellett csalódnom vagy szenvednem. Ebben a városban, ezen a helyen csak jó és boldog emlékek vannak. Minden reggelt Deannel és Annaval töltök a kávézóban, majd megyek a stúdióba. Amint ot végeztem edzek Evennel, majd este Ryannel szórakozunk. A fiúkkal néha beszélgetünk heti egyszer-kétszer de semmi extra. Hiányzik a társaságuk, de most ismét ott tartok, hogy csak magamra koncentrálok. Bár ha komolyabban elgondolkozok ez sem igaz, mert mindent a családomért és a barátaimért teszek. Hogy ők boldogok lehessenek. Annyit foglalkozok a szeretteimmel, hogy magammal csak akkor foglalkozok amikor a stúdióban vagyok. De ez sem igaz, ugyanis ilyenkor a zenével foglalkozok amit bár mindennél jobban szeretek, nem feltétlen azt jelenti, hogy magammal foglalkozok. A dalok mind elmesélnek rólam valamit. Mind, egytől egyik a részeim és kifejezek azt az embert aki vagyok. Elmesélik azt a borzasztóan hosszú, kegyetlen, olykor vidám de göröngyös utat, ami örökkévalóságnak tűnt egykor. Nagyon hosszú és fájdalmas volt ez az út, amely tele volt szakadékokkal, dombokkal, hegyekkel de megérkeztem. Azonban ennek a kanyargós útszakasznak közel sincs vége. Csak jelenleg elérkezett egy egyenes szakaszhoz.. de mind tudjuk, hogy egy egyenes út után jön egy kanyar, egy körforgalom, egy stop-tábla vagy egy  útkereszteződés. De minden útnak van egy vége.

...

Ahogy a sötét utcát járom, fülhallgatóval a fülembe minden olyan nyugodtnak és normálisnak tűnik. Kihúzom a zsebemből  a már jól megszokott kis dobozt, majd kihúzok belőle egy szálat és a szám közé szorítva meggyújtom és mélyet szívok a vékony kis szálból. A tekintetemet a csillagos égre szegezem ahogy a mérgező füst távozik félig a számon, félig az orromon keresztül. Ahogy a sötét, fénylő pontokkal teli eget nézem rengeteg emlék járja át az egész testemet. Amikor kisebb voltam sokszor feküdtem ki az utcára, vagy egy elhagyatottabb parkba, egy erdő szélére vagy csak otthon a kis kertünkbe, hogy éjjel a csillagos eget, míg nappal a felhős kékséget nézegessem. Mindig megnyugtatott, akárhányszor összevesztem a szüleimmel, vagy piszkáltak aznap az iskolában. Így ismertem meg Nathant is. Amikor apám kidobott és LA-ben kötöttem ki, legelső éjjel nem volt hova mennem. Kerestem egy üres parkot és kifeküdtem a köves útra, mialatt a csillagos eget tanulmányoztam, miközben a hold enyhe fénye világította meg az alakomat. Nathan sietve futott hozzám és leguggolt mellém azt kérdezgetve, hogy jól vagyok e. Nem is ismert de már akkor aggódott értem.  Én csak elmeséltem neki, hogy csak a csillagokat nézem és, hogy új vagyok a városban. Ő lefeküdt mellém és beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Hamar egy hullámhosszra kerültünk. Nehéz volt kikerülni, hogy miért vagyok itt stb. De a legnehezebb az volt, hogy nem volt hova mennem és ezt nem mondhattam el. Másnap beiratkoztam abba a suliba ahová ő járt. Az ezt követő egy hetet az utcán töltöttem, miközben csak a suliban tudtam lezuhanyozni. Vasárnap éjjel ugyan úgy kint voltam a parkba amikor megismertem Randy-t, a volt főnökömet. Kikényszerítette belőlem, hogy ilyen fiatalon mit keresek az utcán. Hazavitt magához és nála laktam kb. 3 hétig. Munkát adott, majd szerzett nekem egy házat amit szép lassan el is vesztettem. Ahogy minden jó dolgot az életemben. Kezdve a munkámmal, a munkatársaimon keresztül egészen a legjobb barátaimig. Nagyon sokáig mindenért magamat okoltam. Úgy éreztem megérdemlem a szenvedést, mert valamit biztosan rosszul csinálok ha ilyenek történnek. Meg voltam győződve, hogy bárki aki bánt az okkal bánt mert valami nincs rendben velem, hogy defektes vagyok. Mind addig ezt gondoltam amíg el nem költöztem Houstonba. Even értette meg velem, hogy ez nem így van. Nem én vagyok az ok. Nem én vagyok a baj. Nem én vagyok a probléma. Megértette velem, hogy vannak emberek akik nincsenek kibékülve saját magukkal és ezért bántanak másokat. Én vékony, kicsi és törékeny meleg fiúként könnyű célpont voltam. De soha többé nem fogom hagyni, hogy bárki megalázzon, átnézzen rajtam, szekáljon, kötekedjen vagy bántson engem. Nem vagyok már kisgyerek és megtanultam megvédeni magamat. Megtanultam kiállni magamért és a szeretteimért. Nagyon hálás vagyok azért, hogy megismerhettem Event és a többieket. Az első naptól kezdve, hogy megismertek segítettek, bíztattak, támogattak és szurkoltak hogy elérhessem az álmaim. Hogy rendben legyek önmagammal és végre boldog lehessek.