Segíts kérlek

~21.~

Zack szemszöge

-Aid..   hol vagy??- egy erdő közepén rohantam a barátomat keresve. Messziről megláttam egy alakot. Azt hittem Aidan az...
-AIDAN- kiabáltam a fiúnak de ő csak háttal állva nekem, várta hogy odaérjek.  Az alak kb 2-3 méterre volt tőlem így lelassítottam.
-Aid oly régóta kereslek.- megálltam mögötte és jobb kezemet vállára emeltem. Erre ő lassan megfordult.
-te... te nem.. ő vagy.- David volt az.
-itt az ideje hogy végleg lerendezzelek. Már réges rég meg kellett volna halnod.- a hangja nyugodt volt és ettől még ijesztőbb.. fojtogatni kezdett.. pác mert után teljes sötétség.

Aidan szemszöge

A fiúkkal elkezdtünk nézni egy sorozatot és legnagyobb szerencsémre Zacky a vállamon pihengetett. Olyan jó érzés volt őt újra magam mellett tudni.
-szereltek.- suttogtam neki egy éppen szerelmes jelenet közepette.
Nem kaptam választ. Lenéztem a páromra aki már javába szunyókált. Olyan édesen tud aludni...
Jeleztem a fiúknak hogy egy kicsit halkítsanak rajta nehogy felébredjen. Az elmúlt napokban nem aludhatott valami sokat.
Fél óra elteltével ki is kapcsoltuk a tv-t és csendben beszélgettünk. Zack elkezdett mocorogni a vállamon és nem sokkal később elkezdett remegni és kapkodta a levegőt. Életem, biztos rosszat álmodik..
Próbáltuk felkelteni a srácokkal de olyan mélyen aludt hogy esélytelen volt.
Pár perc múlva Zack szemei hirtelen kipattantak.. egyből felült az ágyon és még gyorsabban vette a levegőt. A kezét összeszorította a mellkasánál, mintha fájna neki.  Alig győztük nyugtatgatni..

-picikém nyugalom, ez csak egy rossz álom volt.- a hátát simogattam majd átöleltem.
A légzése szépen lelassult, éreztem hogy a szíve hihetetlen ütemet diktál.

-Zack mi a jó isten álmodtál?- kérdezte félénken Nate.
-ja tesó mintha egy horrorfilmben lettünk volna. Ez nagyon para volt.- kontrázott rá Andrew is.

~.~
(Elmeséli a sztorit)

A mesélés végére Zack elejtett egy könnycseppet és felém fordult.
-mikor lesz ennek vége?- elcsuklott a hangaja. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Nagyon szeretnék segíteni neki de nem tudom hogy hogyan is tudnék. Szorosan magamhoz öleltem a fiút majd a többi barátunk is csatlakozott hozzánk.

-Zack mi itt vagyunk neked.-bíztató mosolyt küldött felé Teo
-Zack sajnos ezt nem fogod elfelejteni, de idővel a sebek gyógyulnak. És mi azon leszünk hogy ebben a lehető legtöbb támogatást megadjuk neked.- láttam Nate szemében hogy kibaszottul szereti ezt a srácot.
Zack kiszabadult szoros ölelésemből és áttért Natehez. Percegik csak ölelték egymást..

-na jól van ám. Féltékeny leszek add vissza a pasimat.- durcás fejjel követelőztem. Amire mindenki jól kiröhögött.
-nyugodjál le. 1. Én előbb itt voltam neki.
                          2. Nem veheted el az öcsémet- Nate az a tipikus "semmit sem tehetsz ellene" mosolyt vágva nézett rám Zack válla fölül amit a szerelmem egy kuncogással díjazott.
-nyugi Aidi senki se vehet el tőled.- újra hozzám bújt úgyhogy viszonoztam Natnek azt a bizonyos mosolyt.

~.~
(Pár óra múlva)

Zack szemszöge

-Aidan?- 
-hmm? Mondjad picim.- mosolyogva nézett rám a barátom és egyszerűen elvesztem a tekintetében.
-Zacky?- valószínüleg ezt ő is észrevette..
-ömm..- vakargattam meg a tarkómat. -beszélhetnénk 4 szem között?- ijedten nézett rám. -nyugi, csak szeretnék kérdezni valamit.-

A medence felé vettük az irányt majd helyet foglaltunk 1-1 napozóágyon egymással szemben.

-baj van?- kérdezte aggódva mire bizonytalanul ráztam meg a fejem.
-nem csak..   csak nem tudok hova menni..- motyogtam oldalra nézve mert biztos voltam benne hogy ha ránézek elöntenek az érzelmek és megint elsírom magam.

Aid nem szólt semmi csak felállt és leguggolt elém.
/kicsit deja vu volt a szitu csak más felállásba./
Óvatosan maga felé fordította a fejemet hogy a szemembe tudjon nézni.

-Zack..  életem. Hozzánk bármikor jöhetsz. Megígérem hogy soha többé nem engedlek el. mert mindennél jobban szeretlek. Nem ismerek nálad erősebb és önzetlenebb embert. Olyan kibaszottul jó ember vagy Zack Holmes.- csillogtak a szemei. Gyengéd mosolyra húzta a száját és letörölt az arcomról egy könnycseppet.
-nekem.. nekem még soha senki nem mondott ilyen szépeket.- elkezdtem könnyezni. De végre nem a fájdalom vagy a csalódás okozta henem a boldogság.
-én csakis az igazat mondom picim. És muszáj lesz jönnöd mert anyáék már nagyon hiányolnak.- kuncogott a végén.
-kedvelem őket.- mosolyogtam rá az engem csodáló fiúra.

~.~

Most értünk Aidanék háza elé.
-majd írjatok hogy mi van jó?- kérte Nate mire bólintottunk.
-És Aidan! Kérlek vigyázz rá.-
-nyugi. Most nem cseszem el.- rám mosolygott majd adott egy puszit a homlokomra. Elköszöntünk Natetől majd elhajtott, mi meg becuccoltunk a házba.

-óh Zack úgy aggódtunk.- szaladt oda hozzám Aid anyukája és megölelt.
-hogy vagy?- jött hozzánk az apukája is.
-mondanám hogy jól de akkor elég nagyot hazudnék.- sütöttem le a szemeimet.

~.~
(Elmeséltünk mindent)

-Nagyon sajnáljuk.Zack szeretném ha tudnád hogy támogatunk és segítünk mindenben. Addig maradsz ameddig szeretnél.- mosolyogtak rám kedvesen a szülők.
-köszönöm.- félmosolyra húztam a számat majd felmentem a barátom szobájába.

Aidan szemszöge

Zack elindult fel az emeletre. Utána akartam menni de anya visszahívott. Visszaültem a kanapéra és kérdőn néztem rájuk.

-Aid muszáj beszélnünk a főnökével. Nem rúghatja ki..- mondta apa és beláttam hogy igaza van. Egy próbát csak megér.
-holnap együtt elmegyünk oké? De csak suli után! Nem hagyhattok ki több napot.- anyának teljes mértékben igaza volt.
A rövid csevely után felmentem a picikémhez. Elvégeztük esti teendőinket és egymást ölelve nyomott el minket az álom...