Segíts kérlek

~31.~

Szerencsére az estét már én töltöttem Zacky mellett. Sokat beszélgettünk, de persze ő csak a telefonon írt. Úgy aludt el hogy én végig a kezét fogtam és simogattam.
Egész éjjel mellette voltam, egy cseppet sem érdekelt hogy reggelre fájni fog a hátam, vagy hogy nem fogok tudni aludni. Őszintén? Nem is akartam, ugyanis végre mellettem volt. Figyelni akartam hogy minden rendben legyen vele, hogy tudja nem kell félnie mert mellette vagyok. Azt akartam hogy biztonságban érezze magát.

Csak élveztem hogy a kicsiny keze az enyémbe simul, és néztem ahogy békésen alszik.
Egy idő után elkezdtem gyengéden simogatni a haját és az arcát néztem. A folyosóról beszűrődő fény pont az arcát világította meg. Olyan volt mint egy földre szállt angyal. Az én angyalom.

~.~

A korházban töltött egy hét alatt el sem mozdultam Zack mellől. Továbbra sem szólalt meg. Bármit megadtam volna hogy újra hallgassam a hangját, de úgy látszik erre még várnom kell.

-mehetünk picim?- Zacky bólintott úgyhogy ráadtam a cipőjét és elindultunk a kijárat fele, hogy végre itt hagyhassuk ezt a helyet.

Hazaérve már a fiúk és a családom fogadott hatalmas mosollyal. Megöleltünk mindenkit majd letelepedtünk a kanapéra a többiek mellé.

-hogy vagy Zack? Minden oké?- ismét bólogatott és elengedett egy apró mosolyt. -figyelj szívem. Tudom hogy sok mindenen mentél keresztül, de beszélnünk kell.- Zack arcáról lefagyott a mosoly. Értetlenül néztem anyára mert fogalmam sem volt hogy mit akar neki mondani.-nézd. Nem tudom az okát annak hogy miért nem beszélsz, de..-itt muszáj voltam félbeszakítani anyát mert ez még kurva korai és rohadtul nem kéne erőltetni ha nem áll még rá készen.

-anya! Ne erőltessd kérlek. Ha nem áll rá készen ne kényszerítsd. -

-hidd el Aid én sem akarom de egy hét telet el és vallomást kellene tennie a történtekről hogy börtönbe zárhassák végre azt a szemetet.-

Zackre néztem aki a földet pásztázta. Óvatosan rácsúsztattam a kezemet a combjára bíztatás képpen, hogy tudja mellette vagyok. Odanyújtottam neki a telefonomat hogy hátha írna valamit. Így is tett, amit mindenki kíváncsi szemekkel nézett végig.

-"Nem megy"- hangosan olvastam fel ezt a két szót és ránéztem a többiekre amolyan "hogyan tovább?" Nézéssel.

-hogy érted? A doki azt mondta nem sérültek a hangszálaid.- ennél nagyobb hülyeséget sem mondhatott volta Andrew. Nyilván nem egészségügyi oka van. Dühösen néztünk a fiúra aki összehúzta magát.

Ránéztem Zackre aki már a könnyeivel küszködött. Felnézett rám, mélyen a szemembe nézett és itt tört el nála a mécses. Elsírta magát és hozzám bújt. Nem tudtam mit csináljak, vagy hogy mondanom kéne e valamit. Végül inkább nem szólaltam meg csak a hátát simogattam.

Felkaptam Zacket az ölembe és felviharzottam vele a szobámba. Úgy éreztem hogy jobb ha kettesben vagyunk, talán úgy megnyílik nekem.
Hosszú percekig simogattam és csitítgattam. Kb egy fél óra elteltével már nem szipogott, de még mindig az ölemben ülve ölelt.

-elmondod hogy mi nem megy? Hmm?- kisimítottam egy tincset a szeméből de nem vettem el a kezem hanem az arcát kezdtem el simogatni. Épp nyúlt volna a telefonomért amikor valaki kopogott. Lassan nyílt az ajtó majd Nate fejét láttuk meg az ajtóban.

-bejöhetek?- bólintottam, mire Nate bejött és leült velem szemben az ágyra. -megnyugodtál egy kicsit?- irányult a kérdés a még mindig koala maciként kapaszkodó fiúhoz. Zacky bólogatott majd tényleg elvette a telefonomat, amint leírta a szöveget Natenek adta. Kérdőn nézett Nate hol engem hol Zacket. Én megráztam a fejem hogy azt sem tudom mit írt. -Zack kik?- oké már tényleg nem értek semmit. -Aidan tudja?- nemlegesen megrázta a fejét. Nate segítségkérően nézett rám. Tök jó, azt sem tudom miről van szó de segítsek. Hogy? -megmutathatom neki?- Zack bólintott, Nate pedig felolvasta az üzenetet. Miután ez megtörtént Nathannel szemeztünk. Próbáltuk kideríteni hogy kikről lehet szó. Segíteni akartunk Zacken de amíg nem pontosít nem tudunk.

Az üzenetben ez állt:
"Nagyon hiányoznak."