Segíts kérlek

~53.~

Másnap keserű szájízzel keltem fel a tegnap történtek miatt. Oldalra pillantva realizáltam, hogy Ryan nincs mellettem úgyhogy kikászálódtam az ágyból és elindultam kifelé. Kintről hallottam beszélgetést szóval gondoltam már mindkét Williams felébredt. A nappaliba érve ez be is igazolódott, ugyanis mindkét fiú egy csésze kávéval a kezében ücsörgött a kanapén.

-reggelt.- 

-jézusom, neked miért ilyen mély a hangod?-

-mert reggel van?- kérdeztem nevetve.

-szerencsés vagy. Ryannek reggel olyan rekedt hangja van mint egy vénembernek- mindketten elkezdünk röhögni, de Ryan persze megsértődött. Csak a szokásos.

-Megyek letusolok és átöltözök.  Megvársz?-

-aha- bólintottam és elindultam a saját lakásom felé. 

A zuhany alatt elgondolkoztam a tegnap estén. Vajon azért hívták meg azt a srácot, hogy direkt szórakozzon velem? Biztos jót röhögtek rajtam. De nem számít. Meglátjuk mit hoz a mai nap.       A mai szettem egy fekete farmerből és egy fekete ingből állt, amit persze nem gomboltam be teljesen. Ezek mellé még felkaptam egy fekete bakancsot és ezüst nyakláncokat. A táskámba bedobtam egy fekete pulóvert ha hűvös lenne, bár még elég meleg az idő. Kiléptem a lakásom ajtaján és miután bezártam elindultam a lift felé. A földszintet elérve elindultam a kijárat felé, de Ryan még nem volt itt. Írtam neki egy üzenetet hogy kint várom és kimentem a friss levegőre. Nem kellett sokat várnom a barátom érkezéséig, hamar megpillantottam a kapkodó fiút.

-itt vagyok, indulhatunk.- kapkodta a levegőt, tehát nagy valószínűséggel futott. -siessünk mert elkésünk.-

-és?- kérdőn pillantott rám, úgyhogy belekezdtem a monológomba. -Miaz? Én szokásosan késtem az első órákról az előző sulimba.- elnevettem magam és vártam Ryan reakcióját

-végülis jogos, itt úgysem írnak be. Talán.- összenéztünk és kitört belőlünk a röhögőgörcs. Ismerős az amikor a legjobb haveroddal/barátnőddel vagy és a semmin képesek vagytok sírva nevetni hosszú percekig? A legjobb érzés a világon, amikor tudod hogy megtaláltad azt az embert akire bármikor számíthatsz. Akivel egy hullámhosszon vagytok és ölnétek a másikért. Nekem ilyen személyből volt 6. Csak szívás ha mindet elveszíted egy hülyeség miatt, ráadásul egyszerre. Minden nap gondolok rájuk. Szeretnék velük beszélni, de mégsem. Egész életemben én kértem bocsánatot mindenért. Olyan dolgokért is amiket nem követtem el, vagy hazugságok voltak. Azzal hogy változtatok magamon, ez is beletartozik. Többé nem kérek bocsánatot olyanért amit nem követtem el és amiért nem én vagyok a hibás. Ideje hogy más lépjen. Ha számítok nekik valamit, akkor úgyis meg fognak keresni.

A suliba érve, mindketten ökörködtünk és jókedvünk volt. Beértünk az osztályba ahol a 3 fiú már a padunknál várt. Mindketten szó nélkül mentünk el mellettük és leültünk a helyünkre.

-Ryan nem ülhetnék én belül?-

-egyik órán te, a másikon én?-

-oké-

Nick, Luke és Eric elénk álltak. Pár másodpercig csendben voltak, amit én törtem meg.

-esetleg akartok valamit?- Luke megköszörülte a torkát és végre elkezdett beszélni.

-igen.. bocsánatot szeretnék kérni a tegnapért. Most utólag belegondolva hülyeség volt, de azért hívtam meg Aithant mert tudom róla, hogy meleg és gondoltam biztos jól kijönnétek és..- félbeszakítottam mert már rossz volt hallgatni.

-és azt honnan vetted hogy nincs párom?- A srácok lefagytak, még Ryan is, ugyanis ilyenekbe nem vontam be.

-baszki, Zack. Tényleg ne haragudj. Nem akartam hogy ez történjen. Nézd, mi tényleg bírunk és szeretnénk veled haverkodni. És eskü legközelebb előre gondolkozok.- elnevettem magam és leokéztam. -akkor szent a béke?-

-egy feltétellel. Nick, gondolom elmondtad nekik a mosdóban történteket.- Suttogva beszéltem mert nem állt szándékomban az osztály többi tagjával ezt megosztani. A szőkeség bólintott. -oké. Egyezzünk meg hogy arról nem beszéltek senkinek és akkor kvittek vagyunk.- mindhárman beleeggyeztek és leültek a saját helyükre. Ryan megbökte a vállam, én pedig kérdőn néztem a szemeibe.

-neked van palid? És erről és miért nem tudok??- elkuncogtam magam, és fejrázva megszólaltam.

-Ryan nincs senkim, de ezt nekik nem kell tudniuk.-

-óóóh, oké- épp folytatni akartam de bejött a tanár, így nem volt lehetőségem. A nap egész jól telt. Utolsó óránk tesi volt. Épp az öltözőből léptem ki amikor egy férfi megállított.

-te vagy Zack, az új diákunk igaz?-

-igen, elnézést ön?-

-Áh igen, ne haragudj. Mr. Davis vagyok, ének tanár. Láttam a neten amikor énekeltél, és csodálatos hangod van. Esetleg lenne kedved belépni a zene csoportomba?-

-Köszönöm szépen, de nagyon sok mindent csinálok iskola mellett, és nem hinném, hogy belefér az időmbe.-

-rendben, azért gondold át.- bólintottam és elindultam a kávézó felé, ugyanis mára be vagyok osztva.

~.~

A suliból letelt 3 hónap. Beköszöntött a tél, én pedig sikeresen megkaptam a jogosítványomat. Most autóra gyűjtögetek, és folyamatosan építem az énekes karrieremet. 

Azt tervezem, hogy a téli szünetben hazautazok a szüleimhez, már beszéltem is erről anyával és Alexel. Alex egyből felajánlotta, hogy fizeti a repjegyem, csak mondjam mennyi. Azóta sem mondtam el nekik, hogy hova költöztem és nem is fogom egy jó ideig. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, így azt is megtudtam, hogy az apám folyamatosan fenyegeti anyát üzenetekben. Aggódom értük, de tudom, hogy Alexnél biztonságban vannak.

Már kb. 14 dalt vettünk fel, és az a terv, hogy megjelenik az első albumom új év után. Nagyon izgatott vagyok, már rengeteg helyre hívnak fellépni. A suliban is tudnak róla, az alsóbb évesek tulajdonképpen a rajongóimmá váltak. Amikor legelőször megállítottak az utcán, hogy szeretnének egy képet, úgy éreztem tényleg sikerült elérnem valamit. Úgy éreztem végre fontos vagyok. Egy anyuka állított meg, hogy a 6 éves kislánya nagy rajongóm és egész nap engem hallgat. Annak ellenére, hogy hivatalosan nincs kiadva albumom, a youtube-ra töltögettünk fel számokat, ezzel is növelve az ismerettségemet. Persze csak maximum 5 számom van kint, a többit az albumba tartogatjuk. Csak kellettek olyan zenék amikkel el tudok indulni, ezáltal tudta elintézni a menedzserem a fellépéseket. Imádom csinálni és remélem, hogy egy nap világhírű énekessé válhatok. Ezt a félévet még meg kell húznom az érettségi miatt, de amint végeztem csak az éneklésre fogok koncentrálni. 

A fiúkról továbbra sincs semmi hír. Gondolom az egyetemen már bőven pótoltak egy csomó másik emberrel. Én rengeteg barátot szereztem itt, és a sulit is végre élvezem. És tény, hogy sok haverom van, de őket akkor sem tudja pótolni senki számomra. Mindig ők lesznek a családom.