Segíts kérlek

~61.~

Miután beszéltem a srácokkal, felkaptam magamra egy pulóvert és leszaladtam a lépcsőn. Anya és apa a konyhában voltak és érdeklődve néztek rám. Épphogy csak egy pillantást vetettem rájuk és már fordultam is az ajtó felé, hogy magamra kapjam a cipőmet.

-hova mész?- hallottam meg apa hangját.

-majd jövök.- választ meg sem várva léptem ki az ajtón és sietős léptekkel hagytam el a házat.

Elindultam a sötét utcákon, céltalanul. Zsebre dugtam a kezeimet és úgy sétálgattam. Nagyon sok minden volt bennem, de nem ejtettem egy könnycseppet sem. Már nem tudtam. Hatalmas üresség lepett el és nem tudtam kontrollálni magamat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy doboz cigarettával és öngyújtóval a kezemben lépek ki egy dohányboltból. Érdeklődve néztem a kis dobozt a kezemben, de végül kivettem egy szálat és rágyújtottam.

...

már kb. 3 órája sétálgatok a városban és 5-6 szál már elfogyott a kis dobozból. Hajnali 1 óra van úgyhogy elindultam hazafelé. Fél kettőre értem haza és amilyen halkan csak tudtam benyitottam a lakásba. Lerúgtam a cipőmet és indultam volna fel a szobámba, ha nem hallom meg a szüleim hangját a nappaliból. Mindketten a kanapén ültek és engem vártak. Csak egy kislámpa fénye világított semmi több.

-kicsim hol voltál eddig?-

-csak sétálni voltam.- nem néztem rájuk, csak minél előbb fel akartam menni.

-Zack aggódunk érted. Kérlek beszélj velünk. Ha nem beszélsz nem tudunk segíteni.- láttam anyán, hogy tényleg aggódik..

-Fiam miért van dohány szagod?- megforgattam a szememet és elindultam felfelé. -Zack te cigiztél?- megtorpantam és lassan visszafordultam.

-és ha igen?- reménytelenül tártam szét a kezeimet. -már nem érzek semmit. Ez volt kéznél. Örüljetek, hogy nem pengéhez nyúltam mint annó.- és ezzel otthagytam őket. Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem, de mint mondtam nem tudom kontrollálni magamat.

~.~
Alex szemszöge

Nagyon aggódok Zackért. Nem vall rá, hogy random elmenjen éjjel órákig sétálni az meg főleg nem hogy cigizzen. Ránéztem Caitlinre, aki már a sírás határán volt. Mindkettőnknek fájt így látnunk a fiúnkat, de most erősnek kell maradnom mindkettőjükért.

-kicsim, nem lesz semmi baj. Felmegyek beszélek vele. Te menj feküdj le.- nyomtam egy puszit a homlokára és elindultam Zack szobája felé. Kopogtam az ajtón, és mivel válasz nem érkezett benyitottam. Zack kint állt a teraszon és azt a szart szívta.

-szia- mondtam halkan, mire megugrott egy kicsit. -bocsi, nem akartalak megijeszteni.- ő csak megrántotta a vállát és újabbat szívott a kis füstölgő rúdból. -Zack szeretnék segíteni, de nem fogok tudni ha nem hagyod.- most először emelte rám a tekintetét. A szemeiben mérhetetlen fájdalmat láttam, pont mint amikor megismertem. Láttam rajta hogy nagyon erőlködik azon, hogy ne hagyja el a szemeit egy darab könnycsepp se. -gyere ide szívem- egyből átölelt és elkezdett csendben sírni. A válla néha megrázkódott és a sötétségben, ahol most csak mi ketten voltunk, csak az ő szipogását lehetett hallani. -add ki magadból.. ez az, itt vagyok. Nem vagy egyedül, és ameddig mi itt vagyunk soha nem is leszel. Megígérem. Ránk mindig számíthatsz mindenben.- A hátát simogattam, a fejemet pedig az övének döntöttem. Ő belefúrta a fejét a mellkasomba és egy kis idő után halkan megszólalt.

-sajnálom..- nem értettem, hogy mit sajnál. Nagyon remélem, hogy nem azért kér bocsánatot mert sír.

-mit sajnálsz Zay?- Lassan elengedett és a korlátnak támaszkodva folytatta a dohányzást. Én is odatámaszkodtam mellé és csendben vártam hogy megszólaljon. Bár én az arcát fürkészem, ő csak a sötétségbe meredt előre. Eltelt egy pár perc mire megszólalt.

-nem tudom, hogy miért kavart fel ennyire, hogy beszélni akarnak velem..- még szívott egy utolsót és elnyomta a csikket. Összefont karokkal támaszkodott vissza a korlátra és ugyan úgy a sötétségbe bámult. -nagyon hiányoznak, de nem tudom mit kéne tennem.- rám emelte a tekintetét és végigfolyt egy könnycsepp az arcán.

-Szerintem most adj egy kis időt magadnak. Már tudod azt, hogy bocsánatot akarnak kérni. Törődj egy kicsit magaddal, a zenével, a tesóiddal. Aztán meglátod, hogy meghallgatod e őket. Nem kell elsietned. Velünk pedig bármikor beszélhetsz ezt te is tudod.- elejtettem egy halvány, bíztató mosolyt amit szerencsére ő is viszonzott.

-köszi apa.- még egyszer megöleltem és elindultam vissza. -apa?-

-igen?- visszafordultam az ajtóból  és mélyen a szemébe néztem.

-nagyon hálás vagyok neked azért, hogy apám helyett apám vagy. Rick azóta gyűlölt engem hogy az ikrek megszülettek. Amikor elmondtam, hogy meleg vagyok az csak egy jó indok volt neki, hogy kidobhasson. Mindig is csak egy apára vágytam és végre megkaphattam. Szóval, köszönöm.-

-szeretlek Zack. És én mindig saját fiamként fogok rád tekinteni. Én köszönöm hogy elfogadsz engem mint mostoha apádat.- nagyon jól estek a szavai. Látszott hogy tényleg komolyan gondolja.

-nem.. nem.. Te nem a mostoha apám vagy hanem az APÁM. Az igazi apám.- bekönnyeztem a fiam szavait hallgatva. Büszke vagyok arra, hogy ilyen csodálatos és tehetséges fiam van mint ő.

-nagyon büszke vagyok rád ugye tudod? Csodálatos ember vagy Zacky.-

-te pedig kibaszottul jó apa vagy- összemosolyogtunk és miután jó éjszakét kívántunk egymásnak kimentem a szobájából.

~.~

Eltelt 3 hét, azóta hogy Zacky hazajött a turnéról. Még egy hetet lesz itthon és hazautazik. Örülök hogy ennyi időt töltünk együtt, a kicsik is élvezik, hogy a nagytesójuk itthon van. Zack állapota javult. Egy-két napig még maga alatt volt egy kicsit de most már úgy tűnik minden rendben lesz. Azt nem tudom, hogy végül fog e beszélni a fiúkkal, de majd úgyis ki fog derülni.

Eljöttem vásárolni Hannah-val, Cora-val és Jace-el. Minden rendben volt, amíg Zack fel nem hívott..

-Szia Zay, mi a helyzet?- vidáman vettem fel a telefont, de amint megszólalt a vonal másik végéről egyből lefagyott az arcomról a mosoly.

-apa valami nagyon nem stimmel, kérlek gyere haza. A bejárati ajtó fel van feszítve és dulakodást hallok bentről.- Zack nagyon hadart és a sírás határán volt. Halálra volt rémülve..

-Azonnal megyek, hívd a 911-et. Minden rendben lesz.- bontottuk a hívást és amint összekaptam a kicsiket indultam vissza az otthonunkba.