Segíts kérlek

~54.~

-nektek mi a tervetek szünetre?- Nickéknél vagyunk, egy elő karácsonyi baráti összejövetelen. Ma volt a szünet előtti utolsó iskola nap.

-mi a szüleinkkel elmegyünk wellnesezni.- Ryan kezdte és sorra mindenki mondta a programjait.

-Mi elmegyünk minden rokonhoz, aztán majd valamikor hazaesünk.-     

...

-te Zack?-

-én szerintem hazamegyek a szüleimhez.-

-még soha nem meséltél róluk. Hol is laknak?-

-Ridgecrest, és okkal nem meséltem róluk.-

-de mié..-

-téma lezárva.-

-oké- Eric védekezőn felemelte a kezeit és ejtettük a témát szerencsére.

Ezen a kis összejövetelen mindenki piált, bömbölt a zene és jól éreztük magunkat. Ryannel olyan hajnali 2 fele léphettünk le. Csendben sétáltunk egymás mellett Houston utcáin. A csendet végül ő törte meg.

-néztél már repjegyet?-

-mhmm-

-csúcs, mikor indulsz?-

-2 nap múlva. 6.00-kor indul a gép.-

-oké. Kikísérünk.-

-dehogy, nem kell.-

-de igen, és ne ellenkezz mert úgyis kiviszünk.- mondta nevetve és egymást átkarolva folytattuk az utunkat.

~.~

-ez minden cuccod?-

-aha.-

-oké, akkor indulás, nehogy lekésd a gépet.-

...

hamar megérkeztünk a reptérre, a csomagjaimat kivettem a csomagtaróból és elindultunk befelé. A gép indulásáig már csak fél óra van úgyhogy sietnem kell.

-köszi, hogy kihoztatok.-

-ugyan, semmiség. Vigyázz magadra és írjál!!-

-igenis.- vigyázba vágtam magam amire persze mind elnevettük magunkat. -Nektek pedig jó szórakozást.- megöleltem mindkét fiút és szaladtam is becsekkolni.

Az ülőhelyem szerencsére ablak mellé szólt. Az ablakon nézelődtem kifelé, amikor megszólalt az egyik légiutas kísérő, hogy pár perc és felszállunk. Mindenki bekötötte magát és megkezdődött a felszállás. Az út során sikeresen el is aludtam, csak arra keltem fel mire megkezdődött a leszállás.  A gép biztonságosan landolt, a táskámat kivettem a fejem feletti tárolóból és leindultam a repülőről. Az épületben átvettem a bőröndömet és megindultam a kijárat felé. Az előcsarnokba érve észrevettem anyát, Alexet és a kicsiket. Amint észrevettek mind az 5 gyerkőc futni kezdett felém a nevemet ordibálva. Én csak nevetve leguggoltam és vártam a becsapódást.

-nagyon hiányoztál Zack.-

-ti is nekem.- felegyenesedtem és végignéztem rajtuk. A látványra elmosolyodtam.

-mi az?-

-semmi. Csak nagyot nőttetek.-

-te pedig izmos lettél.-