Segíts kérlek

~24.~

Aidan szemszöge

Zacket még bent tartották 3 napig megfigyelésen, hogy tényleg minden rendben legyen.

-mehetünk picim?- kérdeztem az ágyon üldögélő fiútól, de észrevettem hogy valami nem oké. -mi a baj szívem?- megsimogattam a haját, aminek hatására felemelte a fejét és rám nézett.

-én csak.. nem akarok kerekesszékben lenni.- nagyon küzdött hogy ne sírja el magát, és nyilván én is annak határán voltam.

-nézd. Ez most egy nehéz időszak lesz, de én is és a fiúk is segítünk neked mindenben.- rámosolyogtam életem szerelmére amit szerencsémre ő is viszonzott.

-kérdezhetek valamit?-

-persze, bármit- még mindig simogattam a haját.

-mi lett Daviddel és a többi gyökérrel?-

-javítóban vannak. De csak 3 hónapot kaptak.-

-hmm- Zack csak ennyi reakciót adott. Gondoltam nem erőltetem ezt a témát inkább.

-SZÉP JÓ REGGELT- na Nathan sem ismeri a "halk köszönés" fogalmat. -mehetünk?- kérdezte vigyorogva hol engem hol Zacket nézve.

-igen- válaszolt Zack majd átsegítettük a kerekesszékbe

Hamar haza értünk, óvatosan besegítettük Zacket a székbe és bementünk a házba

-Zack anyáékkal úgy beszéltük hogy az alsó szinten lévő vendégszobát kapod és akkor nem kell a lépcsővel bajlódni.- bólintott tehát megértette.

-nézd Zack tudom hogy ez most nehéz de mi itt vagyunk oké?- Nate leguggolt elé és a merevítőben lévő lábára tette a kezét. Zack felnézett rám majd egy olyan kérdést tett fel amire nem éppen számítottam.

-Aidan ugye felem fogsz aludni?- a szemei vágytól és reménységtől csillogtak, Nate erre a kérdésre csak felkuncogott és ő is várta a választ.

-ha szeretnéd akkor persze- rámosolyogtam és homlokon pusziltam, Zack tekintete pedig még jobban felcsillant és vadul bólogatni kezdett. Ezt Natettel együtt nevetéssel díjaztuk, majd bementünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni random faszságokról.

~.~

-na srácok nekem mennem kell, ha bármi van hívjatok. Aidan kérlek vigyázz rá.- bólintottam majd elköszöntünk Nathantől.

-na, mihez lenne kedved?-

-őszintén? Gitározni de nincs gitárom.- nevette el magát, de én nagyon értetlenül néztem ugyanis fogalmam sincs hogy ez most honnan jött neki.

-hát gitárral nem tudok szolgálni, de filmezhetünk ha van kedved.- bólintott, úgyhogy óvatosan felemeltem a székből és a kanapéra fektettem. Kihúztam a kanapét így mind a ketten kényelmesen el tudnunk feküdni.

Film helyett sorozatoztunk, megnéztünk kb 5 részt de aztán Zacky bealudt úgyhogy bevittem a szobába, befektettem az ágyba a műtött kábát felpolcoltam és betakartam. Mielőtt elhagytam volna a helységet még nyomtam egy puszit a homlokára.

Jelenleg szombat van, és elvileg anyáék is lassan megjönnek, de gondoltam főzök valamit ebédre. Lasagnera esett a választásom, úgyhogy neki is láttam.
Az étel már a sütőben volt amikor egy hangos puffanást hallottam a szobából. Rögtön futni kezdtem a hang irányába és amint beértem aggódva néztem Zackre.

-kicsim mi volt ez? Jól vagy?- értetlenül nézett rám és én sem értettem hogy mi van.

-csak leejtettem a telefonomat, ide tudnád adni?- nagyon megkönnyebbültem, tényleg azt hittem hogy leesett az ágyról, vagy esetleg megpróbált egyedül átülni a székbe és úgy esett el.

Felvettem neki a telefont majd mellé feküdtem.

-minden rendben?- átkaroltam, ami vélhetően tetszett neki mert egyből hozzám bújt.

-persze, de éhes vagyok- kuncogott majd a szemembe nézett. Erre a kijelentésére én is felnevettem majd mondtam neki hogy már készül a kaja.

Miután ebédeltünk csak a nappaliba fetrengtünk, majd az ajtóban kattanó zár hangjára kaptuk fel a fejünket. Hazaértek a szüleim és amint megláttak minket mosolyogva jöttek felénk.

-sziasztok, na mi a helyzet?-
-hmm de jó illatok vannak- apa igen is jó evő, imádja azt is ha én főzök. Egyből a konyhába ment hogy megnézze mi készült mire mindannyian felnevettünk. Anya pedig leült a kanapé szélére -hogy vagy Zack?- kedvesen mosolygott a barátomra, látszott hogy tényleg kedveli és aggódik a fiúért nem csak muszájból törődik vele.

-minden rendben, Den nagyon sokat segít.- erre mindketten értetlenül néztünk rá, pár másodperc múlva én szólaltam meg.

-Den?- elmosolyodtam a becenevet visszaidézve, és amint Zacky realizálta a kérdést egyből elvörösödött.

-ha nem tetszik akkor nem hívlak így.. én csak..- nem tudta befejezni mert az ajkaira hajoltam és lágy csókban részesítettem.

-dehogynem tetszik, cuki, és eddig még senki sem hívott így, úgyhogy ettől csak még különlegesebb.- nem szólt semmit csak vörös pofival hozzám bújt. Anya ezt a jelenetet csak végignevette és közölte hogy imádja hogy együtt vagyunk mert még soha nem látott engem ennyire boldognak mint most. És igaza is van. Soha nem voltam még ilyen boldog.

~.~

A nap hátralevő részében sokat beszélgettünk, én kényeztettem Zackyt és persze mindenben segítettünk neki. Este a fürdetés elég érdekesen ment, Zack nagyon zavarban volt de mondtam neki hogy nem kell, hiszen a párom és előbb utóbb úgyis láttam volna pucéran. Miután mindketten lefürödtünk és fogat mostunk, befeküdtünk az ágyba és összebújva nyomott el minket az álom.