Segíts kérlek

~30.~

Nathan szemszöge

-hali- hatalmas vigyorral az arcomon léptem be Zackhez. És ő is elengedett egy alig észrevehető halvány mosolyt. -leülhetek az ágyra?- halványan bólintott úgyhogy leültem. -Zack. Van különösebb oka hogy engem választottál nem pedig Aidant?- Zack tekintete elkomorult és elnézett a szoba másik végébe. -ugye tudod hogy ő soha nem bántana téged?- nem kaptam reakciót, továbbra is csak csendben nézett kizárólag egy pontot.
Felé nyújtottam a telefonomat, ahol a jegyzet volt megnyitva. Erre már felfigyelt és értetlen tekintettel nézett rám. -nem kell beszélned, de szeretném ha legalább így kommunikálnál.- óvatosan elvette a telefont és nézegette a képernyőt egy pár percig. Türelmesen vártam, tudtam hogy nem szabad siettetnem semmit. Egy kis idő után lassan pötyögni kezdett a készüléken.
"Félek". Csak ezt az egy szót írta le. Nem tudtam hogy jelenleg mitől hiszen már biztonságban van.
-mitől?- Zack fájdalommal teli tekintettel nézett a szemembe majd írni kezdett. "Aidan"
Hatalmasra nyíltak a szemeim. Miért fél Aidantől? Hisz a szerelme.
-miért? Ő csinált valamit amiről nem tudok esetleg?- megrázta a fejét tehát nem találtam el. -akkor?-folyamatosan rázni kezdte a fejét. Nem válaszolt, csak a fejét rázta és gyorsabban vette a levegőt. -David csinált valami olyat amitől félsz, hogy Aidan is megteszi?- Zack abbahagyta a fejrázást és írni kezdett. "Nem egészen. Talán. Nem tudom."

Pár percig csak néma csendben ültünk a szobában majd megtörtem a csendet.

-megengeded hogy hozzád érjek?- ismét a fejét kezdte rázni és hátrálni próbált az ágyon. -hé, hé hé, nyugi. Nézz rám. Én vagyok az. Nem foglak bántani, csak ráteszem a kezemet a kezedre jó?- félve és bizonytalanul, de bólintott egy aprót.

Lassan közelebb ültem hozzá és ráemeltem a kezemet az övéire amiket a térdén pihentetett. Zack becsukta a szemét és mély levegőt vett. Végigfolyt egy könnycsepp az arcán.

-látod? Nincs semmi baj.- óvatosan az arcára emeltem a kezemet és letöröltem a sós folyadékot. Lassan kinyitotta a szemét és az ő kékjeit belefúrta az én zöldjeimbe. Elmosolyodtam és ezt látva Zack is így tett. Ez a mosoly végre őszinte volt.

Az éjjel folyamán többször üzentem Aidannek, és tájékoztattam hogy mik történtek. Most este 11:56 perc van és Zack elkezdte felém lengetni a kezét. Én még telefonoztam az ágya melletti fotelban ülve. Nem kellett sok idő mire leesett hogy a telefont akarja. Odanyújtottam neki és néztem ahogy pötyög a készüléken.

"Nem tudok a szemébe nézni, úgy érzem mintha elárultam volna."

A mondatot elolvasva összehúztam a szemöldököm és egyből Zackre kaptam a tekintetem.

-Zack. Erre semmi okod sincs. Nem önszántadból mentél vele.- Zack elsírta magát. -megengeded hogy megöleljelek?- bólogatott. VÉGRE. Erre vártam mióta először megláttuk a kórterembe.
Hosszú percekig öleltük egymást, Zack úgy ölelt mintha soha életében nem ölelte volna meg senki. Látszott és éreztem az öleléséből hogy erre nagyon volt már szüksége. Úgy ölelt mintha ez lenne az utolsó.

~.~

Az este folyamán Zack szerencsére végig aludt. Én is elaludtam olyan hajnali 1 körül. Reggel 6:45-kor keltett a doki hogy fel kell kelteni Zacket, hogy be tudja adni neki a szükséges gyógyszereket. Gyengéden keltegettem nehogy megijesszem. Amint magához tért én megfogtam a kezét amíg a doki beadta neki a megfelelő gyógyszereket. A fiúk kb nyolc körül jönnek mert onnantól van látogatási lehetőség. Gyorsan írtam nekik a csoportba hogy hozhatnának valami rendes kaját. Zack megint elkezdett a telefon felé mutogatni így odaadtam neki hogy tudjon nekem írni.

"Segítesz?"
-persze, bármi is az mondjad és segítek.-
"Szeretném megölelni Denyt de félek"-
-óh Zack. Nem kell félned. Én is itt leszek bent veletek, ha valami nem tetszik akkor szólok neki hogy hagyja abba oké?- rámosolyogtam a fiúra bíztatásképpen és szerencsére rábólintott.

A fiúk hamar megjöttek. Mosolyogva léptek be a szobába, kezükben papír zacskókkal amiben a reggelink lapult. Én jóízűen megettem, de Zack 1-2 falatnál többet nem bírt enni. Láttam rajta hogy nagyon szenved vele úgyhogy muszáj voltam megnyugtatni.

-Zack.- rám pillantott és várta hogy folytassam. -ne erőltessd. Ha nem esik jól akkor majd később. Inkább többször egyél keveset minthogy rosszul legyél. Éheztetve lettél hetekig, a szervezeted elszokott a normális mennyiségű ételtől. Szép fokozatosan haladunk. Emlékszel?- elmosolyodott és bólintott. Kénytelen voltam én is elvigyorodni majd Aidanre néztem. Ő is halványan mosolygott de látszott hogy fáj neki ilyen állapotban látnia szerelmét.

Aidan szemszöge

Miután Nate és Zack is megreggeliztek elkezdtünk beszélgetni a fiúkkal. Többször is Zackyre néztem de ő nem pillantott felém. Viszont hirtelen elkezdett mutogatni Natenek. Ő odaadta neki a telefonját Zack pedig gépelni kezdett. Nate elolvasta az üzenetet és bólintott. Nem értettem hogy mi folyik itt és ez nagyon frusztrált. Nathan úgy folytatta a társalgást mintha semmi sem történt volna. Pár perc után egy kezet éreztem meg az enyémen de egyből el is vette onnan az illető. Odanéztem és Zack keze volt, ő csak a kezünket szuggerálta. Nem mozdultam. Csak vártam hogy mit szeretne és azt tegye amit csak akar. Lassan kezdte közelebb csúsztatni a kezét az enyémhez, mozgatta az ujjait. Olyan volt mintha félne megfogni a kezem, de türelmes voltam. Annak kellett lennem.
Szép lassan hozzáértek az ujjai a kézfejemhez, a szívem eszeveszett tempót diktált, azt hittem hogy itt helyben ugrik ki a helyéről. Csak a kezeinket néztem, semmi másra nem figyeltem. Néztem ahogy a szerelmem kicsiny keze hozzáér az enyémhez. Azt sem vettem észre hogy a fiúk néma csendben figyeltek minket, illetve azt sem hogy Zack engem figyel. Amikor ezt realizáltam lassan felpillantottam a csillogó szemekkel figyelő fiúra. A szemeim könnybe lábadtak és elmosolyodtam. Nem tudom elmondani azt a mértékű boldogságot amit akkor éreztem.

Hosszú ideig szemeztünk majd Zack a kezét elvette az enyémről és az arcomra vezette. Mozgatni kezdte a hüvelykujját én pedig belesimultam a tenyerébe. Akaratlanul is elhagyta a szememet egy könnycsepp amit a barátom le is törölt. Ő végig úgy nézett hogy a fejét a jobb kezére fektette ami fel volt húzva a mellkasáig. Pont mint tegnap.  Annyira hozzá akartam érni én, de féltem is hogy megijesztem.

-nagyon szeretlek baba.- elmosolyodott. Végre láthatom azt a gyönyörű mosolyt. -kicsim. Megfoghatom az arcod?- láttam rajta hogy hezitál de végül félénken bólintott.

Lassan emeltem a jobb kezemet az arca felé, gyengéden ráfektettem a kezemet az enyhén piros színben pompázó pofijára. Ő hosszan kifújta az eddig bent tartott levegőt, a szemét becsukta és teljesen belesimult a tenyerembe. Simogattam az arcát, ő pedig csukott szemmel élvezte. Pár perc után rám emelte a kékjeit és elmosolyodott. 
Natetől megint elkérte a telefont és írni kezdett. Most viszont nem Nathannek hanem nekem nyújtotta oda a készüléket.

"Nagyon hiányoztál, szeretlek. De nagyon félek"
-nem kell félned szívem. Mostmár minden rendben lesz. És nem kell siettetni semmit, van időnk. Szép lassan haladunk. A te tempódban, okés?- amint ezt kimondtam Zack sírni kezdett. Mindegyikünk megijedt de újra írni kezdett.
"Szeretném ha megölelnél."
Na ezt sem kellett kétszer mondani. Azonnal felálltam és leültem mellé az ágyra. Oldalról jobb kézzel átkaroltam és a bal kezemmel pedig a lábát simogattam. Ránéztem a srácokra akik könnyes szemmel néztek minket. A tekintetem megakadt Natenél és csak ennyit tátogtam neki: köszönöm

Zack úgy kapaszkodott belém mintha attól félne hogy valaki elveszi mellőlem. Én csak simogattam mindkét kezemmel. Amint összeszedtem a bátorságomat egy puszit nyomtam a hajába. Erre azonnal felkapta a fejét, és ijedten nézett rám. Azt hittem hogy itt basztam el mindent de nem így lett. Egy gyengéd csókot nyomott az arcomra majd visszabújt a karjaimba.

Eszméletlenül boldog voltam. Úgy éreztem hogy haladunk előre, és mostmár minden rendben lesz.