Segíts kérlek

~50.~

-Na, itt is vagyunk.- szólalt meg Ryan egy kivilágított épület felé fordulva.

-jól néz ki.- 

-mondtam hogy tetszeni fog.- átkarolt és elindultunk be az épületbe. Egyből a pulthoz mentünk. A hely nagyon jól nézett ki, az egész fekete és vörös színekben pompázott. Volt egy kisebb színpad is, ahol jelenleg is énekelt egy csaj bár elég szar hangja volt. 

-szia Kelly. Van egy szabad box 4 főre?-

-szia Ry. Neked? Mindig. A színpadtól jobbra van egy. Mit vihetek inni?- kérdezte egy kacsintás után a pultos csaj. Nem hiszem el Ryan mindenkit ismer?

-szerintem jöhet egy kör valami gyengébb mert nem akarunk berúgni csak koccintunk, aztán később meglátjuk. Rád bízom.-

-oksi, fogtok karaokézni is?-

-Még szép, azért jöttünk ide. Köszi Kell- Ryan egy kacsintás után elindult a kijelölt boxunk felé, engem szintén átkarolva húzott maga után. Leültünk és vártuk hogy Kelly kihozza az italokat. Hamar meg is érkezett és letett mindenki elé egy poharat.

-ez micsoda?- néztem a pultos barna hajú csajra.

-Whiskey cola, később colát nem kaptok bele- ránk kacsintott és visszament a pult mögé.

-akkor egészségünkre.- Anna megemelte a poharát amit mi is követtünk.

-Zackre- mondta Ryan rám nézve és még mielőtt koccintottunk volna Dean is megszólalt.

-üdv Houstonba- rám mosolygott és már csak az összeütköző poharak csörömpölését lehetett hallani.

-hmm nem is rossz.- mondtam az alkohollal teli poharat nézegetve miután beleittam.

-nem ittál még ilyet?-

-nem. Eddig életemben egyszer ittam és akkor veszítettem el a legjobb barátaimat szóval nincs sok tapasztalatom ebbe.-

-óh, sajnáljuk. Ha szeretnél beszélni róla mi szívesen meghallgatunk.-

-köszi Anna, ez aranyos. Majd máskor lehet, most nem szomorkodni jöttünk hanem ünnepelni, szóval. Ki énekel először?- húzogattam a szemöldökömet, de mielőtt bárki megszólalhatott volna folytattam. -Már most mondom hogy én utolsó leszek.- védekezőn felemeltem a kezeimet, mire a többiek elengedtek egy kisebb nevetést.

-megyek én, de nem ér röhögni.- Ryan elindult a színpad felé és mi mosolyogva néztük végig ahogy beszélget a sráccal hogy mit rakjon be. Felment a színpadra és ránk nézett, mi elkezdtünk újjongani és tapsolni. Ő nyilván elröhögte magát, amint elindult a zene énekelni kezdett. Nem mondanám hogy jó volt de az előző csajnál 1000x jobb volt.

-És eddig hogy érzed magad itt Houstonba?- kaptam a kérdést Deantől, szóval elfordultam a színpadtól hogy rá tudjak nézni. 

-Nagyon jól, azt hittem nehezen fogok beilleszkedni, de örülök hogy 2 napja sem vagyok itt de már 3 új baráttal gazdagodtam.- végig mosolyogva beszéltem, és végre őszinte volt az a mosoly.

-Ennek örülök, jó helyen leszel itt ne félj.- megveregette a vállamat és Ryant figyelte.

-igen és mi is nagyon örülünk hogy megismertünk.-

-köszi srácok, ez sokat jelent.- a zene elállt úgyhogy odakaptuk a fejünket Ryan felé, aki már felénk sétált.

-na 10-es skálán mennyire volt gáz?- kérdezte röhögve és levágódott mellém, mire mi is elnevettük magukat.

-nem volt vészes, az előző csaj sokkal rosszabb volt.-

-egyet értek.- mondtam Annara nézve.

-oké, ki a következő?- a kérdés közben Ryan körbe kémlelt minket mosolyogva.