Segíts kérlek

~15.~

Zack szemszöge

Aidan kérte hogy mondjam el mi folyik itt. Ugyan úgy dőltek a számból a szavak mint a legelső találkozásunknál amikor megkérdezte mit dolgozok.

-15 éves voltam amikor rájöttem hogy meleg vagyok.- kezdtem bele a mesélésbe egy sóhajtás után.
-sokáig titkoltam. Senkinek nem mondtam el. 3 hónap titkolózás után erőt vettem magamon és leültettem a szüleimet és a 2 kistesómat. Elmondtam nekik hogy a fiúkat szeretem, egy ideig döbbenten néztek majd apám elkezdett ordibálni..-
-"EZT MOST AZONNAL KIVETED A FEJEDBŐL VAGY ÉN FOGOM MEGTENNI!!"- itt kaptam az első pofont.- mondtam halkan megjegyezve.
-"SOHA TÖBBÉ NEM AKARUNK LÁTNI, EGY SZÉNYEN VAGY!! UNDORÍTÓ!! TAKARODJÁL EL A HÁZAMBÓL, TÖBBÉ NEM VAGY A FIAM!!"- kilökött az ajtón és rámcsapta azt..

Aidan csendben hallgatta ahogy mesélek, nem szólt közbe.

-egy hétig voltam az utcán. Az egyik éjjel egy padon aludtam, amikor kinyitottam a szememet egy pincében voltam megkötözve..- vettem egy mély lélegzetet majd folytattam.-valószínűleg valami kendőt nyomtak az arcomba amitől elájultam vagy elaludtam.-
-amikor magamhoz tértem 3 férfi állt velem szembe, elkezdtek levetkőztetni, és kikötöztek egy székre.- csendben maradtam pár másodpercig és egy nagyot nyeltem..
-meg.... Megerőszakoltak..- mondtam akadozó hangon..
- mind a 3 pali végigment rajtam. Azelőtt soha nem éreztem olyan fájdalmat mint akkor.-
-amint végeztek kidobtak egy sötét utcára, majd utánam dobták a ruháimat. Rettenetesen féltem és mindenem fájt..- a mondat végére elcsuklott a hangom.
-ezután kb 1 hónapig voltam az utcán ismét egyedül, ezalatt megtudtam hogy LA-ben vagyok. Messze az otthonomtól ami már rég nem mondható otthonnak számomra..- legördült egy könnycsepp az arcomról amit Aid óvatosan letörölt. A kezdetektől nézte az arcomat de nem volt bennem annyi erő hogy felnézzek rá és a szemébe nézzek.
-nagyon sovány voltam. És az éhségtől elájultam. Egyedül egy kis patak mellett ahol senki se jár. Gondoltam én.. amikor felébredtem korházban voltam és egy férfi ült mellettem. Randy volt az. A főnököm.- félmosolyra húztam a számat ahogy ezt kimondtam.

Felnéztem Aidanre, mélyen a szemébe néztem. Tele volt a szeme könnyekkel de tartotta magát.

-nagyon sokat köszönhetek annak az embernek.- rámosolyogtam a páromra amit ő is viszonzott.
-munkát adott, és mivel van egy ingatlanos ismerőse intézett nekem egy házat amíg összeszedem magam.. azóta ezt szerencsére vissza tudtam fizetni neki...- a mondataimat végig mosolyogva mondtam, Aidan csak csillogó szemekkel nézett és hallgatta minden szavamat.
-csak neki köszönhetem hogy van tető a fejem fölött és nem hagyott meghalni aznap.-
-már kétszer visszajöttem a halál kapujából az nem olyan rossz nem?- kuncogtam majd letöröltem a barátom arcáról egy könnycseppet ugyanis erre a mondatra már nem bírta tovább bent tartani a könnyeit.

Aidan az ölébe húzott és hosszasan ölelt. A fejét belefúrta a nyakamba és csak ennyit mondott:

-köszönöm hogy elmondtad.-suttogta a nyakamra majd megpuszilta a nyakamat.

-szeretném ha tudnák a haverjaink de rettegek elmondani nekik. Félek hogy ha megtudnák hasonlóképpen reagálnának mint az apám.-
Aidannel még mindig ölelkeztünk. És beszéltem hozzá.
Aid eltol magától és a szemembe nézett.
- szeretnéd hogy elmondjam én nekik?- olyan édesen mosolygott hogy tudtam hogy ha rosszul is reagálnak, ő itt lesz nekem és nem maradok egyedül. Bólintottam, és ismét a fiú karjaiba borultam.

-felhívom Nate-et hogy felébredtél. Minden nap itt voltak suli után, és csak késő este mentek haza. De mindegyiküknek családi programja van hétvégén úgyhogy nem tudnak jönni.- a mondatok közbe már kereste Nathan telefonszámát.
-kihangosítod?- kérdeztem amire egy hümmögést kaptam válaszul, mert még mindig a számot keresi.
-na meg is van- csengett ki a telefon.

Aidan mögém ült és az ölébe húzott. Így vártuk hogy a legjobb barátom felvegye a telefont.