Segíts kérlek

~73.~

Minél közelebb érünk a korházhoz, annál inkább leszek ideges. Mi van ha nem úgy gyógyultak a dolgok ahogy kellettek volna? Nem akarok tovább kerekesszékben lenni. Azt akarom, hogy elmúljon a fájdalom és olyan legyek mint ezelőtt. Csak pár óra és túl leszek ezeken a vizsgálatokon. Csak pár hét és megszűnik a fájdalom. Csak pár hét és rendben leszek. Csak pár hét és újra a teljes figyelmemet a zenének szentelhetem. Pár hét és újra boldog leszek.. Minden rendben lesz..

Ezekkel próbáltam nyugtatni magamat több-kevesebb sikerrel. A gondolatmenetemet Nate szakította meg, ahogy beparkolt a korház elé.

-megjöttünk.- kezdte Nate vidámat, de ahogy meglátta az arcomat az ő arcát is aggodalom borítottam el. -Zack mi a baj?- kérdezte félve, mire a többiek is felém pillantottak.

-mi van ha.. mi van ha nem úgy gyógyultam ahogy kéne?-

-Zack ilyeneken ne aggódj. Szépen bemegyünk és megvizsgálnak, nem lesz semmi baj.- bólintottam, de mielőtt bárki kiszállhatott volna megszólaltam.

-Lehetne, hogy csak egyikőtök jön be velem?-

-persze, ha így jobban érzed magad. Ki menjen?- kérdezte Jax egy halvány mosollyal.

-Aidan. De csak azért mert ő valamennyire érti ezeket az orvosi dolgokat-

-ez jogos.- mondta Nate kuncogva és kiszállt, hogy átsegítsen a székbe.

Aidannel kettesbe elindultunk a korházba, majd utunk egyből a recepcióhoz vezetett.

-jó napot. Zack Holmes vagyok, Dr. Blake-hez jöttem.- mondtam a nőnek aki kedvesen viszonozta a köszönést és már kereste is a doktor urat.

-Pár perc és jön a doktor úr, addig itt nyugodtan megvárhatják.-

-rendben, köszönjük- Aidan egy kicsit arrébb tolt, hogy ne az ajtóban álljunk. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy a mellettem álldogáló fiú megfogja a vállamat, ezzel engem arra késztetve, hogy felnézzek rá. -mi az?-

-semmi, csak minden rendben lesz- halványan elmosolyodott amit én is viszonoztam. Pár perc múlva megláttuk felénk közeledni a férfit és egy kézfogás után elvezetett minket a röntgenhez.

-Most megröntgenezzük a válladat, a mellkasodat és a lábadat is és meglátjuk mennyit javult. Ez után mondom a többit.- bólintottam, tudatva, hogy megértettem. Gyorsan lementek a röntgen felvételek, majd átmentünk egy üres szobába. Aidan leült egy mellettem lévő székre, majd a doki is helyet foglalt velünk szemben. Egy vetítőre rakta a röntgen képeket és magyarázni kezdett. -Szóval, a vállad nagyon szépen megjavult, tehát fokozatosan elkezdheted erőltetni. A lövedék helye gyönyörűen begyógyult, és a bordáid is helyre jöttek. Éreztél mostanában fájdalmat valahol?-

-csak a lábamba és néha a vállamba.-

-rendben, ez teljesen normális. A gyógytornát csinálod folyamatosan ugye?-

-igen.-

-szuper. Beszéljünk a lábadról. Ez az egyedüli ami egy kis aggodalomra ad okot, mert nagyon úgy néz ki, hogy újra kell műteni. Nem úgy gyógyul ahogy azt kellett volna neki és már nem is kéne, hogy sokszor és erősen fájjon. Minél előbb meg kéne ejteni ezt a műtétet, leginkább még ma.- Levegőt is elfelejtettem venni. Pont ettől tartottam. Éreztem Aidan kezét a vállamon, ami egy kicsit megnyugtatott, de megszólalni nem tudtam.

-A műtét után meddig kell bent maradnia?-

-Az éjszakára bent fogom tartani a biztonság kedvéért. Ha nem lesz semmilyen komplikáció akkor holnap reggel hazamehet.-