Segíts kérlek

~11.~

Zack szemszöge

Borzasztóan fáj mindenem. Hol vagyok? Nagyon nehezen és fájdalmasan nyitottam ki a szememet.
Körbenéztem, fogalmam sem volt hogy mi történt és hogy hol vagyok.
Egy szobában voltam. Igényes volt, szép képekkel a falon, sötétbarna fehér és bézs színű bútorokkal, kiegészítőkkel.

Ez nem a saját házam. De akkor hol vagyok?

Megpróbáltam felülni de esélytelen volt. Egyből belenyilallt a fájdalom az egész testembe. Pár percig még feküdtem és néztem körbe a szobába, próbáltam összeszedni magam amikor lépteket hallottam majd az ajtóban megállt egy szőkés barna hajú magas srác.
Ismertem az illetőt. Aidan volt az.
Amikor meglátott teljesen lefagyott de hamar észbe is kapott és iderohant hozzám majd gyengéden átölelt.

-azt hittem sosem ébredsz fel.- nézett a szemembe, és elsírta magát.
Nem értem. Mit keresek Aidanéknél? És miért sír? Mi történhetett??

Bár nagyon örültem az ölelésnek. Amióta először megpillantottam meg akartam ölelni.

-hogy érzed magad?- kérdezte aggódó tekintettel. Nem voltam képes arra hogy válaszoljak neki. Megpróbáltam de egy hang se jött ki a számon. Csak nyöszörögtem fájdalmasan, és a nyakamhoz emeltem a kezem.

-ne, ne erőltesd. Csak szép lassan.- mosolygott rám a fiú ami örömmel és bizsergéssel töltött el.

Mélyen a szemébe néztem. Már első látásra beleszerettem a szemeibe, de most közelebbről is megnézhetem. Szürke szeme volt, és világoskék színek pompáztak benne. Gyönyörű...
Aidan a kezét óvatosan az arcomra csúsztatta majd simogatni kezdett a hüvelykujjával. Összerezzentem az érintésre és halkan sóhajtottam egyet. Aidan közelebb hajolt és egy puszit adott a homlokomra.
Elkezdtem remegni. Éreztem hogy az arcom elvörösödik.
Az ajkai puhák voltak, gyengéden puszilt nehogy fájjon amit csinál. Már most bármit tehetne nem érdekelne hogy fáj mert ő itt van mellettem. A szerelmem...

Aidan szemszöge

Nem akartam hinni a szememnek. Felébredt. Amint észbekaptam odaszaladtam hozzá és gyengéden átöleltem. Láttam rajta hogy nincs jól és ötlete sincs hogy mi történt azt meg végképp nem hogy miért vagyok itt. Nagyon kómás és meglepődött tekintettel nézett rám. Nem csodálom, hisz 3 napig eszméletlen volt.
Persze hogy elsírtam magam, de a boldogságtól. Egy kis idő után elengedtem.

-azt hittem sosem ébredsz fel.- mondtam halk, akadozott hangon.
-Hogy érzed magad?- kérdeztem mosolyogva de nagyon megijedtem amikor meg akart szólalni de csak nyöszörögni tudott. A nyakához kapott ahol a folytogatás nyomai még mindig látszódtak. Láttam a szemében hogy fáj neki.
- ne, ne erőltesd. Csak szép lassan.- mosolyogtam rá kedvesen.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve óvatosan elkezdtem simogatni az arcát majd egy puszit nyomtam a homlokára.  Összerezzent és egy halk sóhajjal jelzett. A puszi után megremegett amitől megijedtem, nem is kicsit. De aztán elvörösödött az arca és tudtam hogy nem kell félnem.
Iszonyatosan édes volt. Szívem szerint megcsókoltam volna de nem lehet....
Soha nem használnám ki hogy nem tud ellenállni.. már ha akar..

~.~

Hosszú percekig csak néztünk egymás szemébe, majd megmozgatta a bal kezét és elkezdett a arcom felé nyúlni.
Remegett a keze, tudtam mit szeretne. Megfogtam a kezét és beledöntöttem az arcomat a kicsiny tenyerébe. Elmosolyodott, amit azonnal viszonoztam. Egy gyenge csókot nyomtam a kis kezére majd letettem a kezét a teste mellé.

Idő közbe lépteket hallottam mire hátrafordultam. Anya állt az ajtóban. Elmosolyodtam mire tudta hogy Zack magához tért. Az ágy mellé sietett majd gyengéden beletúrt Zack hajába.

-hogy vagy szívem?- kapta Zack a kérdést, amire nagyon halk rekedtes hangod sikerült válaszolnia nagy nehezen.
- j.. jó..l- mondta szakadozottan
-próbáljunk meg felülni jó?- kérdezte anya Zack haját simogatva.

Két oldalról segítettünk neki felülni ami közbe sokszor felszisszent.
Anya egy pohár segítségével próbálta megitatni Zacket mert ahhoz még nagyon gyenge volt hogy ez sikerüljön neki egyedül.
Pár fájdalmas korty után megköszörülte a torkát és már rendesen tudott beszélni.

-mi történt? Hogy kerültem ide?- nézett kétségbeesetten felváltva engem és anyát.
-egy elég durva bántalmazáson vagy túl. Aidan hozott hozzánk és mivel orvosok vagyunk így itt láttunk el és nem vittünk korházba.- mondta anya a fiúnak
-a többit Aid elmondja neked.- mondta végszóként és rám nézett.
- mennünk kell a korházba, bármi van hívj nyugodtan.- kaptam egy puszit az arcomra majd kilépett a szobából.

Így tehát kettesbe maradtam Zackel...