Segíts kérlek

~13.~

Aidan szemszöge

-szeretlek.- mondta Zack olyan halkan hogy épphogy meghallottam.
Kifakadtam a szoros ölelésből és a tekintetét keresve döbbenten néztem rá.

"Szeretlek" ez csengett a fülembe újra és újra.
Meleg?? Zack kibaszott Holmes meleg?? És engem szeret??

Leírhatatlanul boldog voltam és már válaszra nyitottam a szám amikor megszólalt.
-sajnálom..- NE, NE NE mit sajnál? nehogy sajnáld te butus, hisz én is szeretlek.

~.~

Szép lassan az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
Szép lassan közeledtem felé, az ajkaink egyre közelebb kerültek. A homlokunk összeért és a szánkat pár mm választotta el.

-ne sajnáld..- suttogtam az ajkaira amire egyből kirázta a hideg.

Szép lassan az ajkaink találkoztak egymással. Ajkai puhábbak voltak mint gondoltam.. nem sok idő kellet mire ő is visszacsókolt. A nyelvem bejutást kért, amit meg is kaptam. Vad, szenvedélyes csókolózásba kezdtünk de a levegő hiánya elválasztott minket. Dd nem engedtem el.

-szeretlek Zack Holmes- suttogtam az ajkaira ismét, majd egy szoros ölelésbe invitáltam a fiút.

Óvatosan az ölembe ültettem kicsiny testét ügyelve arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat és így ölelkeztünk tovább. Leírhatatlanul boldog voltam.
Ez tényleg velem történik??
Éreztem hogy elsírta magát, reméltem hogy a boldogságtól. Nem szóltam csak gyengéden simogattam a hátát.

Zack szemszöge

Miután már Aidan ölében voltam és ölelkeztünk hihetetlen boldogság öntött el. Megjelentek azok a bizonyos "pillangók" amiket még soha nem éreztem.
Nem tudtam visszatartani a sírást. Soha nem éreztem ilyet..
Úgy éreztem végre van miért élnem..

-Aidan?- kérdeztem suttogva a nevét
-tessék?- tol el magától hogy a szemembe tudjon nézni. Egy hatalmas mosollyal találtam szembe magam. Gyönyörű mosolya van...
-hogy is volt az a filmes dolog?- kérdeztem félénken, és megint jött az a csodálatos érzés, hogy csak mellette akarok lenni és semi illetve senki mással nem törődni.

Aidan nem szól semmit, a kérdésemre csak kuncogott egyet letett az öléből majd elindult ki a szobából.
Nem értettem.
Megpróbáltam utána indulni de realizáltam hogy. Csak egy alsógatya van rajtam.

EGY SZÁL ALSÓGATYÁBA ÜLTEM AIDAN SCOTT ÖLÉBEN?????

Erre a gondolatmenetre nagyon zavarba jöttem. Az arcom vörösségét szerintem egy paradicsom is megirigyelte volna.
Azonnal magamra húztam a takarót és vártam hogy visszaérkezzen a barátom.

Nem sokat vártam mire Aidan egy kupac ruhával a kezébe jött be a szobába.

-próbáltam kisebb ruhákat keresni, de szerintem ezek is hatalmasak lesznek.- kacagott majd segített felvenni a ruhadarabokat ugyanis még mindig nagyon nehezen mozogtam.

Egy hosszabb szárú fehér zoknit kaptam aminek a tetején volt egy fekete pipa. Ezt egy fekete melegítő követte amibe -nem viccelek- kétszer is bőven belefértem volna, de szerencsémre gumis volt, így annyira nem volt vészes. Ezután jött egy bordó póló majd egy sötétzöld nike pulcsi.
Az öltözködés nem volt zökkenőmentes, leginkább a póló és pulóver felvétele okozta a legtöbb gondot.Sokszor felszisszentem mert a testem mindenhol tele volt sebekkel. Aidan nem győzött bocsánatot kérni, és ahol megakadt a póló vagy véletlen ott ért hozzám ahol nem kellett volna mindig egy puszit nyomott a fájó területre.
Ezekre a mozdulatokra mondanom sem kell hogy mi zajlott a testembe.

-tudsz járni?- kérdezte félve Aid mire bólintottam. Nem kellett volna...
Amint felálltam azonnal összerogytam. Aidan utánam nyúlt de nem ért már el. A földre zuhantam ami hatalmas fájdalommal járt..

-út isten Zack jól vagy??- sietett hozzám Aid azonnal de én csak megráztam a fejem és a könnyeim utat törtek...
-ne haragudj segítenem kellett volna. Vagy nem is engedni hogy egyedül állj fel.- szorosan magához ölelt és úgy mondta ezeket el.
-mid fáj?- kérdezte aggódó tekintettel, de annyira sírtam hogy egyszerűen nem tudtam megszólalni.
-Zacky annyira sajnálom.- Aidan beletúrt a hajamba és simogatni kezdett. Oldalról ölelt át és szép lassan megnyugodtam. A mellkasába fúrtam a fejem és viszonoztam az ölelést.
Pár perc után már teljesen megnyugodtam és végre tudtam beszélni. Felnéztem Aidan ölelő karjaiból, láttam rajta hogy mindjárt sír és rosszul érzi magát a történtek miatt.
Szembefordultam vele majd így szóltam:

-nehogy sírj. Nem történt semmi. Én is csak azért sírtam el magam mert annyi minden van bennem amikről nem beszéltem soha senkinek és ennyi kellett. Most telt be a pohár.- mondtam végig a szemébe nézve és mosolyogva, majd folytattam
-tényleg azt mondtad hogy Zacky?- kérdeztem és bal kezemmel eltűrtem egy kósza tincset a szeme elől.

-ha nem tetszik akkor..- kezdett bele de nem engedtem hogy befejezze a mondanivalóját.
-dehogynem tetszik. Imádom.- mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Zacky?- nézett rám mosolyogva mire kérdőn néztem rá.
-lennél a barátom?- nézett félénken a szemembe mire a nyakába borultam és egy gyors ölelés után a szemébe néztem majd fülig érő szájjal válaszoltam neki
- IGEN, leszek a barátod Aidan Scott- nagy lendülettel közeledtem a fiú felé majd azonnal megcsókoltam. Amint összeértek ajkaink megint nem bírtunk magunkkal. Szenvedélyesen csókolóztunk majd enyhén megharaptam az alsó ajkát amit egy kis nyögéssel díjazott. Ismét a levegőhiány választott szét minket.
Ez eddigi életem legszebb napja...