Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

29. A terápia

Vivien szemszöge

A váróban voltunk. Egyszer csak egy nő jött oda. Már untam a várakozást.

- Sam. Maga biztos Vivien - szólt hozzánk. - Sokat hallottam Önökről. Dr. Raynor vagyok. James pszichológusa.

Kezet fogtunk vele. Fogalmam sem volt honnan is tudhat olyan sokat. Talán Bucky mesélt rólunk?

- Köszönjük, hogy kihozta - hálálkodott Sam.

- Nem én voltam.

Majd megjelent Walker, Amerika kapitány szerkóban. Fotózkodott az emberekkel. Jesszus.

- Hallottam, hogy Bucky-val gond van - sétált hozzánk. -  Gondoltam segítek. Bucky nem fog rendszeresen járni mostantól.

Tehát ő hozta ki. Érdekelt ez engem. Biztosan van hátsó szándéka. Olyan nincs, hogy ne legyen.

- Még nem végeztünk. Ki hagyta ezt jóvá? - kérdezte a nő.

Itt magára mutatott. Úgy csinál, mintha a törvények felett állna. Most az egyszer jól jött ez az egoja. Mi ketten nem leszünk puszi pajtások.

Oldalra néztünk és Bucky lépett ki egy ajtón. Unottan nézett ránk, de valami megvillant a szemében, amikor Walker-re nézett. Nem akarja nála látni a pajzsot.

- Van egy ügyünk Barnesszal. Veled is Wilson. Ohh - nézett rám. - Az ifjú hölgy is veletek van?

- Mondhatjuk - válaszoltam.

- Remek. Szívesen látok szép hölgyeket a csapatban. Odakint leszek.

Ezzel kiment a rajongó táborhoz. Bucky idegesen állt meg mellettünk.

- James! - szólt hozzá a doki. - A szabadláb feltétele egy ülés. Most! Maguk is jöjjenek - nézett ránk.

- Nem akarunk zavarni. Itt leszünk... - válaszol neki Sam

- Nem kérés volt - szólt hátra.

Megráztam a vállam és utánuk mentem. Pár folyosón vezetett végig, majd egy olyan terembe mentünk, ahol kihallgatásokat szoktak végezni. Barátságos hely.

Sam és Bucky leült egymás mellé. Én megálltam az ajtóban. Hogy mennyire unott mindkét férfi.

- Nem ül le? - kérdezte a pszichológus.

- Inkább itt állok.

A két férfi hátra nézett rám én mosolyogtam és mutattam az ujjammal, hogy forduljanak meg.

- Szóval... - kezdte, amikor visszafordultak. - ki szeretné kezdeni?

- Jól van. Nézze Dr. Raynor - dőlt előre az asztalhoz Sam. - Értem én, hogy miért akarja, hogy beszéljek Para papával. De velem minden oké.

- Nekem kell meggyőződnöm róla, hogy jól van-e. És igen, ez talán nem a legszakszerűbb módja, de csak így tudom elérni, hogy túllépjen azon ami belülről mardossa.

Felhúztam a szemöldököm. Ez érdekes lesz. Elég rájuk nézni, most fáj nekik az élet is.

- Ez nevetséges! - egyet kell Sam-el értenem.

- Igen. Egyetértek - mondja Bucky is.

- Látják? Máris haladunk. Ki akarja kezdeni?

Itt jelentkezem. Mintha iskolában lennék.

- Igen? - néz rám.

- Meddig tart ez? - kérdezem.

- Nos, ameddig nem történik valami.