Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

19. Wakanda

Bucky szemszöge

Miután sikeresen kivittünk mindenkit hajókon előre mentünk. Kerestem Vivient, de nagyon ügyesen elkerült engem. Most egy másik siklón volt. Okos.

Mikor leszálltunk épp Steve-el beszélt. Valamin vitatkoztak. Ők úgy beszélnek egymással, mint mi soha nem tudtunk és ez nagyon zavart.

Mikor újra rájuk néztem Vivien megindult egyenesen felém. Az arcán láttam, hogy olyat mondott neki Steve, ami nem tetszett. Majd megállt közvetlen mellettem.

- Egy szót se szólj.

Elmosolyodtam. Tehát ezen ment a vita. Steve ide küldte mellém.

- Ahogy akarod...Angyalom.

Egy fintort vágott, de nem nézett rám.

Steve, Challa és Natasa előre ment. A pajzsnál beszéltek valamit három másik űrlénnyel. Majd vissza indultak.

- Feladják? - kérdeztem meg Steve-et, amikor mellém ért. Vivien közöttünk állt. El is felejtettem, hogy milyen alacsony így, hogy közre fogtuk. Mi esélye lenne most neki?

- Hát nem éppen - válaszol Steve.

Majd hallottuk, hogy valamik jönnek.

- Mik ezek? - kérdezte Vivien.

Fogalmam sem volt. Olyanok voltak, mint a kutyák, de sokkal undorítóbbak.

- Kiakadt ránk a spiné - mondta Natasa.

A lények neki estek a búrának. Próbáltak átmászni rajta akármibe is kerül. Undorítóak voltak.

Majd láttuk, hogy kezdik megkerülni a búrát. Ezért Challa ki akarta nyitni egy szakaszon.

- Ez Wakanda végét jelenti - hallottam valaki hangját.

- Maradj mellettem, megértetted? - szóltam Viviennek, aki most megint rám nézett. A szemei még mindig olyan gyönyörű barnák, most végre nem bosszusan nézett velük. Két éve nem láttam és még szebb lett.

- Rendben - bólintott.

Legalább egy jó hír, hogy most nem ellenkezik. Csak megtudjam én is oldani, hogy mellettem maradjon.

- Wakanda, légy áldott - kiáltott fel Challa és mindenki elindult.

Tudtam volna gyorsabban is menni, de Vivien rendes emberi tempóban szaladt.

Hallottam, ahogy a király jelzést ad, majd egy szakaszon kinyílt a kapu.

Ekkor kezdődött el.

Mindenki küzdött, de fölényben voltak. Akármennyit is öltünk meg, újabb és újabb ilyen lények jöttek.

Láttam, hogy Vivien bajban van. Semmivel sem törődtem csak azzal, hogy időben odaérjek.

Leszedtem róla a lényt, megfogtam a kezét és felállítottam. Sosem volt még ennyire közel hozzám, mint most. A lendülettől a teste hozzám simult.

Kötöttem be a sebét többször is, de akkor mindig vigyáztam, hogy ne érjek hozzá, csak annyira amennyire muszáj.

Nem rám nézett, hanem a mellkasomnak döntötte a fejét, fáradt volt. Nincs egy ilyen harcra felkészülve. Átkaroltam és körbe néztem. Szinte mindenki a földön volt.

- Itt vagyok, Angyalom - pusziltam meg a fejét. Éreztem, hogy bólint.

Egy nagy villámlást láttunk.

Megjött Thor.

Azt mondták meghalt, de úgy látom nagyon is életben van.

Sorra ölte a lényeket és talán most mi voltunk előnyben. Vivien ellépett mellőlem pont, amikor pár lény felénk tartott.