Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

28. Régi katona

Vivien szemszöge

Leszálltunk a repülőről. Szép napsütéses délelőtt volt. Így levelettem a dzsekimet.

- Hova mész? - kérdezte Sam.

Végig Joaquinnal beszéltem. Jobb társaság volt, mint ezek ketten. Mogorva és ideges mindkettő. Én pedig nem akarok ilyen lenni.

- Haza. Pár napig itthon leszek.

Bucky sétált mellénk. Sam-hez szólt, néha levegőnek néz, néha bámul. Érdekes.

- Találkoznod kell valakivel.

- Mégis kivel? - Sam elég kíváncsi, de én is.

- Azt még nem mondom el.

- Nem megyek veled sehová.

- Talán tud nekünk segíteni.

- Akkor mondd el.

- Majd akkor.

- Na jól van, én megyek - szóltam közbe, jesszus. Ezek ketten mindig ilyenek voltak?

- Nem, nem mész - mondta Sam. - Ha én megyek, te is jössz.

- Dehogy megyek.

- Akkor én sem.

- Sam, muszáj lenne - láttam, hogy Bucky komolyan gondolja.

- Akkor mondd hová?

- Majd elmondom.

Jesszusom. Megdörzsöltem a szemem. Fáradt voltam. Ehhez pedig nagyon fáradt.

- Na jó - szóltam ismét. - Ebből elég. Olyanok vagytok, mint a gyerekek. Én vagyok a legfiatalabb, de mégis a legokosabb.

- Azért én ezt nem mondanám - szólt halkan Sam.

- Hova kellene menni? - néztem rá Bucky-ra.

- Nincs messze.

Megfogtam Sam karját - Ezért jössz nekem eggyel.

Elindultunk. Körülbelül egy órát utaztunk taxival. Próbáltam aludni, de feszültség volt az autóban. Bucky elől ült, mi hátul.

Egy egyszerű kis házhoz sétált fel Bucky. Kopogott. Fogalmam sem volt kihez jöttünk.

Egy fiatal srác nyitott autót. Még tinédzser lehet.

- Isaiah-t keressük - mondta Bucky.

- Itt nem lakik Isaiah - válaszolt a fiú.

- Csak dumálni akarunk vele.

- Biztos nem hallottad, amit mondtam. Nem jöttök be ide. Le lehet lépni.

- Na jó! - szóltam én. - Nem azért utaztam ide, hogy azt mondd nem mehetünk be. Nyisd ki, beszélünk vele aztán itt sem voltunk. Nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne.

Tényleg fáradt voltam. Becsukta az ajtót, elég hangosan. Hát ez remek.

- Ez muszáj volt? - nézett rám Sam.

- Fáradt vagyok Sam. Napok óta nem aludtam.

Nyílt az ajtó. - Bejöhettek.

A srác beengedett minket és egy idős férfi várt minket. Helyes, haladjunk akármit is akar Bucky.

Most inkább csendben maradtam. Főleg, hogy Bucky elém rakta a karját, jelezve maradjak hátul. Ő pedig félig elém állt. Megint ez a védelmező énje. Mi bajom lehetne itt?

- Isaiah - szólt először Bucky.

- Még ilyet - ennyit mondott, de nem abban a hangsúlyban, ami tetszene.