Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

7. Siker

Bucky szemszöge

Ma sem aludtam sokat.

Vivien hamar visszaaludt ma éjszaka. Néha hallom, ahogy az ágyon fordul egyet. Észre veszem, hogy ha már alszik.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek megnézni neki a könyveket.

Már a harmadik könyvesboltban járok. A másodikból küldtek ide.

Találtam két könyvet azok közül, amiket mondott nekem. Az egyiknek megvolt két része is. Illetve egyetlen egy magyar könyv volt. Az eladó szerint klasszikus könyv, talán tetszeni fog neki.

Már a kanapén ült, amikor visszaértem. Nem szokott ilyen korán fent lenni.

- Könyvért voltál? - nagyon lelkes is volt.

- Igen. Találtam egy magyar könyvet, de nem azok közül, amiket mondtál. De talán tetszeni fog.

Odaadtam neki a táskát, azonnal lecsapott rá és olyan örömöt még egyszer sem láttam az arcán, mint most.

- Úúúristeeen. Ez komoly?

Nem tudtam nem mosolyogni mikor rám nézett.

- Köszönöm Bucky.

Ezzel a lendülettel megölelt.

Azonnal ledermedtem, annyira közel volt hozzám. Jól esett, nagyon. Ahogy karjaival átölelt és teste hozzám ért. De régen értek így hozzám, így nem tudtam mit kezdeni ezzel.

Biztos észre vette, mert egyből elengedett és vörös volt az arca.

- Ne haragudj, csak tényleg köszönöm.

Magához szorította a könyvet és bement a szobájába.

Én pedig csak álltam ott, mint egy idióta és néztem utána. Miért nem emeltem fel én is a kezemet?

Tegnap egész nap olvasott és ma reggel már a másik könyvel jött ki. Ez már angol volt.

Láttam, hogy ezzel nem halad úgy.

Majd elkezdődött.

Amit nem értett szót, kérdezett. És ez így ment két napot át.

A sebe szépen gyógyult. Holnap, de legkésőbb holnapután már ki lehetett szedni a cérnát belőle.

Ma nem ment be, hanem kötés után kint maradt a könyvvel és továbbra is kérdezett, amit nem értett.

Három nap alatt a könyv megvolt. Láttam rajta, hogy sokszor gondolkodik, majd a végső esetben kérdez.

- Ma nem mész aludni? - kérdeztem tőle.

- De de, csak légyszi még ezt a fejezetet.

De nem csak egy fejezet volt. Éjfél volt már mire eltudtam küldeni aludni, mivel mondtam, hogy holnap nem segítek, ha nem megy.

Ma kiszedtem a cérnát, nem volt könnyű. A következő két napban végzett a másik könyvvel.

Már két hete itt volt és én is kezdtem ezt teljesen megszokni.

- Tudom késő van, de kérlek ez az utolsó fejezet. Csak ezt még, jó?

Már tíz óra is elmúlt, de nem tudtam neki ellenállni. Annyira aranyos tud lenni, én pedig egyre inkább kezdek beleszeretni.

- Rendben.

Mikor az utolsó oldallal is végzett, csak ült mellettem.

- Nem mész aludni? - tettem fel kíváncsi kérdésem.