Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Esti beszélgetés

Bucky szemszöge

Sötét volt, de ki tudtam venni őt. Takaróba volt csavarva és megállt előttem.

- Tedd arrébb a lábad - szólt.

Felültem, ő pedig leült mellém. Elhelyezkedett, de nem mondott semmit.

- Miért jöttél ki?

- Mert nem alszol, és én sem.

- És...

- Még mindig vannak rémálmaid?

- Állandóan - vallottam be. Mindketten hallkan beszéltünk. - Két éjszaka volt, amit végig tudtam aludni. Bukarestben.

Ránéztem, de alig láttam.

- Azért jöttem ki - válaszolt.

Ezek után egy ideig csendben voltunk.

- Miért nem mondtad el akkor? - tudtam, hogy érti mire gondolok.

- Nem tudom. El akartam. Többször is. De úgy voltam vele, hogy ha nem emlékszel rá annak oka van.

- Ezért segítettél Budapesten?

- Te is segítettél nekem. Mondtam, hogy így éreztem jónak. De hogy jöttél rá?

- Wakandában miközben azon dolgoztunk, hogy kiszedjük ezt a programot a fejemből...több emlékem lett.

- Mármint emlékeztél rá, vagy álmodban?

- Mindkettő. Erről is álmodtam. Először azt gondoltam hülyeség. De aztán visszagondoltam azokra a dolgokra, amiket mondtál nekem.

- Hmm igen.

- De nem utalásokat kellett volna tenned.

- Ne haragudj. Ha tudnád, hogy bántam ezt, amikor...amikor eltűntél.

- Utána sem mondtad és most sem.

- Mikor visszajöttél nem is szóltál hozzám.

- Nem tudtam, hogy vajon haragszol-e még - sóhajtottam.

- Bucky - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Nekem eltelt öt év.

- Mindig olyan fura volt. Mikor rád néztem láttam a változást, de...

- Változást?

- 29 vagy. Ez azért látszik.

- 30.

- Mi?

- 30 vagyok - számolgatok. 22 volt, amikor találkoztunk. - Nem rég töltöttem be.

- Értem.

- Vártalak.

Ránéztem, most kicsit jobban láttam.

- Sajnálom. Úgy gondoltam, hogy nem akarsz látni.

- Miből gondoltad? - kérdezte.

- Mikor Steve elment... utána beszélni sem akartál.

- Persze, hogy nem. Az elmúlt öt évben, csak Steve és Natasa volt nekem. És egymás után elvesztettem őket. Idő kellett.

- Voltam nálad. De már nem ott laktál.

- Az első két hónapban igen.

Ezt nagyon bánom, de már nem tudom visszaforgatni az időt.

- Sajnálom - mondtam.

- Úgy látom kezded beváltani az ígéreted.

- Még azért is bocsánatot kell kérjek. Amiket Lipcsében mondtam...