Vivien szemszöge
Tíz hónapja vagyok itt. Ez a harmadik lakásom. Az első nem is volt lakásnak nevezhető. Egy helység volt egy matraccal.
Az első két hónap volt nehéz. Azóta sokat javult a helyzetem. Találtam jó szállást és egy olyan munkát, amivel megtudok élni. A környéken van pár hozzám hasonló. Ők is bujkálnak.
Eddig senki nem ismert meg. A hajam barnára festettem. Ha valaki idejönne keresni engem akkor egy szőke lány után kutatnának. Ez nekem pedig pont elég idő, hogy megtudjak lépni.
Gondoltam arra is, hogy megkeresem a barátaim, de ez nehezebb vállalkozás volt.
Már hét hónapja éltem itt mikor Netti barátnőmnek mertem egy üzenetet írni. Csak annyit, hogy élek és talán egyszer tudunk személyesen is beszélni.
Próbáltak már kirabolni, leszúrni és megerőszakolni is. Nehéz volt ezekből a helyzetekből meglépnem. Az egyik szomszédom tanít harcolni. Vagyis inkább arra, hogy megtudjam legalább védeni magam.
Három férfit kellett eddig leszúrjak a késsel, ami mindig velem van. Egy csak kirabolni akart, a másik kettő többet is. Nehéz volt ezeket feldolgoznom, mivel egyedül vagyok.
Huszonhárom éves vagyok, de az életem nem arra halad, amerre szeretném.
Mindig nézem a híreket. Sokat olvastam a Lipcsében történtekről. Majd a hír is szembe jött velem, hogy akiket ott elfogtak megszöktek és körözik őket. Az első hónapokban néha az én arcomat is láttam, de egyre ritkább lett.
Most monoton életet élek, de ez megváltozik abban a pillanatban, amikor kopogtak az ajtómon.
Nem szoktam vendégeket várni. Így is néha egy-egy szomszéd át akar jönni, őket sikerült levakarnom. Nem szeretek bunkó lenni az emberekkel. De vagy ez, vagy pedig az a tény, hogy valaki felismer.
Az ajtóhoz megyek és kinézek. Nem hittem a szememnek.
Kinyitom az ajtót és Sam állt velem szemben.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle.
- Tudod, elég nehéz volt megtalálni téged. Már több, mint két hete itt vagyunk.
- De miért kerestél?
- Nem csak én.
Ha Bucky is itt van, akkor én biztos nem fogok vele találkozni.
- Mit szeretnél Sam?
- Gyere velünk - mondta. - Nem tudom mennyire szuper ez az élet itt, de nem hiszem hogy a legjobb lenne.
- És ha nekem jó? - vontam fel a szemöldököm.
- Mi sem tudunk neked több csillagos helyeket ajánlani. De benne lennél a csapatban.
- A csapatban?
- Miután elfogtak minket egy elég őrzött helyre vittek, de Steve segített megszökni. Clint és Scott már előtte házi őrizetbe mentek. Én és Wanda vagyunk. Majd nem sokkal utána csatlakozott hozzánk Natasa is.
Nem említette Buckyt. Talán ő is külön ment?
- Mindenki egyetért ebben veled?
- Naná. Viszont nem jöhet ide egy csapat keresett bűnöző.
Gondolkodom picit. Ez az élet nehéz egyedül és sok gondom volt már. Talán csapatban, velük nem is lenne olyan rossz.
- Rendben van. Veled megyek Sam.
ESTÁS LEYENDO
Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/
FanficVivien találkozott a Tél katonájával és túl élte azt. Mikor hazament úgy gondolta, hogy ezt az élményt maga mögött tudja hagyni, hogy csak egy hihetetlen nyaralás része volt. Bucky bujkál miután lassan visszatér az emlékezete. Éppen Budapesten van...