23. Visszatérés

114 6 0
                                    

Vivien szemszöge

Bent ültünk. Bruce, Tony és Mordály azon dolgozott, hogy egy Thanos kesztyűéhez hasonlót alkossanak, amibe a kövek beleférnek.

Lassan kellett haladni a kövek ereje miatt. Nem akart senki sem problémát most már. 

- Most másra is gondolnunk kell - szólalt meg Steve.

- Hogy érted? - Rhody se értette, de mi sem.

- Legutóbb a Földet hirtelen érte ez az egész. Nem volt felkészülve rá. Most viszont szólnunk kell, hogy mi történt.

- Mégis hogyan? - kérdeztem.

- És ha nem sikerül? - kérdezte Scott.

- Olyan nincs, hogy nem sikerül - mondta Clint.

Mindannyian Steve-re néztünk, hogy folytassa. Én sem tudtam mit gondolt ki.

- Valakinek szólni kell, hogy mi történt. Hogy azonnal értesíteni tudják az embereket itt és a világ minden pontján.

- Vagyis? - kérdeztem.

- A tv? - tette fel Scott is a kérdést.

- A tv? Miért éppen a tv? - néztem rá.

Megrántotta a vállát. Oké.

- Scottnak igaza van. Ez lehet a legjobb megoldás. Ők tudják a leggyorsabb átadni a hírt az embereknek - vette át a szót újra Steve.

- De nem mindenkinek - mondta Clint.

- Legutóbb óriási káosz volt. Ha az emberek feléhez időben eljut a hír akkor az rossz dolog nem lehet.

Picit gondolkodtunk. Ez nem rossz ötlet, de vannak bökkenők.

- Nem fognak hinni nekünk. Ha te, vagy Tony megy még talán igen - mondtam neki.

- Nem mi megyünk. Hanem te.

Ránéztem és nevettem. Én? Nem is igazán ismernek engem. Max a körözésem régről. De Steve nem nevetett.

- Azt mondtad tenni akarsz többet, hogy segíteni akarsz. Nos, te elég meggyőző tudsz lenni.

- Igaza van - szólt oda Mordály.

- Te csak foglalkozz a saját dolgoddal - szúrtam oda neki. Steve-re néztem - Te is tudod, hogy nem fognak hinni nekem.

- Csak juss be a fejesekhez - mondja Tony. - Mi közben megoldjuk ezt. Ha sorban visszajönnek az emberek, akkor már csak téged fognak meghallgatni.

Rájuk néztem. Azért ebben nem vagyok olyan biztos.

- Ez valóban nem lehet rossz ötlet - mondta Clint. - Mikor Thanos csettintett a családom minden tagja odalett. Elszigetelve éltünk, nem voltak szomszédok. Mindenhol kerestem őket. Az egész környéket felkutattam. A lakást szinte feldúltam. Ha hallottam volna mi történik, akkor sem lett volna jobb. Akkor is a szívem szakadt volna meg, ahogyan így is történt. De...az a kétsége esés, ahogyan kerestem őket.

Hangja egyre hallkabb lett. Tudtam, hogy három gyermeke volt és a felesége. Senki sem maradt.

A terv úgy szólt, hogy mindenkit visszahozunk, de semmi nem változik, ami öt év alatt történt.

- Rendben. Bedumálom magam. De siessetek - néztem rá Tony-ékra. - Ha túl hamar dobnak ki onnan nem fog sikerülni.

- Hamarosan kész, jobb lesz ha indulsz - szólt Mordály.

Tony felállt és egy kulcsot nyomott a kezembe.

- Ugye nem!? - néztem rá.

- Ha valami baja lesz, nem leszek kedves veled.

Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora